Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-26 / 43. szám

Az országgyűlés komolyan fontolóra vehetné az anyakönyveknek a papság kezén való hagyását, a föntebb feltétel alatt. Ne adja isten, de én attól tartok, hogy leend nyáj pásztor nélkül, tán még az anyakönyveknek a papság kezén hagyása mellett is. Ez esetben pedig kettő közül egyik bizonyosan meglesz. Az egyik az, hogy az ily pap nélküli hiveknek államsegélylyel is pap adatik, hogy valláserkölcsileg el ne veszszenek; a másik pedig az, hogy az ilyen elhagyott nép azok számát szaporitandja a kiknek irás, olvasás, számolás és biblián kivül más tudo­mány nem kell, fegyvert semmi érdekért nem fognak, ha rá kötözik lerázza, de hozzá nem nyul, kiknek a mostani törvények csak eltűrtek, majd ha sokan lesznek, ők hoz­nak törvényt; még azon hiu reménytől is megfosztatunk, hogy a róm. katholicismusba térnek vissza. Jó lesz ezek felett gondolkodni mig nem késő. Szabó Péter, pirosi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A budai állami tanitó kép ez de kibővittetvén, a következő felhivás tétett közzé: A vallás- és közoktatási m. kir. minister ur intéz­vénye folytán van szerencsém ezennel közhirré tenni, hogy a budai állami tanítóképezde mellett a felsőbb nép- és polgári iskolai tanárképezde 1-ső évi tanfolyama f. hó 27-én meg fog nyittatni. Ezen képezdében a nevelés és tanitástannal együtt, a nyelv- és történettani, mennyiség-és természettudományi szakcsoportból, az ének és zenéből s a tornászatból nyerhetni kiképeztetést. A rajz és szép­írás tanulására az országos minta rajztanoda és tanárké­pezdében nyittatott tanfolyam, melyben a felső nép- és polgári iskolai tanárjelöltek is felvétetnek és tanárrá ott képeztetnek. Felhivom tehát mindazokat, kik a felső nép- és polgári iskolai tanárképezdében való felvételért már folyamodtak, vagy ezután folyamodni akarnak, hogy alul­írottnál minél előbb jelentkezzenek. Egyszersmind tuda­tom, hogy a budai felső nép- és polgári iskolai tanitónő­képezde 2-ik évi tanfolyama szintén f. hó 27-án nyittatik meg. Mindkét képezdébe oly ép testű nőnövendékek vé­tetnek fel, kiknek a népoktatási törvény 102. §-a szerint, vagy régibb időben nyert főelemi tanitói oklevelük van, vagy kik a képezdei három éves tanfolyamot jó sikerrel bevégezték. Bója Gergely, budai tanfelügyelő. Haynald érsek levele a megyéjebeli népiskolák ügyében. Ugy látszik, Haynald ur tetteinek registrálásából nem fogyunk ki. Im most meg egy érdekes körlevele fek­szik előttünk, melyet az érseki megyéjében levő tanítók­hoz lelkészekhez, bocsátott ki a népoktatásra vonatkozó­lag. Érdekes levél, s megérdemli, hogy mi protestánsok is gondolkodjunk felette. Szabadka városa ugyan, melyet kö­zelről érdekel, törvénytelennek nyilvánította ezen körlevelet, s egyrészt a ministeriumhoz irt fel ennek ha­tályon kivül helyeztetése érdekében, másfelől a város minden tanítójának hivatalvesztés terhe alatt megtiltotta ezen főpásztori rendelet végrehajtását. De hogy sikere le­gyen a felírásnak, alig gondoljuk. Haynald okos ember, megfontolja előbb mit tesz. Meglehet , majd eljő nemso­kára az idő, a midőn katholikus főpapjaink szükségesnek látandják nyiltan is fellépni az országos törvény ellen. Most még nincs itt, azért Haynald is ovakodik ilyes félét tenni. Ezen körlevélben nem igen talál az olvasó oly pon­tot, melyet mint az országos törvénynyel öszhangzatban levőt, vagy az által megengedettett védelmezni ne lehetne: és mégis — miként Szabadka városa — ugy minden sza­bad gondolkodású ember sejti, hogy hová céloz ezen intéz­kedés, kivált ha még tudja, hogy az érsek által kinevezett tanfelügyelő, Kubinszky, jórészt azért mozdittatott el a pesti seminariumból mint theologiae tanár, mert nagyon is ul­tramontánnak találtatott. Érezzük mindnyájan, hogy ha­bár az érsek jogosan cselekszik, midőn a kathol. feleke­zeti iskolák felett általában, a községiekben pedig a val­lástanítás felett felügyeletet kiván gyakorolni, mégis, hogy az ecclesia, mely a szabadabb eszmék érvényre emelkedé­sekor kissé meghunyászkodva háttérbe vonult s békén, csendesen viselte magát, néha még szabadszellemü szere­pet is játszott, kezd előtérbe lépni mint ecclesia mili­tans, készíti a fegyvereket, melyekkel majd a harcot megkezdi. Gondolkodjunk felette ; ós különösen ajánljuk tiszán­túli testvéreinknek, meg a vértesaljai esperes urnák — kinek beköszöntő beszéde alább következik — becses figyelmökbe, hogy gondolkozzanak e jelenség felett, és talán majd ha ma nem, holnap belátandják, miért nem elleneztük mi dunamellékiek a községi iskolákat, miért nem sürgettük és sürgetjük az 1848-ik 20-ik törvénycikk azon pontjának végrehajtását, mely minden vallásfelekezet iskoláit egyenlően célozta az állam által gyámolittatni; s hogy e lapok néha-néha ultramontanismusnak nevezték a felekezeti iskolákhoz való konok ragaszkodást. Mi önma­gunk végett nem sürgettük a közös iskolákat, mi sem pirulunk iskoláinkért a múltban, sőt ma is bátran szembe állithatjuk több felekezeti iskolánkat akármelyik köz­ségi iskolával, s vajha a többi felekezetek csak felényit tettek volna az iskolákért a maltban, mint mi tettünk, világosabb színekkel volna hazánk Európa műveltségének térképén jelezve. De mit gondolnak t. tiszántúli testvéreink, hogy hazánk, alkotmányunk, nemzetiségünk szempontjából nem üdvösebb dolog volna-e, ha akár keleti, akár nyugoti ka­tholikus atyánkfiainak iskolái egy felelősségre vonható minister befolyása alatt állanának ? Mit gondolnak ? jó volna-e, ha az 1848-iki 20-ik törvénycikk értelmében az is­kolák segélyezése végett adna az állam nekünk protes­tánsoknak p. o. egy milliót, a más vallásfelekezetü érse­kek kezébe pedig népük számarányához képest 4—5 mil­liót. Mi akkor sem nevelnénk jobb hazafiakat, Lvebb honpolgárokat, mint eddig, mert hiszen a nélkül is meg­tettük ós teszszük, a mit csak lehet j amott padig, kér-

Next

/
Thumbnails
Contents