Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-26 / 43. szám

egyéni vallás; minden reformált egyház oly gyülekezete a hívőknek, melyben uralkodó osztályt nem ismernek el. A vallási igazságnak a protestánsoknál nincs meg azon formális és törvényszerű jellege, mint a katholikus egyház* nál. Bennfoglaltan a szentírásban ez igazság csak azoknak ajánlkozik, kik oly feltételek alatt keresik, mint a tudományos igazságot, mindenki csak annyit bir belőle, amennyit fölfedezhet és megérthet. Ha a meggyőződések különféleségét a szellemek különfélesógének következményekép tekintjük, nem vallhatjuk azon elméleti türelmetlensé-BELFÖLD. A vértesaljai ref. egyházmegye közgyűlése. A vértesaljai h. h. egyházmegye oct. hó 14-én tartá őszi közgyűlését Seregélyesen, melynek egyik főtárgya az újonnan választott főesperes beigtatása volt. Az egész gyűlés menetét következőkben van szerencsém előadni. Rác János k.-nyéki lelkész ur által elmondott' ima után, ngos. id. Sárközy Kázmér főgondnok ur a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja, egyszersmind a mult gyűlésről kiküldött szavazatszedő bizottság jelentését előterjeszti, melyből kitűnt, hogy Koncz Imre seregélyesi lelkész ur 21, s Molnár Lőrinc ur 10 szavazatot nyertek a főesperesi hivatalra. E szerint nt. Koncz Imre ur lett a vértesaljai egyházmegye főesperese Elnök ur 4 tagu küldöttséget menesztett a megválasztott espereshez, felkérendő őt a megjelenésre. Ez megtörténvén, elnök ur felhivá Mészöly Pál aljegyző urat az eskü felolvasására, melyet Koncz ur utánmondott, a mely által a felesketés megtörtónt. Ekkor a főesperes azonnal elmondá programmszerü beszédét melyet egész terjedelmében — hűen — van szerencsém közölhetni azt hívén, hogy nagyon közérdekű dolog egy egyházmegye élén álló egyén gondolkodását, elvét, nézetét a nyilvánosság terén ismertetni. A beszéd ez: Nt. egyházmegyei közgyűlés! A vértesaljai egyházú iegye ez évi helyzetét találóan vélem hasonlítani a tanítványok azon helyzetéhez, midőn a bajnokvezér a hajóba ült a tanítványokkal egyetemben, s nagy háború támada a tengeren, annyira, hogy a hajó elveszéssel fenyegetteték ; ő pedig aluszik, Hasonlatom eddig tart. Vezérférfiainkat bátran és hűn követénk mi is, hova kormánvozák az egyházmegye hajóját, nem riadva meg a tornyosuló vésztől sem. Ez év tavaszán 3 heti rövid idő tartama alatt azonban, mindkét kormányzónk elbocsátá a kormányrudat. Kiáltottunk: „Uram tarts meg minket, mert elveszünk !" Hasztalan volt. A főpásztor aluszik vala. Aiuszsza a sirálmát, nem ébredt fel a tanítványok kiáltására. Másik, az elég erős kezekből kibocsátá szintén a kormányt s próbára tevé a tanítványok hitét. Ily helyzetben egyházmegyénk honnan nyeri e bátorító hangot: „Mit félték, kicsiny hitűek?" get, amely oly könnyen vezet a polgári türelmetlenséghez. Különbözőségük dacára is testvérekül tekintik egymást az egyházak, mihelyt bizonyos lényeges pontok iránt egyetértenek. Nem kell tehát csodálkoznunk, ha azt látjuk, hogy Angolország a tizenhetedik század vége felé a dissidensek tűrésére jut. Igaz, hogy e szabadságból ki voltak zárva az u. n. pápisták, hogy ne kelljen őket keresztényeknek tekinteni. Ezen következetlenségét megmagyarázza, bár nem igazolja, az Olasz-, Spanyol- és Franciaországok által követett politika. Én fogom azt mondani, nt. egyházmegye. Most midőn a föesperesi hivatalt, melyre az esküt ez ünnepélyes alkalommal isten és a nt. egyházmegyei közgyűlés előtt letettem, elfoglalandó vagyok. Nem erőm túlbecsülése mondatja velem ama szavakat, hanem azon erős ragaszkodás, melylyel vallásom s annak minden ügye iránt viseltetem, és azon remény, miszerint nemes irányú törekvésem hathatós támogatást fog nyerni, egyházmegyénk segítségében. Mondom ezt annak tudatában, hogy egyházmegyénk köztiszteletben s szeretetben álló főgondnoka kezébe vette ujolag az egyházmegye kormányát, s nem vonja meg tőlünk jótékony működését. Igy indulok el pályámon. Igy indítom el egyházmegyénk hajóját, igy szólva a költővel: „Merre s hol állsz meg nem tudom." Az irányelveket azonban, melyek vezérelni fognak, röviden egybevonva felmutatom, megjegyezvén, hogy azok saját egyéni nézeteim, élveim, melyeket — észszerű okokkal legyőzve — egyházmegyénk általános akaratának alárendelni kész leendek. Esküm, melyet letettem, föesperesi kötelességeim főbb pontjait magában foglalja. 1 sŐ: „Egyházi törvényeink magam általi megtartása s kormányzásom körében megtartatása. 2-ik: Vallásunk evangeliomi tisztaságára vigyázok. 3-ik : Egyházi iskolánk javának munkálása. 4-ik: Hazám iránti hűség. Nem célom, nem is ide tartozik a különféle igazgatásformákat, melyekkel nemzetek, vallásfelekezetek igazgatnak, előszámlálni, csak azt említem meg, mely legközelebb minket érdekel. Az a nemzet, vallásfelekezet, mely alkotmánynyal, önigazgatással bir, maga alkotja népképviselet utján törvényeit. A maga alkota törvények kétségkívül olyanok , a melyek a törvényt alkotó társadalom jólétét leginkább megalapítják, virágzását előmozdítják, annak ugy egyes tagjait mint az egészet szabaddá, boldoggá teszik. A törvény ily alkotásából következik, hogy a kik alkoták, készséggel is fognak annak engedelmeskedni. Igen, de önigazgatással biró testület —- képviselői által — maga alkotja törvényeit, igy annak minden tag engedelmeskedni tartozik. Ez van szokásban a prot. egyházban eleitől fogva hazánkban. A reformatió nemcsak a vallást vitte vissza eredeti 86*