Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-22 / 12. szám

figyelmeztette hallgatóit, mennyire nem egyezik meg a keresztyéni szeretet törvényével, ha egymást külön nézete­kért bántalmazzák; gyakorolják majd polgári jogaikat, de ne feledkezzenek meg egymás iránt való emberi köte­lességeikről; szeressék a hazát szabadságot, de nem a kocsmákbani verekedés-, kiabálásban, hanem a becsületes erkölcsi magaviseletben stb. Ezen erkölcsi beszédért a lelkész egy kortes hallgatója által a polgári hatáságnál feljelen­tetett, s mint lázitás bűnében levő törvény elé idéztetett, minek folytán nemcsak hiteles tanukkal kellett igazolni mit prédikált, hanem a prédikációt is be kellett mutatni. Ebből más felekezeten lévő pártemberek alkalmat vettek maguknak, hogy a prot. lelkészt mint korteskedőt és néplázitót a Pesti Naplóban kisebbítsék. A törvényszék ítélete az lett, hogy a lelkész akkor érdemelne büntetést, ha nem olyan beszédet tartott volna. Ennyi lett az elég­tétel. Ez a lelkész én magam voltam, melyet csak azért emiitettem fal, hogy tőlünk prot. lelkészektől, az igazság, erkölcsi rend, meggyőződés követésének evangyeliomi hir­detését oly könnyen szeretik lázitásnak, korteskedésnek ne­vezni. Hiszen ha az igazság, isteni és emberi jog, szeretet és lelki szabadság igéinek hirdetése, a bűnnek kárhozta­tása lázitás : akkor vessenek követ mindnyájunkra, kiknek kötelességünk, hogy ha a polgári téren lábbal tapodtatik is a jog, erény, igazság, legalább az Isten templomában legyen az tőlünk kellően dicsőítve és magasztalva. Még folytathatnám, de bezárom e cikket, melynek írására magamat a megsértett prot. lelkészi és tanítói kar nevében kötelezve éreztem, azért mert bár én is gyarló ember vagyok, de talán tisztelt barátom Boross ur nem fogja azt mondani, hogy nálam a szeg tetejére talált. Azon kérem egész hitrokoni szeretettel m nd t. Boross urat, mind a kik magukat a prot. lelkészi, tanítói kar­ról oly általánosságban Ítéletet mondani jogosítva érzik, kik valóban szeretik a közjót, tegyék ezt, használják fel jóakaratú figyelmeztetéseiket az egyh. közgyűléseken, hol azok komoly figyelembe vétetnek, sőt köszönettel fogadtat­nak. De hírlapi sértegetésekkel s átalánosan ejtett vádak­kal ne igyekezzenek megdönteni azon kegyeletet, mely a prot. lelkészek, tanítók s átalán az egész prot. egyház iránt még megvan, melynek inkább emelésére mint porba tiporására kell hogy legyenek hivatva azok, kiket mi óhajtunk, hogy akkor is midőn a protestáns ügy külső előnyük lépcsőjéül nem szolgál: prot- egyházunk lelké­szeiül nevezhessünk! Isten s az igazság és szeretet velünk! Felsőbánya, márc. 14. 1874. Czelder Márton. ISKOLAÜGY. Vértesaljai tanltó-egylet Tál. gyűlése. E/en egylet, melyről tudósítást vagyok írandó, cél­jául tűzte ki a tanitó anyagi ós szellemi jóllétét előmoz­dítani. F. évi március 4-én Vaálban tartott választmányi gyűlésén két eszközt hozott létre, mely céljához segítse az egyletet. Először segélypónztárt állított fel, melynek ren­des jövedelmeivó tette a következőket: a) Minden tanitó jövedelme készpénzben számítva °/0 alá vétetik. b) Az alapító, pártoló tagok évi dija, adományok, irodalmi vállalatból származott bevétel. c) Miniszteri évi ajándék. Erre nézve határoztatott, hogy ugy a magas minisztériumhoz mint az országgyű­léshez memorandum nyújtandó be. Ennek készítésére V. B. L. és Szalai Sándor bízattak meg. d) Minden gyermek évente 5 krt. fizet. Az igy felállított segélypénztár, „Tanítók segélye­zése" cimü röpiratban tárgyalt egyetemes életbiztosítás által fog használtatni. — Ezen biztosítás május hóban tartandó közgyűlés alkalmával eszközlendő a „ Kármentő" életbiztosító intézetnél. Második nevezetes határozata a vál. gyűlésnek, hogy Yasadi Balogh Lajos1 szerkesztése alatt „Tanitóegylet" cim alatt havi közlönyt indit meg. Ennek eszközlésére az al­elnök bizatik meg. E havi folyó irat. célja a tanitóegyletek működését ál­talánosítani, jegyzökönyvek teljes közlésével, továbbá gya­korlati javaslatokat, életrevaló népiskolai reformokat hozni nyilvánosság elé. Személyeskedés, politika, pártoskodás nem leend a lap keretében. A részletes programm még e hóban szét fog küldetni. Pénztári állapot igen jó. Több tárgyak megvitatása, indítványok tót ele után a gyűlés feloszlattatok Elnök Sárközy Kázmér ur volt. Szabadszállási. A magyar nyelv érdekében. Általános a panasz, hogy nyelvünk romlik; a szó­széken, az országházban, a tudományos irodalom és napi sajtóban annyi erőszakot követnek el nyelvünkön, hogy ma holnap ritkaság a tiszta magyar beszéd, magyaros mondat és mái is azt kell tapasztalnunk, hogy e nemzeti kincsünk veszendőben van. Nem tartozik reánk e minden­képen sajnos tünemény össszes okait kut atni, mert e föl­adat oly térre vezetne, mely meglehetősen távol esik a „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" határozottan kijelölt céljá­tól; azonban — bármily ellenmondásnak tűnik is föl első pillanatra — annyi kétségtelen, hogy nyelvünk folytonos romlására a magyar protestánsok közönye nagy mérvben közreműködik. A következő sorok föladata ez ügy miben­létét fölfejteni és a javulásra utat mutatni. Mindegyikünk tudja azt, hogy nemzeti nyelvünk rom­lásának egyik kiváló tényezőjét a középtanodai oktatásban kell keresnünk, mert a középtanodákon nemcsak a ma­gyar nyelv tanítója tanítja a magyar nyelvet, hanem a tanító-testületnek minden tagja, különösen pedig azok, kik idegen nyelvek tanításával lévén elfoglalva, a fordításra

Next

/
Thumbnails
Contents