Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-16 / 46. szám

astronomia és geogonia. Pedig mily szélesen tárgyaltat­tak ezek! Ily esetekben ugy tettem, hogy a hol lehetséges volt, ki nem küszöböltem egészen, de rövidebbre szab­tam, háttérbe helyeztem a vallástanba nem, vagy kevésbé tartozó, de benne megszokott tananyagot, előtérbe állít­ván a vallás-erkölcsös nevelésre alkalmasb anyagot. Igy közvetítve van az átmenet az impaedagogicus vallástanitás­tól a nevelészeti elveknek teljesen megfelelő vallástanitás­hoz. Az egyház, a közönség és egyesek hozzá fognak szólani, s a nyilatkozatokból meg fogjuk tudni, megjött-e ideje a vallásos tananyag szigorúbb megrostálásának is. Mert oly fontosnak tartom e kérdést, hogy nem akarom önhatalmamból s egyoldalulag megoldani, s igen óhajtanám, hogy tért nyitna t. szerkesztő ur becses lap­jában azon kérdésnek: „Mi tartozik a népiskolai vallás­erkölcsi tananyaghoz, mi nem?" az egyház férfiaival való közös, nyilvános, higgadt és komoly megvitatására. II. Tanmenet. A vallás-erkölcsi tananyag természetes fokozat sze­rinti beosztása és csoportositása volt másod'k feladatom. Itt teljes szigorral jártam el, követve a zürichi, brémai és góthai tervezeteket. Természetellenesnek nevezem a csoportosítást, ha nem nézleteken, hanem meta^hysicai abstractiókon, nem az erkölcstanon, hanem a hittanon, s igy nem az elejéu hanem a végén kezdjük az oktatást, vagy a végére he­lyezzük az elejére való tananyagot. Az erkölcstan köze­lebb fekszik a gyermekhez mint a hittan, mert a gyer­mek előbb fogja fel az emberekhez való viszonyát mint az Istenhez való viszonyát. „Ha valaki azt mondja: sze­retem az istent, és az ő atyafiát gyűlöli, hazug az ; mert a ki nem szereti az ő atyafiát, a kit látott, mi módon szeretheti az istent a kit nem látott?" Ján. I. 4, 20. Más szóval, a vallás az erkölcsön alapul és nem megfor­dítva. Tehát előbb az erkölcstant, ós azután a vallás­tant. Erweiterung der Elternliebe zur Menschen- und Gottesliebe, ist der naturgemásse Stufengang im Reli­gionsunterrichte der Volksschule. (Richter.) Még az előre helyezett erkölcstan tananyagát magát is ugy csoportosítom, hogy a vallás-erkölcsös kedélyfej­lesztésre alkalmas nézleteket nyújtó 30 kis elbeszéléssel kezdem, a gyermekek és szülők közötti viszonyt fejtegető parancsolattal („Tiszteljed atyádat" sat.) folytatom, mig a törzsatyák egyszerű életviszonyain megmagyarázott többi erkölcstani parancsolatokon áthaladva, az „erkölcsi nézlettant" befejezem. III. T a n - a 1 a k. Ha igy a gyermek fejletlen szellemi állapotának megfelelő fokozatban és csoportosításban tárgyaljuk a vallás-erkölcsi tananyagot, már szebb eredményekkel fog­juk magunkat kecsegtethetni még akkor is, ha a vallás módszeres tanításához szükséges többi tényezőt (tan-alak* tanítási hangulat, taneszköz) tökéletesen eltévesztenők Hát még minő eredményeket várhatnak, ha a lélektan, nevelészet és módszertan követelményeinek megfelelően megválasztott és csoportosított tananyagot még teljesen módszeresen tárgyaljuk is ! Ily tárgyalásra részletes utasítást talál a tanitó a „Vallás és Erkölcstanához külön irt „ Vezérkönyvben" s azért feleslegesnek tartom erről e helyütt bővebben szó­lani. IV. Frauenstádt azt mondja: G-emüth und Fantasie sind die ursprünglichen Organe der Religion. Ezen nem eléggé hangsúlyozható igazság bebizonyítása s ajánlása körül fá­radozik majdnem kizárólag Vezérkönyvem „Bevezetése". Mert a mig meg nem szűnünk a vallást a fejekbe plán­tálni akarni, amig el nem ismerjük, hogy a vallásos ne­veles főleg kedélymivelés; addig fogjuk ugyan gyerme­keinket meg nem értett vallási tananyaggal sanyargat­hatni, de nem leszünk feljogosítva e sanyargatás körüli fáradozásainkat vallásos nevelésnek mondani. Ezért szólok a Vezérkönyv bevezetésében bővebben s külön címek alatt „a kedélyről", „a kedély és erkölcsről", „a kedély és vallásról", „a kedélymivelés eszközeiről" ; ezért ajánlja a pragmatica psychologia alapjára fektetett ujabbkori ne­velészet a nemzeti remekírók válogatott költeményeinek a vallásos tananyag közé felvételét, mert minden mi ke­délymivelö (szivnemesitő), az a vallástan szolgálatában áll. Ugyebár, meg fog nekem most bocsátani a nagy közön­ség is, ha a gyermek elsö és fő parancsolatjának (tisz­teljed atyádat stb.) letárgyalása után Petőfi kedélyes köl­teményét is ismertetem: „Egész utonhazafelé azon gondol­kodám: mikép fogom szólítani rég nem látott anyám ? sat. Ha ugyanitt, az árva és nem árva gyermek közti különbséget fejtegetve, Eötvös „Megfagyott gyermek"-ét ismertetem ? sat. sat. Azért azt mondom: Ha akarod, hogy gyermeked jól lásson öreg napjaira, vigyázz szeme világára, s ha azt akarod, hogy gyermeked erkölcsös s vallásos legyen, ugy vigyázz kedélyére. Ezzel bemutattam könyvemet t. szerkesztő urnák s becses lapja szakértő közönségének. Tudom, hogy kérel­mem nélkül is, a szent ügy érdekében, hajlandó lesz t. szerkesztő ur e könyv második szerető apjává lenni, ki jó tulajdonságainak örül s hibáit szeretettel irtogatja. Ha ugyanezt fogják tenni a lelkészek és tanítók, kiknek a gyakorlatban lesz alkalmuk a könyv minden oldalaival megismerkedni, s ha meg nem vonják tőlem szives észre­vételeiket s közreműködésüket; ugy hiszem, hogy idővel oly könyv fog válni belőle, melynek csak áldás fogja ki­sérhetni nyomait. Bánhegyi István.

Next

/
Thumbnails
Contents