Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-16 / 46. szám

rr egünk a jezsuitaságtól, pedig közöttünk is van belőle egy adag; az ón tbémám pedig az leendj hogy mi magyar protestánsok oly sokat szenvedtünk a jezsuitáktól, oly igen van okunk tőlük rettegni, ós mógis nem akarunk tőlük tanulnLirtózunk azoknak egynémely nagyon is hasznunkra válható tulajdonságát vagy fogását elsajátítani. Nehogy azonban az Ellenőr t. cikkírója hamarjában elit éljen, s mielőtt cikkemet végig olvasná, az általa választott lapban harmad ízben is felszólaljon, sietek kijelenteni, hogy ismerem azt az emlegetett rendet ón is meglehetősen, ismerem ós siratom azon tengernyi szerencsétlenséget, mely miatta az európai népekre s többek közt hazánkra is özönlött, irtózom én is lelkem mélyéből s utálattal fordulok el attól, mit közönségesen jezsuitaságnak szoktak nevezni, Ezek dacára azonban van egy nagy különbség közöttünk. Ön megbotránkozott, midőn e lapok szerkesztője csak tréfálva is ajánlotta a jezsuitáktól való tanulást, én pedig komolyan kívánom, vajha egyházunk s hitrokonaink tanulnának tőlük. Ha valamikor, most volna erre szükség. A jellemet illetőleg mondhat ön azon rendről bármit, aláírom látatlanban, mert hiszen világ-genniek megkisórlettók többször azon rend ármányait s erkölcseit ecsetelni, és nem találtak kellő szavakat, kifejezéseket bűneinek tolmácsolására. De viszont, kénytelen lesz ön is elismerni, hogy ész, ember- s népismeret, erős akarat, kitartó szívósság ha valahol, ugy azon rendnél feltaláltatott. Az a rend, mely a legkedvezőtlenebb körülmények között keletkezett, melynek kezdetben sehol, sem egyháziak, sem világiak között nem volt egyetlen hatalmas pártfogója, nem volt semmi világi vagyona, fénye, hatalma, és mégis alig pár évtized alatt a világ első rendű hatalmává nőtte ki magát, s századokon át uralkodott az egész müveit emberiség felett: az a rend nemcsak bűneivel excellált, de kétségkívül sok oly tulajdonságokkal is, melyek valamely intézmény életrevalóságának, felvirágozhatásának mulhatlan kellékei. Tanuljunk tőle, nem fog ártani. Poroszország, mely rég idő óta rettegett a franciák hatalmától, s rég idő óta igyekezett azt megtörni, nem az ellenfél fegyvereitől, hadi tudományától való elzárkózottsággal egyengette nyerendő diadala útjait, sőt nagyon is éber figyelemmel vizsgálta annak minden csataeszközét, tanulmányozta hadi tudományát, és a mit jónak, célszerűnek ismert fel, sietett azonnal elsajátítani, felhasználni. Hogy minő eredménynyel ? tudjuk. Nekünk is sok kárt tettek már a nevezett szent atyák, talán ránk férne, ha egyszer már hasznukat is vehetnők. Eszembe ötlik mindenek előtt a lelkészképzés. A jezsuita-rend belátta mindjárt keletkezésekor, hogy az egyháznak és vallásnak nemcsak a katholikus egyház dogmatikája szerint, de a közéletben szerezhető tapasztalatok szerint is, legelső sorban képviselője a pap. Ha valamely egyház papságának a nagyobb része tudatlan, neveletlen, renyhe, közömbös, ez maga elég arra, hogy megvetéssel forduljunk el azon vallástól is, melynek ilyenek a papjai, ilyenek a hirdetői. Ellenben azon tiszteletből, becsülósből, melyet a pap az embereknél maga iránt kelt, egy jelentékeny százalók egyszersmind azon vallásra esik, melynek az szolgája. S'ilyeszd alá szellemileg s erkölcsileg a papságot, s megingattad azon vllást is, melynek oltára előtt ez áldozni szokott. A jezsuita ezt felismerte mindjárt a 16-ik század közepén, s belátta, hogy a középkor sötétségéből s barbárságából kicivilizálódott Európa népei között, a mendikáns barátok lábainál képződött papság által az uj idők szelleme, s a reformáció árja ellenében a katholicismus meg nem védelmezhető. Első gondja volt alapítani lehetőleg minden országban, s ezen kivül az összes népek számára Rómában oly iskolákat, melyekben képeztessenek papok, kik ha erkölcsi tekintetben nem is, de a műveltséget s az egyházhoz való ragaszkodást, önoclaadást illetőleg messze felette álljanak az előbbi kor papságának, kik fel legyenek övezve az akkori kor modern műveltségének oly fegyvereivel, melyekkel a katholicismus ellen indított ostromot lehetőleg visszaverhessék. Az eredmény ismeretes e lapok olvasói előtt. Az a simaság, udvariasság, párosulva az egyes tudományokban s a divatos európai nyelvekben való jártassággal, kedveltekké tette őket csakhamar tágas körben ; ők nyerték el a lelkészi tisztet mind a fejedelmek s főurak nagyrészének udvaraiban, mind Európa igen sok fényes gyülekezetében, és ezen állomások mind megannyi archimedesi pontok voltak reájuk nézve, melyekből ha nem forgatták is ki teljesen a protestantismus glóbusát, de kétségkívül oszlopaiban megrázták. S ha most hazai protestáns egyházunk felé fordulunk, mit látunl; itt ? A tudományos műveltség, s a hovatovább erősbödő hatalmú napi irodalom, ha