Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-19 / 16. szám

„Bármi esetben is különösen Heidelberget és Jénát a reformált egyház egyetemének nevezni,merő képtelenség. Vége van Heidelbergben a heidelbergi káté s ... a Pareus korszakának." Vagyis mert az ezelőtt 311 évvel készült heidelbergi káté álláspontjától egy lépéssel talán előbbre ment az egyetem, már ennélfogva képtelenség azt reformátusnak nevezni.De ez'mégcsak hagyján! szebb passus ez: „Általában pedig egyáltalában nem szabatos dolog, akár az unionstheologokat, akár különösen az úgynevezett moderneket a ref. egyház tudósainak nevezni." Igy csak a türelmetlenség vagy a szenvedély szólhat. Ha a pápai bulla mondja ezt: „egyáltalában nem szabatos dolog, akár a német kathoiikusokat akár különösen az u. n. ó kathoiikusokat a római kath. egyház tudósainak nevezni," ezt értem; vagy ha egy hüperlutheránus Löhe, Delitsch, vagy Borbis nyilatkozik ily értelemben, ezt is ér. .., azaz hogy ezt már nem értem biz én, de tőlök megszoktam, s annyiban megbocsátható nekik, hogy ők ebben is hű követői Luthernek, ki amint tudjuk szinte nem komázott az unionstheologokkal. De hogy egy R., ki kétségkívül nagy tisztelője Zwinglinek, az unionstheologok ez egyik legnemesebb előképének, még nagyobb tisztelője Kálvinnak, annak, a kiben Luther és a lutheránusok iránt a legkisebb gyűlölet ós idegenség sem volt, sőt a ki Wormsban még a katholikusokkal létrehozandó unión is kész volt munkálódni: hogy az a Révész miért excommunikálja, vagy legalább református jellegüktől miért akarja megfosztani az oly theologusokat, kik ragaszkodnak ugyan hiven a kalvinismushoz — mert nem pendülnek mind egy húron Müller Gyulával, ezen katexochen uuionstheologgal, — de azért nem irtódznak a lutheránusokkal egy iskolába s templomba járni, s egy urasztaláhozjárulni, — ezt valóban nem értem. Annak sincs persze értelme, szerintünk, hogy az u. n. modernek, egy Schweitzer, Schenkel, s jórészt a R. ur által tisztelt Hagenbach is ne lennének reformátusok csupán azért, mert a tudományos szabad vizsgálódás jogát nem csak szájjal vallják, hanem azzal élnek is; de hát ha ugy tetszik ezeket ám csapjuk ki egyházunkból. Hova menjen tehát az ismereteit öregbíteni vágyó református theologus? kérdi a t. olvasó. „Az európai continens német nyelvű egyetemei közül — irja R. ur — egyetlen egyről sem lehet azt mondani, hogy abban a theologiai facultas tiszta református" (178. 1.) A következő lapon pedig ezt a tanácsot adja : „A ki mint lelkész vagy tanár a magyar reformált egyháznak javára kiván lenni, nagyon jól teszi, ha p. o. Heidelbergben, Zürichben s Leidenben szerzett ösmereteivel egyáltalában meg nem elégszik stb." Igen, de hát hova menjen, ha se Németországon, se Svájcban, sem Hollandiában nem jó helyütt kereskedik ? Maradnak az angol és skót reformátusok, s R. ur szerint csakugyan „több tekintetben ezek a legtekintélyesebbek." A mi már szerintem az angol reformátusokat illeti, elismerem, hogy az angol egyház a református egyházhoz számíttatik, de habozás nélkül ki merem mondani, hogy mind magamat, mind magyar reform. egyházunkat sokkal közelebb állónak érzem még az unión kivül levő német lutheránus theologusokhoz is — nem számítva néhány fanatikus hyperlutheránust, — mint a pápistar

ág határszélén levő s azon gyakorta át is sikamló puseyta, hierarchikus intézményű, aristokratiko conservativ jellemű angol episcopalistákhoz; a kik pedig az angol református theologusok közül nem ezen puseyta irányhoz tartoznak, azok legnagyobb részben modernek, a mint azok e lapok gondolom 1864-ik évi folyamában elég részletesen ismertetve is voltak. A skótokat, illetőleg az edinburgi egyetem theologusait tisztelettel s hálával eltelten ismerjük el mi pestiek is valódi református testvórekül , s igyekezünk is ifjaink közül egyiket-másikat hozzájok kiküldeni, — bár a legközelebbi években egyik debreceni atyánkfiának kegyes buzgósága minden követ megmozdít, hogy lehetetlenné tegye a pesti theologusnak Edinburgba menetelét. De minden tiszteletünk dacára is legyen szabad kérdeznünk, hogy kik s hol vannak azok a skót tkeologusok, akik túlteünének a német theologusokon, mely német theologusoknak csak az orthodoxia közül húsz olyat sorol elő R. ur névszerint is, „a kik a theologiai tudományos irodalom terén széles földön ismeretesek." (179 1.) Vagy ha a tudományos téren nem tesznek is túl a németeken, talán túltesznek a tisztán református szellem élesztésében, fokozásában, a valódi kalvinista orthodoxia, a puritanismus és presbyterianismus megkedveltetésébeD, s az azokhoz való hü ragaszkodás érzelmének kifejlesztésében? Mi ezt sem tapasztaltuk. Egyik Edinburgból visszatért tanítványunk lett taufelügyelő, vagyis a kálvini orthodoxia által nem igen kegyelt közös iskolák nagymestere; egy másik, lelkes tisztelője a pogány görög classikusoknak, s hű muukása a „Magyar Tanügy"nek, mely pedig - - mint tudjuk — nem valami buzgó munkása a hitfelekezeti tanügynek. Egy harmadik tanítványunk elég puritán — legalább mikor az Apulejus tógáját ölti fel, de nem tudom, hogy azon puritánságért, melylyel nemzetünk gyengeségeit, hibáit ostorozza, kedves-e annyira Debrecenben, mint nálunk. Egy legújabban kint volt tanítványunk pedig Edinburgból is, visszatérte után is egyik legbuzgóbb dolgozótársa volt a Prot. egylet által megindított „Ker. családnak", csak hogv fájdalom a lap hamarabb meghalt, mint hogy a becses dolgozatok legnagyobb részét közölhette volna. Hjah ! nem lett belőlök szalonna — válaszolják talán Debrecenben, — akit Pest három-négy éven át mérgezett, azt Edinburg egy év alatt nem gyógyíthatta ki. Igaz. De hát Debrecen? Kiküldötte Edinburgba egyik legjelesebb végzett theologusát, volt seniorát, s ez visszajövetele után lefordította ad majorem glóriám Theologiae Edinburgiensis Darwinnek „az emberi ősfajok eredetéről" irt munkáját, és terjeszti buzgón szóval és Írásban a darwinismust. Mi ugyan nem excommunikáljuk őt ezért az egyházból, sőt óhajtjuk, vajha a müveit körökben sok oly jóakaratú tagja lenne egyházunknak, mint ezen atyánkfia Darwinben, de hivatkoztunk reá annak bebizonyítása végett, hogy Edinburg sem képez csupa orthodox szenteket. Következőleg „a ki mint lelkész,