Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-19 / 16. szám

sok mindenféle ember, mert hiszen szegény gályarabok a jó istenen kivül nagyon sok helyütt zörgettek segélyért. Adjon hálát istennek Debrecen, hogy bővebb része nem volt azon epizódban, mint hogy egyik szerencsétlen fogoly ő hozzá is folyamodott segélyért; de ezt azután ne tekintse oly rendkívüli érdemnek, hogy e miatt csak debreceni volt növendékhez illik leginkább azon szerencsétlenek történelmét megírni. No de elég is lesz ennyi az apróságokból ! Farkas József. A Braluna Samadsch híveinek isten imádása. (Vége.) Ki ez, imákat figyelemmel átolvassa, lehetlen, hogy a legmelegebb rószvótet ne érezze az alakuló ind egyház iránt. Ezen imákat Jézus vallásának szelleme lengi át. Nyíltan szól bennünk a hit az Isten mindenhatóságáról, bölcsesége és jóságáról. Ott találjuk benne a fiúi bizalmat, mely atyjától minden jót vár, s megnyugszik annak akaratján, azt az őszinte töredelmes szivet, mely beismeri gyengeségét, hibáit, s bocsánatért esdve szent feltételekkel erősiti magát az erény hü követésére. Ott találjuk azt a vigasztaló reményt, mely biztat és emel, s beszél egy szebb, boldogabb sirontuli létről, hol az ártatlanság s erény jutalmát megleli; azt a felebaráti szeretetet, mely átkozni nem tud, hanem csak áldani s boldogságot óhajt mindeneknek. Sióval a józusi hitet, szeretetet s reményt halljuk imádkozni itten. Csak e pár szó: „Jézus nevében" hiányzik ez imáknál, hogy a legorthodoxabb keresztyén a magáéinak ismerje el őket. A név hiányzik, de ott a szellem, s ez elég arra, hogy a Brahma Samadsch híveiben a velünk együtt Isten országa felé haladó testvéreket üdvözöljük. Nincs, ki tagadhatná ma már, hogy e szavait: „Valamit kérendetek az atyától az éu nevemben, megadja tinéktek." Üdvözítőnk nem betű értelemben akarja vétetni, mely szerint elég volna pusztán az ő nevét hangoztatva lépnünk óhajtásainkkal a mennyei atya elé, hogy azok teljesüljenek. Itt a megváltó nevének mélyebb jelentóse van: értenünk kell alatta azt a szeretetet, bizalmat Isten iránt; azt a hűséget és engedelmességet, melyet ő tanúsított életében, halálában. És ezen értelemben véve, be kell vallanunk, hogy az uj ind egyház isten-imádása valóbau a Jézus nevében hozott áldozat, e név hangoztatása nélkül is. Az ind vallási mozgalom egyszersmind azon fontos igazságra is emlékeztet bennünket, miszerint minden népnél, mely a mivelődés utján megindult, a mint e fejlődés folyton élénkebbé téve a hitújítás szükségérzetét, bontakozást idéz elő a régi vallásformákból, ezen ujitási irány okvetlen közeledést jelez Jézusnak magasztos vallás-erkölcstanához. Mivelödő nép, megismerkedve ezzel, hatásától nem zárhatja el magát. Lehet, hogy a nevet nem fogadja el azonnal, miután az emberi természetben mélyen gyökeredzik azon hajlam a megszokott iránt, mely a végleges szakítást a mult hagyományaival megnehezíti, — maga az elv, a szellem azonban megtalálja az utat a bemenetelre, ez vonz és hódit, változtatva lassanként az örökölt külformákou. És ez egyúttal elvitáz hatlan bizonyság azon állítás igazsága mellett, hogy a Jézus evangeliomán alapuló vallás-erkölcstan a leghivatottabb arra, hogy az emberi lelket istenhez emelje; ós hogy aző tanának szelleme biztosítja a leghatározottabb támogatást, a tökéletesedés folytonos előbbre mozdítása által, az emberiség bol" dogitását célzó szent elvek megvalósításához. A ker. valláseszmék tovább terjedése azonban, fentebbiekkel kapcsolatban egy más nevezetes tanúságot is tár elénk. Jézus vallástana feltételezi már a fejlődés egy bizonyos fokát, a tovább mivelődésre való hajlamot és képességet. Hol mindezt feltalálja, ott erőltetés nélkül ós lassanként bár, de biztosan hódit s átalakítja a vallás- s világnézetet. A mely népnél azonban hiányoznak e feltételek, ott minden kísérlet a kereszténység felvirágoztására csak homok-pusztán való fáradozás, hol az elhintett jó mag az óhajtott gyümölcsöt meghozni nem birja. Az értelmi fejlődés, bár eleinte ostromolva támadja meg, végre is tisztelettel szövetségesül fogadja Jézus vallás-erkölcstanát s lankadatlan buzgalommal áldoz magasztos elveiért. — De valóságos engesztelhetetlen ellensége a ker.^vallásuak a teljes miveletlenség s babona, mi ellen egy maga hasztalan küzd. A helyett, hogy győzne, maga rántatik le a porba s lesz lényegéből kiforgatva eltorzítva, a szentnek, szépnek csak karrikaturája. A ker. vallás meghódította a hatalmas Rómát, magához téri tette a görög népet, bár ez először a tudományos miveltség magas polczáról hideg büszkeséggel s gúnyos kicsinyléssel tekintett az evangeliom egyszerű hirdetőire. Jézus neve előtt ledőltek a bálványok mindenütt, merre miveltség létezett. Ellenben sikertelen maiadt a ker. vallás terjesztésére irányult minden áldozat oly néptörzseknél, melyek csak tengéletet élve a mivelődésre még nem érettek meg. Ha a téritői buzgalom mutathatott is fel néha látszó eredményt, ez csak külső s nagyon múlékony volt. Jézus vallástana ilv helyeken idegen elemnek bizonyult, megértésre, magasb elvekért lelkesülő kebelekre nem találva végül is vagy teljesen kiveszett, vagy lélekölő babonák szövevényébe sulyedt el, mint Abissiániában s ujabban az amerikai indián törzseknél, Az európai ker. népek évszázadokon át sokat áldoztak a hittérítés ügyében, s hogy az eredmény összevetve a munkával aránytalanul csekély, ennek oka egyszerűen azon körülményben keresendő, miszerint a buzgó téritők figyelmen kivül hagyták azon viszonyt, mely a ker. vallás és a fejlődés között létezik. Mig a theologia utján kifejtett ker. tant akarják a miveltség tekintetében még első gyermekorukat élő néptörzsek életébe bevésni, a fáradságnakigen természetesen gyümölcstelennek kell bizonyul nia. Uj Hollandia lakosai s Amerika vándor indián töraz eddigi primitív teugélet alacsony