Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-07 / 49. szám

ISKOLAÜGY. Az idei iskolai értesítőkről általában. Alább ismertetjük egy kissé megkésve — mert már meglehetős régen küldetett ba hozzánk — a nyíregyházi ev. gymnasium tudósitványát. Tervünk az volt, hogy ha minden protestáns iskolai értesitvény tartalmának közlését befejeztük, a protestáns összes közép- és főtanodákról általános statisticai kimutatást teszünk közé, hogy igy a közönség a protestáns tanügy egyik fontos ágának állásáról, mibenlétéről legalább általánosságban tájékozottságot szerezzen magának. Sajnálattal kell azonban ^onstatálnuk, hogy tervünk nem valósitható, nem azért, mert az 58 protestáns gymnasium és reáliskola közül fele sem számolt be nyilvánosan a maga működéséről. Hiábavaló volt a sajtó minden buzdítása, hiábavaló minden sürgetés és figyelmeztetés, 32 iskola igazgatóságát a lárma nem zavarta fel békés nyugalmából, régi közönyösségéből, sőt egy-kettő, mint magánúton értesültünk, a maga indolentiáját nem átallott még fukarsággal is tetézni, az értesitvény kiállítására szükséges néhány forintot megtagadván. De nem teszünk szemrehányásokat, sőt hajlandók vagyunk az igazgatóságok eddigi indiff'erentismusáért önmagunkat, a sajtót okolni. A mi lapunk már a mult évben fölismerte ugyan az iskolai értesitvénjek fontosságát, amint arról bárki is meggyőződhetik, ha a Prot. Lap mult évi folyamába bele tekint; a többi lapok azonban — kivéve talán az egy „Hon"-t — csak az idén vettek először az értesítőkről tudomást s csak az idén kezdték azokat méltányolni ugy, amint megérdemlik. Nem csuda tehát, ha a sajtó ilyetén magatartásából nem meríthettek maguknak az illetők buzdítást. Mi sokkal nagyobb hatályt tulajdonítunk a sajtónak, semhogy be ne látnók, miszerint a sajtó közönye a legszebb eszmét is képes csirájában megfojtani s viszont a sajtó érdeklődése valamely ügy iránt a közönség érdeklődését is képes fölkelteni, főleg akkor, amikor az illető ugy különben is közérdekű. Most azonban már nem lehet kifogás a sajtó ellen ; •ez megtette a magáét, rajta nem múlik, ha az iskolai értesítők tekintetében jövőre is hasonló panaszok merülnek föl. Mi reményünket fejezzük ki, hogy a jövő évben mig egyrészről minden iskola adni fog értesítőt, másrészről az értesítők ugy lesznek szerkesztve, hogy azoknak hasznukat vehetjük. E célból a legfőbb az, hogy — mint már egy alkalommal kifejtettük — az értesitvények szerkesztői lehetőleg egyforma elvek szerint járjanak el a szerkesztésben. Hiába mondják nekünk, hogy a gépies egyformaság elve megköti azoknak a kezét is, akik, ha chablonokhoz nem kénytele»ek ragaszkodni, hanem saját nézeteik szerint járhatnak el, sokkal jobbat és szebbet producálnak; hiába állítják némelyek, hogy az előirt szabályok minden reformnak, egyesek életrevaló ujitásáuak útját szegik: mi bár általánosságban föltétlenül aláírjuk e nézeteket, a jelen ügyben azonban határozottan kétségbe vonjuk azoknak jogosultságukat. Nem tehetünk róla, mi a gyakorlat emberei vagyunk; mi az iskolai értesítőkre nem irodalmi, hanem statisticai szempontból fektetünk súlyt; már pedig statisticai szempontból az a jó, ami könnyen áttekinthető s azok az adatok hasznavehetők, amelyek mindenütt ugyanazon formában, ugyanazon helyen találhatók fel. Mit ér nekem mint statisticusnak, ha még oly szép alakban adják is tudtomra, hogy ez vagy amaz iskola mily nagy haladást tett a lefolyt évben, ha haladásáról számokban nem győznek meg s ha a számokat azon a helyen nem találom, ahol már megszoktam keresni. Szeretném én azt az embert látni, aki össze tudna állítani egy statisticai kimutatást, ha az ehez szükséges adatok helyett frázisok állanak rendelkezésére, vagy ha minden adat előtte van is, de olyan összevissza és olyan homályosan, hogy kikutatásuk lehetetlen. Hiszen akkor az óriási anyag rendezése nem érne fel a nyereséggel, ami ebből származik. Mindezekről meg levén győződve, másrészről azt tapasztalván, hogy azon aránylag még mindig kevés tudósitványnak is, mely eddig megjelent, legfőbb hiányuk a rendszertelenség, annak idején nem mulasztjuk el, egy részletes tervet közölni, amely — föltévé, hogy a szakemberek tetszését megnyeri — minden értesitvény s z e r k e sz t é s é n é l k i v é t e 1 n é 1 k ü 1 követendő lesz. Igy és csakis igy, ezen egyöntetűség által érjük el ama célt, melyet most — még ha minden iskola értesitvénye előttünk feküdnék is — el nem érhetnénk, igy érjük el azt, hogy a felsőbb oktatás ügyének minden iskolai év végén, hü és tisztán körvonalozatt képét tárhatjuk a közönség elé. íme ezen megjegyzéseket vetjük oda, ezekre kényszeríttettünk eredeti tervünk helyett, mely — mint emiitők — abban állt, hogy egy általános áttekintésben foglaljuk össze az idei értesítők tartalmát. A prot. iskolák állásának általános kimutatása helyett meg kell elégednünk azzal, hogy az értesítők ügyére vessünk általánosságban egy rövid pillantást. E célnak már az eddig mondottakban is megfeleltünk némileg; de nem hallgathatjuk el még a következőket. A mult évben 23 prot. iskolai értesítő jelent meg, az idén 29, tehát 6-al több. (A 29-bŐl 26 a mi lapunkban ismertetve volt, 3 azonban, u. m. a nagyenyedi, böszörményi és halasi iskoláké, nem, mivel szerkesztőségünkhöz nem küldettek be.) Ez ugyan miserabilis haladás, ugy hogy ha ilyen arányban haladunk, még legalább 4—5 óv eltelik, amíg minden iskola igazgatósága belátja az évi jelentés tételénak hasznát és szükségességét. Az idén adtak először értesítőt a békési, bonyhádi, miskolci ref., böszörményi, nagyenyedi iskolák, űlönösen örömünkre szolgál, hogy a nagyenyediek kiléptek végre a közönség elé, örömünkre szolgál ez azért, mart a reményt meritjünk ebből arra, hogy az emiitett iskola példáját talán jövőre követni fogják a többi erdélyi iskolák is.