Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-26 / 43. szám
tisztaságára, hanem önigazgatást is vívott ki számunkra. Ezen dicső vívmányt, bármily vész közepette, magyar ref. egyetemes egyházunk megőrizte, s mind e mai napig kezei közt tartja s ennek megőrzése mellett „rólunk nélkülünk" jogosan nem intézkedhetik senki. Törvényeinket alkotjuk, azoknak engedelmeskedünk. Törvényről, törvény-megtartásról levén szó, nem hagyhatok említés nélkül egy fontos, ép napjainkban szőnyegen forgó ügyet, a convent ügyét. Nem tudom, nt. egyházmegyei közgyűlés! merjem-e érinteni ? annyival inkább, ez ügy felől elmondjam-e szerény véleményemet ? A convent mellett a tudomány és közélet terén érdemeket szerzett kitűnő jelesek küzdenek; de ép ilyenek ellene is. Megállapodás még nincs. Épen azért joga van minden protestánsnak ez ügy felől nézetét elmondani. A convent az 5 egyházkerületnek lenne egyetemes közgyűlése — mint a convent-szer vezet mondja — 10-en hivatalaiknál fogva, 40 választás utján. A választást az egyházkerületi gyűlés eszközölné, igy alkottatnék a convent. A convent minden utasítás nélkül intézkednék s határozna végérvényesen; miután ezen egyetemes gyűlés felállítása ujabb felesleges kiadást vonna maga után ; miután nem illetékes helyről történnék ennek felállítása, tartozván ez a zsinat jogköréhez ; miután felállításában oly hatalmat látok, mely minden erőt magában központosít, az ily központosítás pedig az alsóbb testület jogcsorbitása nélkül alig esthetis meg, a mint hogy ezen egyetemes gyűlés már a superintendentiáknak is csak annyit enged meg, hogy a „conventi tárgyalásra kitűzött kérdések felett nézetét jegyzőkönyvileg kifejezheti"; miután ezen egyetemes gyűlés felállítása törvényeinkből nem folyik — a budai zsinat végzései törvényerőre nem emelkedtek soha —• akaratommal ez a hatalom. felállíttatni nem fog. Kötelességem második pontja, melyet esküm magában foglal „vallásom evangeliomi tisztaságára vigyázok." A prot. egyet, egyház lobogójára a „haladás" van jelszóul irva. Az alap, a melyen állunk, a szent könyv ; ezentúl semmi más tekintélyt nem ismerünk el, ezt olvasni, vizsgálni van joga minden prot. ker.-nek s ezen vizsgálódás folytán felderített igazságok, ha azok a prot. egyh. törvényes közegei által — a milyenek ez érdemben a zsinatok — állapittatnak meg, képezik a hitvallásokat. Ha tehát minden prot. egyiránt a haladás lobogója alatt áll, ha a sz. íráson kivül más tekintélyt nem ismerünk, ugy e mai korban annyira divatossá vált egyletek feleslegessé lesznek ; meit a haladást mint kizárólagos birtokot, semmi egylet magáénak nem mondhatja ós az általa felállított elvek, ha azok nem a sz. iráson alapulnak, az egyet. prot. egyh. elveiül el nem ismertetnek. És az nézetem szerint nagyon helyesen van igy. Mert ha az irodalomvirágoztatás magasztos célja felé tör valamely testület, nincs, nem lehet emberbarát, ki ezen igyekezetei ne méltányolná; ellenben, midőn egyleteket oda látunk fejlődni, hogy azoknak egyes jelesei azt az alapot támadják meg, melyen nyugoszik a ker. vallás és a melynél más fundamentumot nem fog vetni senki, t. i. a Jézus Krisztust: akkor ezek nézetét, mint nem sz. iráson alapulót elfogadni nem fogom ! Ez értelemben törekvésem oda irányul, hogy vallásom evang. tisztaságát megőrzöm. Ismét egy más kötelességem, melyre esküm kötelez: „Egyházunk, iskoláink javának munkálása." Reformátoraink a vallástisztitás mellett az iskolának is hatalmas bajnokai voltak. Hitvallásunk, törvényeink az iskolát az egyház kiegészítő részének tartják. Magyar ref. egyet, egyházban a templom mellett eleitől ott állott az iskola. Én tehát az iskolát az egyháztól külön választani ne,n tudom, s határozottan „felekezeti vagyok." Ebben a mederben vezették a nevelés ügyét, — miután mi .külföldre annyira szeretünk hivatkozni —a szászok, bajorok, poroszok, és egy legújabb európai nevelésügyi statistika a német protestánsoknak adja a nevelés terén az elsőséget. Negyedfél száz év óta vezeték őseink ezen mederben a nevelést s nincs okunk pirulva tekinteni vissza hazánk bármely felekezeteivel szemben akár a tanitás eredményét, akár az anyagi áldozatot tekintve, melyet híveink a nevelés oltárára letettek. Alsóbb és felsőbb nevelőintézeteink, népiskoláink, ezeknek alapítása, évenkinti fenntartása milliókat képvisel és ezen milliókat népünk áldozatkészsége fedezi. Neveltek felekezeti iskoláink a tudománynak, neveltek a hazának, annak a hazának, melynek voltunk sokszor mostoha gyermekei, neveltek az egyháznak kitűnő egyéneket. De nincs okunk pirulni egész Európa népnevelési ügyével szemben se. Az előbb emiitett statisztika nem számit ugyan bennünket az elsők, de nem az utolsók közé sem. Előttünk áll Hollandia, Dánia atb. utánunk Portugál stb. Miután azonban nevelést egyes emberre bevégezni lehet, de üz emberiségre az örökre bevégzetlen fog maradni, itt a haladó korral folytonosan haladni kell. Én is iskoláink felvirágoztatására csekély tehetségem szerint meg fogok tenni mindent. Legnagyobb akadályul látom szegénységünket, és e bajt a legújabb iskolai törvény sem akarja orvosolni, a mennyiben segélyt csak a közös iskoláknak nyújt, mely segélyezésnek, bármint tiszteljem is a törvényt, jogi alapját nem találom , a mennyiben azon pénz melylyel a közös iskolák segélyeztetnek, abból a közös pénztárból folyik ki, melybe a haza minden polgára adózik és igy a felekezeti iskolákat tartó polgárok is, kik pedig ez idő szerint a nagv többséget képezik. Mig egyrészről ezen szegénységi baj szüntetéséie népünket szüntelen buzdítani fogom, addig másrészről minden lehető alkalommal az 1848. XX. 3. c. életbe léptetését kívánom,