Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-26 / 43. szám

épen elkerülhetlen, ezek hozzák a legjelentékenyebb anyagi áldozatokat. Ok tehetik, jut is, marad is, azután meg módjukban áll a jelenért a jövőt is miutegy feláldozni, vagy legalább kockáztatni, egy-két millió forintot könnyen felkölcsönözhetnek a nagyterjedelmü papi birtokokra, egykét millióval pedig sok ellenséget meg lehet vakítani, sok nagy szájú felvilágosodott hősnek be lehet a száját dugni, s nagyon sok jóbarátot szerezni. De nálunk protestánsoknál a papság, még ha sokkal buzgóbb és tevékenyebb volna is, magában, világi elem támogatása nélkül keveset tehet. Nálunk az egyház nem bilincseli annyira magához anyagi javadalmakkal, világi kitüntetésekkel, könnyű és kényelmes életmódot biztosító sine curákkal a papokat, mint amott; nálunk tisztán az egyház s vallás iránti önzetlen tiszta lelkesedés az, mely munkára, áldozatra buzdítja az egyház néhány nemesebb lelkű szolgáját, nem pedig világi érdekek. Pedig ez utóbbiaknak, kivált mai napság, vajmi nagy erejök van az emberek lelke felett. Nálunk egyháziaknak és világiaknak közös birtoka a vallás és egyház, közös erővel, összhangzó lelkesedéssel csodákat tudunk művelni, miként ezt háromszáz éves multunkban elég fényesen bebizonyítottuk ; de ha az egyik kar elfásul, okvetlenül megzsibbad, tehetetlenné válik a másik is. Elég legyen ennyit előrebocsátanom, azon nézetem támogatására, hogy nekünk, ha élni akarunk, leendő világi urainkkal meg kell ismertetni vallásunkat ugy, hogy azt megkedveljék , s hozzá szivökből ragaszkodjanak ; meg kell ismertetnünk egyházunknak múltját, annak az emberiség haladása, a szabad eszmék ápolása, védelmezése, a tudomány és műveltség szabad fejlesztése, nemzetünk s alkotmányunk megmentése érdekében örök emlékű szolgálatait, meg kell ismertetnünk egyházunknak hivatását, s meg vallásunkat, mint a jövő uralkodó eszméinek anyaméhét, önzetlen, lelkiismeretes dajkáját, hogy igy az uj nemzedék is, mely talán félreértésből , elfogultságból meghidegedett, elidegenedett ősei vallásától, tanulja meg ismét lelke mélyéből szeretni, anyagi s szellemi áldozataival támogatni azt a protestantismust, melynek ha talán jelen külseje kissé ódonnak, elavultnak látszik is, de a melyben egészséges életerő, nemesen ható kovász rejlik, mely magában hordja a müveit társadalom egészséges fejlődésének legbiztosabb feltételeit. Igen, de miből s mikor tanulja meg a mai fiatalság mindezeket ? A helvetica confessio , vagy a heidelbergi kátó kifejezi ugyan elég hiven az apák hitvallását, de a mai fiatalság keblét aligha fogják lángra gyulasztani. Sőt ha egészen modern kézikönyvet adunk is kezébe, de nagy terjedelműt, mit nyerünk vele ? ügy a népiskolákban mint a közép- s felsőbb tanodákban oly végtelenül sok a tanulni való, hogy a mint tudjuk, most már sok helyütt — a többek közt fővárosunk közgyűléseiben is — a felett foly a harc, hogy a vallástanitásra hetenkint két óra szenteltessék-e, vagy csak egy. Épen igy vagyunk a középtanodákban is. Ily körülmények között kényszerítve vagyunk arra. hogy gyermekeinknek s ifjainknak adjunk egyfelől oly vallástanitási kézikönyvet , mely korunk szellemének s a mai egyetemes műveltség álláspontjának megfelelő, vagyis olyat, mely a vallásnak nem elredvesedett kérgeire, hanem magvára, lényegére helyezi a súlyt; másrészről olyat, mely a növendéknek a tanulást lehetőleg megköny nyitse, hogy igy rövid idő alatt is minél többre menjen, s mégis az egyszer megtanultakat minél könnyebben megtarthassa. Szász Domokos ur nevezett müvének ezen most megjelent második s egyszersmind utolsó füzete, tulajkonkép az egyháztörténelmet adja Jézus halálától a jelenkorig, de ugy, hogy abból csak a jelentékenyebb mozzanatok vannak kiemelve, s egyszersmind ugy, hogy ezen történelem olvasgatása, tanulása közben a keresztyénségnek, illetőleg protestáns egyházunknak valódi alaptanait, az evangeliomon alapuló protestantismusnak éltető szellemét megismerhesse az olvasó ; s hogy egyszersmind evangeliomi reformált vallásunknak egyéb vallások feletti tisztaságát, egyházunk alapelveinek s szervezetének egyéb egyházak feletti előnyeit felismervén, ne csak tájékozva legyen legalább a nagyjából egyháztörténelmünk mezején Jézus halálától kezdve, egészen a legújabb időkig, le az ujabb szabadelvű theologiai iskolák, protestáns egyletek keletkeztéig, vagy a másik egyházban a csalódhatlansági hitcikk megállapításáig, s a közelebbi encyclikák kiadásáig ; de egyszersmind felköltessék az ifjúban az egyház iránti szeretet, ragaszkodás, áldozatkészség. Ezenkívül hozzá van még e munkához egy kis rövid statistikán kivül „Függelék"-képen a magyarok ősvallásának az ismertetése is kapcsolva, mely Szabó Károly s Ipolyi Arnold nyomán a régi magyarok vallásos nézeteit s vallásos szertartásait, intézményeit ismerteti meg a főbb vonásokban. Az előadási modor volt az elsö füzet ismertetésénél jellemezve, itt elég megemlítenem, hogy az a modor van ezen füzetben is megf

artva, a mely kétségkívül elég előnyös mind arra nézve, hogy a tanuló igen könnyen megtanulja a kijelölt részeket, mind arra, hogy az egyszer megtanultak emlékezetébe bevésődjenek. Nevezetesen minden §-nak a lényegesebb része adatik előbb kissé nagyobb betűkkel, utána pedig 4—5 vagy több-kevesebb pont alatt az általánosságban vagy főbb vonásokban elmondottak bővebb megértéséhez szükséges részletek. De e mellett a könyv elején vannak minden §-hoz kérdések, nevezetesen az e füzetben levő 32 §-hoz van 213 kérdés feltéve, mely a tanítóra nézve a kérdezést, s annak kitudását, hogy valyon a növendék érti-e teljesen az általa megolvasgatottakat, a tanulóra nézve, a mondottaknak minden oldalról való megértését, emlézését s az emlékezetben való megtartását tetemesen megkönnyíti. Ezek előre bocsátása után a nevezett müvet bátran merjük a protest. tanodák t. tanárainak figyelmébe s tankönyvül ajánlani , a minthogy több tanintézet már be is vette. De viszont szerzőnek figyelmébe ajánljuk a másodszor eszközlendő kiadásnál azon egy-két csekély hibát