Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-07 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Isi iadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, e!sű emelet. Előfizetési dij s Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Emlékezzünk régiekről. A reformatio-lázadás. Ez volt egyik legkedvesebb themája katholikus ellenfeleinknek, melyet negyedfélszáz év óta oly sokszor elmondtak s oly bőven illustráltak, hogy ha az e themáról mondottakat mind összeszednék, egy nagy könyvtárt bizonyosan meg lehetne azokkal zsúfolásig tölteni. Csak én magam vajmi sokszor olvastam az „Idők tanuja/ jReligio", „Magyar Állam% „Udvardy Egyháztörténelme, „Hoványi Fensöbb katholicisinusa" lapjain, hogy a 16-ik század reformatióját lázadás hozta létre, felmondván Luther és társai az engedelmességet törvényes hatóságaiknak, és miként a pokol az ördögöket, ugy a protestáns egyház magában rejtegeti a lázadás Jfuriáit. A reformatio mindjárt születése percében vérbe és lángba borította egész Németországot a pórlázadás előidézése állal, ós azon időtől fogva folyvást mindenfelé, a merre csak terjed, a lázadások, belháboruk, országos szerencsétlenségek forrásait fakasztja fel. A mi szerencsétlenség csak éríe Európát negyedfélszáz óv óta, ide értve a közelebbi száz óv összes forradalmait a tisztán katholikus országoknak is, mindazoknak súlya a 36-ik század nagy reformátorainak vállaira nehezedik. Oly szépen ki tudják ezt a katholikus történészek és polemikusok mutatni. Ma már persze csak mosolygunk az afféle badar beszédek felett, melyeknek a csak kissé müveit ember előtt is, legyen az akár protestáns, akár katholikus, teljességgel nincs semmi értékük, mert hiszen kiki látja, hogy a tisztán protestáns országok századok óta mily háborítatlanul s csendben élnek, mig ellenben a katholikus országokat folytonos lázadások dúlják. Hanem fájdalom volt idő, és pedig reánk magyar protestánsokra nézve nagjon is hosszan tartó, méreg a 1 égre ely ben ezen koholt vádban rejlő fensőbb körökben is megtette hatását, s reánk magyar protestánsokra s közvetve az egész magyar hazára és nemzetre tengernyi szerencsétlenségek árját zúdította. I. Leopold, Károly, Mária Therezia reánk nézve gyászos emlékű uralkodásuk alatt a minket halálrakereső ellenségek folyvást azon paripán lovagoltak, hogy a protestánsok már vallásuk elveinél, szelleménel, természeténél fogva lázadók, hogy a hol ezek virágzanak, ott béke s nyugalom nem honolhat, s következőleg hogy a saját hatalmát szilárdítani, utódai jövőjét biztosítani óhajtó fejedelemnek első és fő kötelessége a protestantismus megtörése, sőt ha lehet teljes kiirtása. Hogy ez ördögsugalta prédikációknak mi hatásuk volt: tudjuk, fájdalmas érzések között emlékezünk vissza még ma is az azok hatása a.att született jogtalan embertelen intézkedésekre. Valamint emlékezünk igen élénken, hogy még csak a legközelebb múltban is, midón az 1848-iki mozgalmok elnyomása után az absolutismus s a reaktio politikája lett Európa legtöbb országában inaugurálva, mily készséggel igyekezett azon sötét párt, mely háromszáz éves nyomorgatásunkba bele nem fáradott, azon gonosz időket ellenünk felhasználni, s mily sikerrel hirdeté azon hamis tant, hogy a trónoknak és országoknak leger'sebb és legbiztosabb támasza a kathol. főpapság, ellenben a protestantismus azoknak született ellensége. Az utóbbi 10—15 év óta azonban, mint tudjuk, más szél, az alkotmányosság s liberalismus erősebb vagy gyengébb szele lengedez az európai trónok körül, a fejedelmek, országkormánjzók, s törvényhozók nem csupán egyik vagy másik kegyelt vallásfelekezetnek, hanem összes alattvalóiknak érdekeit tartják szemük előtt; és ím, a katho-