Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-26 / 43. szám

vagy hibás kifejezést, mely e műben előfordul; mint p. o. a 128-ik lapon, hol — könyvünk szerint — Kálvin Italiába akar utazni, s akkor megy Genfen keresztül, pedig ugy tudjuk, hogy megfordítva áll a dolog; pár sorral alább pedig ily kifejezéssel találkozunk': „uralni kezdette az egész várost", azt akarván ezzel mondani, hogy uralkodni kezdett az egész város felett; s ha már apróságokról szólok, megkérdem, nem,magyarosabb volna-e a § t nem eleibe, hanem utána tenni az illető számnak? Bővebb tájékoztatása végett az olvasónak ide igtatunk pár §-t, de mellőzésével az ide vonatkozó kérdéseknek. §. 54. A ker. egyház elfajulása a középkor végén. A középkor végén, a fölhalmozódott tévtanok, azon botrányos visszaélések, melyeket a katholicismus létrehozott, pártfogásába vett s megszüntetni vonakodott, hova tovább mindinkább érezhetővé tették a keresztyén egyházban elodázhatatlan reformok szükségességét, vagyis a keresztyénség eredeti tanaira s intézményeire való visszatérést. 1. A római egyház meghamisitotta a Krisztus evangeliomát, mely „nem betű, hanem lélek és élet," az által, hogy fölállította az igaz hitüség (orthodoxia) elméletét, azaz mindenkire nézve kötelező hitcikkeket állapított meg s kizárólag azokhoz kötötte az üdvezülést; továbbá teljesen elvetette „a királyi nép és szent papság" elvét s közbenjáróul az Isten és ember között, szervezte az egészen külön álló s magában zárt papirendet s annak különböző ágazatait, az u. n. hierarchiát; végre egyes pusztán külső cselekvények és szertartások végrehajtásának büntörlesztő hatást tulajdonított. Ez eljárásai szükségképen a következő eredményekre vezettek: a) Az egyháznak és az igaz híveknek múlhatatlan kötelessége minden lehető eszközök, még az anyagi erőszak fölhasználása által is, megakadályozni, hogy bárki is az egyedül idvezitő hitről eltántorodjék s a kárhozatnak martalékául essék. Ebből folyó az eretnekek üldözésének joga s kötelessége, oly -jog és kötelesség, melyet már a Nagy Konstantin korától kezdve a keresztyén császárok is gyakoroltak, de melyet aztán a római pápaság végletekig vitt. Az egész középkorban általánosan elfogadott elv volt az, bogy a fejedelmek kötelessége az eretnekek kiirtása, s erre a pápák ígéretei s fenyegetései által indíttattak, sőt ezt a laterani egyetemes zsinat (1215.) határozatilag is kimondotta (az albigensek és husziták elleni hadjáratok). Ugyan e célra a pápaság is szervezett egy külön intézményt, az u. n. eretneknyomozó széket (inquisitió), melyet IX-ik Gergely állított föl s többnyire a dominikánusok vezettek. Az ezáltal elkövetett kegyetlenségek s kivégzések fölszámithatatlanok, b) Ha a papság, a lelkek feletti feltétlen uralomra, Istentől nyerte jogát, s az isteni kegyelem javainak egyedüli őre s osztogatója, akkor tekintélyét nem erkölcsi jelleme s értelmi képzettsége, hanem hivatalos állása s kiváltságos helyzete adja meg. Ennek lőn következménye az, hogy a középkori papság kebelében, dacára egyes erélyes pápák (VH-ik Gergely) minden intézkedésének s szigorú fegyelemtartásának, az erkölcsi romlottság hallatlan mérveket öltött s a köznép előtt hova-tovább mind nagyobb botránkozás tárgya lett. Az erkölcstelenségnek kiváló példányai a pápák között is feles számmal voltak, mint például IX-dik Benedek, XXIII-ik János, Vl-ik Sándor, Il-ik Gyula stb. c) Ha az idvesség nem a megtérésnek, a sziv tisztaságának, a szeretetben munkás hitnek gyümölcse, s a látható egyházhoz való tartozástól van feltételezve, akkor az is pusztán külső cselekvények, megszabott szertartások végrehajtása által megszerezhető. Ezen felfogásból kifolyó a római egyház által elfogadott s igaznak tartott azon különös elmélet, mely szerint hinni kell, hogy aa) vannak szentek, azaz, oly emberek, kik több jót tettek s tehát több érdemet szereztek, mint a mennyi saját idvességökre szükséges lett volna; bb) a felesleges jótettek, miután azok veszendőbe nem mehetnek, az egyház birtokában maradtak s ennek jogában áll osztogatni belőlük azoknak, kik elegendő jótettek és érdemek nélkül szűkölködnek, vagyis felesleges jótettekre támaszkodva, megbocsátni a bűnöket; cc) az egyház joga, megszabni azon feltételeket, melyek alatt a bűnbocsánatot osztogatja p. o. pénzért. Ebből következett azon botrányos intézkedés, mely a bűnbocsátó cédulák árulása által folytattatott, meg levén a legszörnyűbb bűnök elengedésének árszabálya állapítva, a mi a pápaságnak roppant jövedelmi forrásul szolgált, de egyszermind tekintélyét minden jobb érzelmű ember előtt tönkr.e tette. 2. A keresztyénség ily elferdítése szükségképen élénk visszahatást kellett, hogy előidézzen, annyival is inkább, hogy a keleti görög tudósoknak, Konstantinápoly bukása után, nyugotra vándorlása következtében a klassikus irodalom s történeti tudományok tanulmányozásának fölvirágozása, Amerika és az Indiák fölfedezése, a könyvnyomtatás mesterségének es az iránytűnek föltalálása s a posták szervezése által a nyugotí nemzetek szellemi látköre nagy mértékben kiszélesült s általában az értelmi felvilágosodás addig nem ösmert lendületet nyert. Ennek következtében, nagyon természetesen, az egyház állapota, intézményei, hitcikkei s eljárásai mind nyomósabb vizsgálat s bírálat tárgyai lőnek s mind mélyebb gyökeret kezdett verni azon meggyőződés, hogy a mi a tudatlanság elmúlt századaiban kielégíthette a népeket, az a felvilágosodottabb kor igényeinek többé nem felelhet meg. A szerzetesség intézménye, mely kezdetben s főleg a népvándorlások korában célszerűnek mutatkozott s az emberiség ügyének nem egy jó szolgálatot tőn, a középkorban mindinkább elfajult s kebelében a legféktelenebb erkölcstelenség kapott lábra. Az isteni tisztelet számtalan képeivel, szobraival, füstöléseivel, cifra oltáraival, lobogó gyertyáival s általában mindazon babonás elemekkel, melyeket az fölvett, hova-tovább mind nagyobb mértékben pogány jelleget öltött s eredeti tisztaságából kivetkezett. A képek és ereklyék tisztelete, mely valódi bálvány-imádássá fajult, minden felvilágosodottabb keresztyén lelket megbotránkoztatott. Az imádság nem állott egyébből, mint egyes ímafoimáknak a végletekig ismételt gépies