Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-21 / 51. szám

más ember, ki egyszerre két székre akar ülni, s a két szék között a földre esik. Dolgozata folytában mint kitűnő paedagogus arról fog meggyőződni, miszerint egyikmásik egyházi dogma kihagyandó volna ugyan, de elfoglalt álláspontjánál fogva nem küszöbölheti ki, sem meg nem változtathatja, mivel ez csak az egyház kizárólagos dolga; és eljárására is illenek majd e szavak: „videó meliora proboque, tamen deteriora sequor." Az ily képen szerkesztett tankönyv az egyház tantételeit illetőleg még is csak káté; szebb, jobb, időszerűbb formában ugyan, de mégis káté, melynek sorsáról Baehring, a már idézett könyvének 72-dik lapján mondja: Egy (modern alakban szerkesztett) káté sem elégíthette ki hosszú időre sem az iskolát, sem az egyházat, jött és elenyészett az idővel, s pedig rendesen igen rövid idő múlva. Szerintem egy népiskolai használatra szánt tankönyv készítésénél fonákság effélét állítani elvül; „Nem volt szabad mindazt önhatalmamból kiküszöbölnöm, a mit a paedagogia kiküszöbölendőnek ítél", hanem megfordítva áll a dolog: a .népiskolai vallásos tankönyvekben az egész tananyag kell hogy megfeleljen apaedagogika köve teléseinek. „Der Religionsunterricht muss ein paedagogischer sein." *) Ez gondolom, oly axióma, melyet minden neveiész alá fog irni. A főkérdés egy uj vallásos tankönyvnél tehát az : hogyan lehetne az egyház és a paedagogia kívánalmait egyszerre kielégíteni ? Oly uton bizonyosan nem, ha az egyház tantételeit elfogadom, én azokat pedagogikailag tárgyalom, mi kivihetetlen, mint fent láttuk. Itt nem marad egyéb hátra, mint oly tananyagot keresni ki, melylyel az egyház is megelégszik, és másrészről a mely alkalmas is padagogikai előadásra. És ily tananyagunk, Krisztus keresztyénségében, ugy a mint az a bibliában előterjesztetik, hála Istennek, van bőven. Ha a prot. egyház a heidelbergi és Luther-féle kátét elismeri, annálinkább el kell ismernie s tisztelnie a sz. írást, mint létének és hitének forrását. Ezen forráshoz menjünk tehát vissza. Az idézett évkönyvben mondja folytatólag dr. Schultze. „Der Religionsunterricht muss frei von Symbolzwang auf das klare Wort der Bíbel gegründet sein." A népiskola alsóbb osztályaiban, mint B. ur is akarja, erkölcsi elbeszélések tárgyalandók, csakhogy azok megválasztásánál nem kell féltékenyen kérdezni, melyek voltak eddig szokásban az egyháznál, hanem főképen arra kell ügyelni, megfelelnek-e a padegogikának ? A felsőbb osztályokban következik azután Jézus keresztyénség} tana alapítva a sz. írásra. Jézusnak, ki azt mondja: „Engedjétek a kisdedeket hozzám jönni," a legnagyobb paedagogusnak igazságai oly egyszerűek és mégis oly magasztosak, hogy a gyermeknek mint a felnőttnek szivét a jóra lelkesítik. Tanához, mely leginkább a hegyi beszédben, a példabeszédekben és a miatyánkban foglaltatik, hozzácsatolandó életképe és élettörténete, mely az általa hirde-*) D. Schulze paed. Jahresberieht von Lüben 1871. S. 338. tett tanok megerősítésére legalkalmasabb. Ezen tananyag ama jó mag, mely a gyermek romlatlan szivében százszoros gyümölcsöket terem. Ezen tananyag előadásánál nem egy könycseppet látok én gyenge gyermekek szemé • ben csillámlani, mi teljesen meggyőz arról, hogy jó uton vagyok. A felsőbb osztályokban azonkívül az általános és Magyarországról szóló egyházi történet előadandó, de nem pragmatikus módon, hanem egyes történeti képekben, melyek különösen alkalmasak arra, hogy a Jézus által hirdetett igazságokat, ezeknek nehéz küzdelmek utáni diadalát feltüntessék Ezen bibliai-történelmi tananyagot elfogadták nem csak a haladó és tudományos theologusok, de a nevelészek is, és egy uj vallásos tankönyv írásánál okvetetlenül tekintetbe veendő, mert egyedül ez alkalmas ugy az egyház, mint a paedagogika kívánalmainak megfelelni Weber Samu. ISKOLAÜGY. Iskolai értesitők-Lapunk 49-dik számában az idei prot. iskolai értesítők felett egy rövid szemlét tartottunk s egyúttal ismertettük a hozzánk legutoljára beküldött értesítőt. Hogy ama közleményünkbe be fog csúszni nem egy hibás adat is s hogy statisticai számításainkban, da cára e számitások egyszerűségének, tévedhetünk: ezt tudtuk mielőtt a cikk írásába bele fogtunk volna. Senki sem tévedhet annyit, mint az a hírlapíró-s'atisticus, a ki számításaiban jóformán csakis a szerkesztőséghez beérkezett adatokra van utalva s akinek ideje nem engedi, önérzete pedig tiltja, hogy olyan segédforrásokért, illetőleg adatokért kunyoráljon, amelyeket az illetőknek kézhez szolgáltatni tulajdonképen morális kötelességük, s melyeknek közlése által nem magának, hanem a beküldőnek tes szolgálatot. Eddigelé két tévedésünket igazították helyre Az iglói ág. h. főgymnasiumot azon iskolák közé soroltuk, amelyek nem adtak évi értesítőt ; természetesen, mert mi Iglóról nem kaptunk értesítőt s mert se nem lapoztunk utána más hírlapokban, se véletlenül tudomásunkra nem jutott (mint pl. az, hogy Nagy-Enyed, Böszörmény stb. adtak értesítőt), se kérdést nem intéztünk az illetékes helyre az iránt, valyon nem tévedünk-e. Amint azonban nem tartottuk magunkhoz illőknek a keresgélést olyan dolog után, amely a Prot. Lap szerkesztőségét utánjárás nélkül is méltán megilleti: ugy másrészről nem késtünk előre is kifejezni a feletti kétkedésünket, hogy a derék iglói iskola igazgatósága ne számolt volna be évi tevékenységéről. És nem is csalódtunk, Igló adott értesítőt s azt hozzánk utólagosan be is küldte. Az eddigi mulasztást, ép mert oly j5 vélemény nyel vagyunk az iglói