Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-12-14 / 50. szám
Angliából uj ismeretekkel s egyszersmind uj tervekkel tért vissza hónába, s a szerzett tapasztalatok benyomása alatt alapitá, az általa úgynevezett „Indián Reform association" társulatot, melynek magvát ugyan saját egyegyházának hivii 1 épezók, azonban nyitva állott minden osztály, néptörzs, hitvallás tagjai előtt, kik elfogadák feladatul az ind-nép vallási s erkölcsi reformatiójámk előmozdítását. Keschab fáradozása sikerült, a társulat csakhamar felvirágzásra emelkedett, ? a benszülött indusok mellett számos mohamedán s angol tagjai is \ annak. A társulat műkőre 5 pontban van megállapítva,: u. m. 1. A nőnem emelése. 2. Nevelés. 3. Olcsó irodalom. 4. Mértékletesség. 5. Jótékonyság. E pontok legszebben jellemzik Keschab népboldogító törekvését. Egyszersmind lehetlen ezek olvasásánál megtagadnunk ősz inte rokonszenvünket a fiatal egyháztól, mely nem a könnyen szakkebiüségre szoktató dogma-sáncolatok alakításában, hanem a felvilágosodás terjesztése s a test vérszeretet munkáiban ismeri el hivatását. A társulat mindegyik munkakörben a legélénkebb tevékenységet fejti ki. Mindjárt eleinte egy nőiskolát nyitott meg felnőttek számára, melyet azonnal számosan vettek igénybe ; részben olyanok, kiknek célja csak az önképzés volt, részint kik mások nevelésére akartak képzettséget szerezni. A nők haladásáról havi és évi vizsgák hoznak kimutatást a különféle tantárgyakból, hazai és angol nyelvismeretből, felsőbb rangú ind tanítók és kormányfelügyelők, részint Indiában lakó tapasztalt angol nőtanitók vezetik a vizsgát. Az eredmény e nők ektatásánál kitűnő annyira, hogy az iskola a bengaliaí kormány részéről — alig néhány havi fennállás után — méltónak találtatott államsegélyre is. Igen figyelemre méltó hatása közelebb ez iskolának az az élénk érdekeltség, melyet a nők közt a miveltség iránt ébreszt s terjeszt folyton. Megnyitása után nemsokára a bennszülött nők alakítottak az önképzés könnyítése végett egy kisebb társulatot, mely minden pénteken gyűlést tart, ez alkalommal Keschab elnöklete alatt lapok olvastatnak s a női kört illető szóbeli értekezések tartatnak. Egy a nők érdekét képviselő bengáli lap a „Bamabodhini Pattrica" 1871 óta a nőnem emelését célzó osztály felügyelete alá helyeztetett. Százankint olvassák ezt most a bennszülött nők s többen mint munkatársak is szerepelnek benne prózai dolgozatokkal s költeményekkel. 1871. szeptemberben nyitotta meg a társulat az első jól felszerelt gyermekiskolát. 1872-ben a társadalmi téren uj vívmány koronázta a Brahma Samadsch reformtörekvéseit, s ez az exclusiv kasztrendszer ellenében az egyenlőség elvének elismertetése az ind orthodoxok részéről is. Mint már feljebb említve volt, Debendra Nath Tagore 1861-ben egy jegyespárt a pogány szertartások mellőzésével adatott össze. E tény akkor mindenfelől sok ellenmondással találkozott s követése a legkomolyabb megfontolást igényié; miután a házasság különböző kasztok tagjai közt s az ind vallás. törvények félrevetésével kötve, ellenkezik az ősi szokásokkal, s ind nemzeti szempontból könnyen törvénytelennek volt bélyegezhető. Keschab mindemellett is, nem adta fel e téren sem ujitó elveit, ellenkezőleg SZÍVÓS erélylyel oda működött, hogy a házasság kérdésével az emberi méltóságot sértő kasztrendszeren egy uj rést üthessen. Midőn ellenei már nyíltan hirdették a Brahma Samadsch értelmében kötött házasságok érvénytelenségét, elvtársaival megkereste az illető hatóságot, tudatná hivatalosan ez ügyre nézve saját véleményét. A kért nyilatkozat azonban az ellenfélnek adott igazat, a mennyiben szerinte a régi szokások mellőzésével kötött házasságok az Indiában érvénnyel biró törvényeken csakugyan kivül állanak. Most Keschab Lawrence Johnhoz, az indiai alkirály és főkormányzóhoz fordult azon kérelemmel, hogy intézkednék a kormány, miszerint a Brahma Somadsch hitelvei szerint kötött házasság is törvényes érvénynyel birjon. Az alkirály nem vetette félre a kérelmet, sőt méltányos részvéttel tette tanácskozás tárgyává. Azonnal megbízta Summer Maine H. kitűnő jogtudóst, hogy tekintettel a helyi viszomokra, szerkeszszen egy házassági törvényjavaslatot a benszülöttek számára, s ez az elkészült munkát, Native mariage bili czim alatt 1868- szept. ben adta be az alkirályi tauácsnak. E törvényjavaslatot keményen megtámadták nemcsak az orthodox indusok, hanem a Brahma Samad^eh conservativ tagjai közül is sokan : s épen e körülmény volt oka annak, hogy majd negyed fél évig képezte vitatárgyát, mígnem többszörös változtatás után e czim alatt „Native Marriage act" a szabadelvű brahmisták nagy örömére 1872. mari. 19-én mint szentesitett törvény kihirdettetett. E törvény főbb pontjai a következők: 1. A felek ne legyenek már létező házasság által kötve. 2. A vőlegény ne legyen 18, a menyasszony 14 éven alól. 3. A felek ne legyenek bizonyos fokon belől rokonok. 4. Ha mindenik fél még 21 éven alól van, ugy kötelesek — § kivéve az özvegységet — az atya vagy a gyám beleegyezését előmutatni. Végül, minden e törvény értelmében házasult egyén a bigamia vádja s büntetése alá esik, ha hitestársa életében uj házasságra lépne. A native mariage act a polgári házasság egyszerű megállapításának tekintendő, s még csak permissiv hatálylyal bir. Ennek dacára is nevezetes haladást jelent a felvilágosultabb nézetekhez. E szerint már az osztálykülönbsóg nem képez házassági akadályt különböző kasztok tagjai közt s a pogány szertartások mellőzésével kötött házasság is teljesen jogérvónyes. E tőrvény létre jötte egyszersmind az első lépés egy — India népeire nézve — veszedelmes r' gi szokás megszüntetéséhez. Az indok ugyanis mit tudva van, igen kevés figyelemre méltatják az organismus fejlettségét illetőleg az erre megkívántató életkort a házasságkötésnél ; ugy hogy náluk igen gyakran a nők még valóságos gyermekkorral férjhez adatnak, s szinte a házasulandó ifjak életkoránál is nagy az elnézés. E szokásnak 100