Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-03 / 18. szám

„A magyarországi mindkét hivallásu evangélikusoknak jogait az iskolák állítására és fenntartására nézve, békekötések s országos törvények biztosítják. Ebből folyólag a miniszteri törvényjavaslatban foglalt azon tétel: hogy a hitfelekezetek, törvényhatóságok, községek, egyesek saját erejükből állithatnak és tarthatnak fenn a törvényben megnevezett bárminemű középtanodai tanintézetet, a megállapított szabályzatok és feltételek mellett; és igy a protestáns mindkét hitfelekezetekre nézve is, a középtanoiák felállítása és fen tartása. — csak megengedettnek jeleztetik : ez több tekintetben sérelmes reánk protestánsokra, és a mi állami jogi állásunkra nézve. Mert a protestáns hitfelekezet joga az iskolák felállítását és fenntartását illetőleg, nem engedély alapján áll, hanem történeti múlttal és fejlődéssel bir; s máig is fennálló álamjogi szerződésekkel és sarkalatos törvényekkel vau az biztosítva : a mennyiben a törvénykönyvünkbe is beigtatott bécsi és linci békekötések és kölönösen az alaptörvény erejével bíró 1791 : XXVI. t. c ezen jogot a protestáns hit felekezet részére, minden megszorítás nélkül és örök időkre biztosították. Annálfogva egyházkerületünk óhajtja, hogy a középtanodákról szóló törvényben világosan mondassék ki: miszerint a prot. hitfelekezet, a bécsi és linczi békekötésekben s az 1791: XXVI. és 1848: XX. t. cikkekben gyökerező iskolatartási és önkormányzati jogait a középtanodákra nézve is sértetlenül megtartja és gyakorolhatja. — Valamint másrészről, hogy ha a fennálló vallási és iskolai törvényekben a mai kor igényei által követelt oly változtatások szándékoltatnak tétetni, melyek a prot. hitfelekezetnek a most idézett békekötéseken és törvénycikkeken alapuló jogait érintik : a teendő változtatásoknál ezen jogok kellő figyelembe vétessenek, s a most tényleg létező törvényes állapot gondosan összehasonlittassék azzal, mely az nj törvény által létrehozatni céloztatik. Ezekből tehát már önként következik, hogy a középtanodai oktatás rendezésénél a magyarországi protestáns hitfelekezetekkel szemben, a kormány és törvényhozás előtt nem egy fehér lap áll, melyre tetszése szerint írhatna uj törvényeket, hanem positiv törvényeken alapuló, máig is fennálló jogokkal van dolga, melyeket az uj törvény alkotásánál figyelem nélkül hagynia nem lehet. Továbbá a törvényjavaslat a tanszabadságot hirdetvén, az nézetünk szerint nem abban áll, hogy az által épen ez irányban, az iskolaügy mezején oly megszorítások léptessenek életbe, melyek a fejlődést, haladást s a versenyt akadályozzák, a tudomány és közmiveltség kárára és szokszor hátrányára: hanem sokkal inkább oly intézkedések megtételét kívánja és föltételezi, hogy jótékony hatásával még azokra is kiterjesztessék, kik azzal eddig nem bírtak és nem rendelkeztek. Hogy tehát ezen jogok a tanszabadság átalánossá tétele által másokra is kiterjesztessenek, az ellen egyházkerületünknek kifogása nincs, sőt azt örömmel fogadná; de hogy a tanszabadság ürügye alatt, egyházunknak positiv jogai megcsonkíttassanak, vagy egészen megsemmisíttessenek, az ellen felszólalni már elkölcsi jogos kötelessége. Már pedig a miniszteri törvényjavaslat olyan jogokat támad meg, midőn az iskola felállítási ós fenntarthatási jogot egyenlősítvén, ezt minden különbség nélkül oly feltételekhez köti, melyek a protestáns hitfelekezetek által eddig birt önkormányzati jogokba ütköznek, és azzal merőben ellenkeznek. Az 1791: XXVI. t. cikk ugyanis elismervén azt, hogy az iskolák a magyar protestáns egyház testének kiegészítő részét képezik : örök időkre biztosítja az evangélikusok számára azon jogot, hogy ezek már létező iskoláikatfenntarthassák; ott, a hol szükségesnek tartják ujakat állithassanak fel; a tanítók és tanárok számát meghatározhassák, azt növelhessék, vagy kevesbíthessék; a tanítókat, tanárokat, rectorokat, alrectorokat szabadon hívhassák meg és elbocsáthassák, — a tanítás ós tanulás módját szabályozhassák, — végre hogy iskoláikat s nevelési minden ügyeket saját curátóraik és hatóságaik által kormányozhassák. Ellenben a miniszteri törvényjavaslat, a hitfelekezetekre nézve épen ugy, mint a törvényhatóságokra, községekre és egyesekre nézve, minden megkülönböztetés nélkül egyenlő feltételeket tüz ki, melyek mellett ezek iskolákat nyithatnak avagy tarthatnak fenn. Korlátok közé szorítja a tanárok szabad választását, képesitésök módját; neghatározza ezeknek számát, fizetősöknek minimumát, kijelöli a tantárgyakat, rendelkezik a a vizsgákról s a szorgalomidő mennyisége felett; sőt anynyira megy a részletezésben, hogy még arról is gondoskodik, hány négyszög-láb területnek kell esni az alsóbb és felsőbb osztályokban egy-egy tanulóra; meghatározza a tanulók számát, kik e teremben befogadhatók; és pedig mindezt oly bőkezűen szabja meg, hogy az általa kijelölt föltételeknek teljesen megfelelő iskolák felállítására, felszerelésére és fenntartására nem hogy csupán a saját erejőkre támaszkodható protestáns hitfelekezetek nem képesek, de kivéve talán egyes minta-iskolákat, nem képes arra maga az állam sem, sőt egész határozottsággal mondhatni, hogy ilyen iskolák átalánosságban, —- a miveltség és anyagi jólét legelőrehaladottabb fokán álló államokban sem találhatók fel. Látni való ebből, hogy a miniszteri törvényjavaslatban a protestáns hitfelekezetek önkormányzati joga egészen mellőztetett, s iskoláikra vonatkozó legfontosabb jogaik. melyeknek ma még törvényes birtokában vannak^ legnagyobb részben semmivé fognak tétetni; mi által pedig a protestáns egyház létalapja, sőt élete van megtámadva." A felirat az emiitett állításokat részletesebben kifejtvén, végül a következőkbe foglalja postulátumait: „A magyarországi protestáns hitfelekezeteknek békekötések s országos alaptörvények által biztosított iskolaügyi jogai sértetlenül fenntartassanak. Az állam szabja meg az iskolák által adandó képzettség minimumát, de hogy ama célt, vagyis e mini-