Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-23 / 47. szám

Kellett volna bizony és kellene — mondja legtöbb olvasó k— pénz. „Videó meliora, prob que, deteriora sequor* — u ondjuk a latinnal, s „Üres konyhanak bolond a gazdasszonya" — mondjuk a nag arral. Igaz; de az is igaz, hogy az eres akarat, az ügy eh magat e. észen odaadó b»zgósag hegyeket. nozdit ki ><ely >kbő ós e tekinti tben kellett volna ismpt a jezsuitáktól tanulnunk. Hát ők mitiől állitották fel s miből tartjak fen tanintézeteiket ? Támogatták őket a kormányok ? Igaz, i i meg fordultunk volna a néphez s a nemzethez. Csakhogy nagy munkába, hosszas küzdelembe került ám nekik is, s kerüne nekünk is a célhoz juthatás. Erős akarat, kitartás, az ügy iránti buzgóság szerezte szamukra is a pártfogókat s majdan a világi javakat, s mi is csak oly módon szerezhetnék meg. Vagy a jezsuiáktól eltekinve, hát apáink miből alapították tanintézeteiket , nekik sem volt semmijök , sőt a mit időnként szerezgetVk, azt is gyakorta elrabolták tőlük, ós tudtak mindig újból ós újból szerezni. Miből ? a hivek buzgóságából. S mivel ? Azon hajthatatlan akarattal, kitartó munkássággal, mely jellemző vonása volt ugyan Loyolának is, de az volt Kálvinnak is ós az a többi kitűnőbb reformátornak is. Es ha ma talán az idők nem kedvezők, s a legönfeláldozóbb üg) szeretet is nem kópés oly eredményt létrehozni, ki gátolt bennüuket, hogy tanintézeteink számát, vagy azokban az osztályokat ne kevesitsíik, vagy általában, hogy a célnak megfelelőleg ne intézkedjünk. Igen, de be kellett volna látni, hogy a mai kor nem sokat, de jót kíván, s kellett volna erős akarat, mely a felismert jót kész lett volna minden áron létesíteni. (Vége következik). ISKOLAÜGY. Az állami tanító- és tanit.ónőképezdék tanárikarában s illetőleg igazgatóhágaiban közelebb jelentékeny változtatások történtek. Nevezetesen a budai tanítóképezde volt igazgatója, Kozma József, által tétetett a kolozsvári tanitónőképezdébe igazgatóul ; Budára pedig helyébe előbb Paál Ferencz kolozsvári állami képezdei igazgató neveztetett ki, majd, nem óhajtván ez eddigi állomását elhagyni, Gyertyánfy István, eddig székely-keresztúri igazgató tanár. A szabadkai tanitónőkápezde igazgazgatónőjévé Sziklay Mária neveztetett ki, ki közelebb Kolozsvárott volt igazgatónő, de azelőtt már Szabadkán is működött; Rill József eddigi budai képezdei tanár pedig, a núnisterium által számára kijelölt állomást nem fogadván el, dispositióba helyeztetett. A középtanodai és egyetemi törvényjavaslatokra Molnár Aladár képviselő ur a „Pesti Napló" szerdai s következő számaiban figyelemre méltó cikkeket közöl, főként azt fejtegetvén, hogy mi a gymnásiumi, s mi a reáliskolaiképzésnek a célja. Uj iskolapadokra nézve készített tervet közelebb Mülh-r Ad. pesti izraelita tanitó. E padok minden gyermek számára elkülönített ülést nyújtanak, tér hiányában azonban két sor padot egymás mellé lehet helyezni, midőn két gyermek csak a közfal által lenne elválasztva. Egy 8 meter hosszú, s 3 méter széles tanteremben 9 ily 8 — 8 ülésre számított pad férne el, tehát 72 gyermek számára elegendő volna. Egy ülés átlag 2 frt 25 krajcárba kerülne, de tartóssága az eddigi padoknál sokkal nagyobb volna. TÁRCA. Liszt oratorium. (Vége.) „Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa." Ezzel kezdődött a második rész, s a közönség s kétségkívül ön is, asszonyom, mély meghatottsággal hallgatta a komor színezetű , mélabús asketikus éneket. Hogyis ne ! Az anyagiság rabjai vagyunk legtöbben kisebb nagyobb mértékben ; de mindanyiónk keblében van egy-egy húr, mely a valódi asketismus által érintetve, az ámulat, s tisztelet bizonyos nemét költi fel keblünkben. Legyőzni teljesen az önzést, eivetni az embernek magától önként e muló világ érdekeit, javait, hiúságát dicsőségét, kiszabadítani magát teljesen a földi éiet lenyűgöző bilincseiből, hogy szabadon s kizárólag a szellemnek s szellemi érdekeknek élhessen : az oly lelki erőről tanúskodik, minővel az emberek közül kevesen birnak, s mely megérdemli az emberek tiszteletét. A valódi asketismus, csak prózai alakban előterjesztve is ámulatra költ. Hátha még a művészet két legnemesebb ága: az ének és zene versenyeznek egymással a világról való lemondás nagy gondolatának miaól raüvésziesebb alakban való előterjesztésén ? De valódi asketismus volt-e az, melyre ezen előadás emlékeztetett ? Gondoljon vissza asszonyom a tör tónelemre. A názárethi Jézus őszintén, lelke mélyéből, s egész életével igazoltan mondá e szavakat : Boldogok a szegények. De ö azt oly egyszerű szavakkal, oly egyszerű körben s egyszerű életviszonyok között mondotta, vala-