Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-26 / 43. szám

házaknak kellene itt segitni, de ezek nem nyitják meg e célra erszényüket addig, mig papot kapnak. Ha ez állí­tásommal itt -ott ellenkező történik, az a kivételek ritkasága. Ha majd az egyházak papot nem találnak, még akkor is sok vonakodik közülök a papi fizetést javitni s kész lesz évekig talán a szomszéd pap szolgálata által segitni a paphiányon ; de elvégre ez igy örökké nem tart­hat s amelyik egyház birja, akarja, felemeli a papfizetést, amelyik nem birja, nem akarja: csatlakozik más egy­házhoz, igy jön létre önmagától a már sokak által eddig is óhajtott apró-cseprő papságok egyesítése, tehát a pap­fizetés javítása is. Ámde itt ismét egy nem kevésbé fontos kérdés adja elő magát, nevezetesen az, hogy a több fiijá­val biró lelkész részéről, a cultus vezetésén kivül, hogy lesz célszerűen keresztülvive az elemi iskolában a vallás­tanítás ? E bekövetkezhető egyesülések intézését a tractusok és superintendentiák vezessék oly módon, hogy mindegyik saját kebeléből egy bizottmányt küld ki, melynek feladata legyen a helyi körülményekhez képest ez ügyben előmun­kálatot készíteni. A tract. bizottmányok állapítsák meg, hogy hány pap szükséges a tractusba, mely egyházak ké­pezhetnek egy parochiát; a sup. bizottmány felülvizsgálja a tractusok megállapodását — véghatározatot hoz a supe­rintendentia. Ha ily terv létrejött: nem jön zavarba egy esperes sem, ha valamely egyház papot nem találhat, mert utasítja azt illető helyére. A két prot. felekezet el­találta már az együtt lakó, de egymagában fen nem állható ev. és ref. egyházak fentartási módját a közös pap­tartásban ; e mód ezután is ós még talán jobban fen­tartandó. Az idővel bekövetkezhető egyházkormányzási s tör­vénykezési változtatások az illető forumokon, a legna­gyobb óvatosságot igénylik. Egyházunk igazgattatott az episcopalis, presbyteri rendszer szerint; most a demokra­tikus kormányzási s törvénykezési alak áll fenn a legki­terjedtebb alapon. Tovább nem igen mehetünk, mert ha még egyet lépünk, a demagógiát teszszük élet-halál urává s ennek nyomába jön az özönvíz a gyülekezeti indepen­dentismus képében. Azon lehető ellenvetésre, hogy hát Amerikában, hogy állhat fenn a protestantismus épen oly alakban, melytől én a magyarországi protestantismust fél­tem — feleletem ez : mert nekünk még nincs amerikai né­pünk. Azt mondta Budapesten egy amerikai lelkész az unitáriusoknak, hogy egy Budapesten építendő unitárius templomra a kellő fénzt hiszi, hogy két felolvasása ál­tal beszerzi! Hisz-e egy magyarországi prot. pap ilyet a népről. Rosz politika az, ha az intézmények nincsenek a nép felfogásával őszhangban. A szabadságra a népet ne­velni kell. Gondoskodni kell ar ról, hogy minden theologus ta­nuló lehető olcsó, de tápláló élelmezést és egészséges la­kást nyerjen ; haladéktalanul fel kell állítani a nyugdíj­intézetet, mert a mostaniak kevéssel érnek többet a sem­minél, Ha pedig azon idő is bekövetkeznék, hogy a fent­emlitett egyesitett papságok se töltethetnének be papok­kal papok hiánya miatt, ekkor előáll azon eset, midőn hitfelekezetünk tehetősbjei, a superintendentialis pénztár, az összes papság összetett fillérei ós alakulandó csopor­tok, végre a tehetős egyházak külön-külön évenként segé­lyeznek leendő papjelölteket. Ezen módon szépszámú theo­logusokat nyerhetnénk. Hitfelekezetünk tehetősbjei kőziil csak 10-et számitok, kik egy-egy theologust évenként ta­níttatnának ; minden sup. pénztár kettőt = 20; az összes papság jövedelem — aránylag annyit, amennyi tractus van — fájdalom, nincs az összes magyarországi protestánsokról névtáram s igy a tractusok számát nem tudom, de körülbelől 80=80; az unitáriusok ezen az alapon 5-töt. Egyes egyházak tizet=10 ; paptanittató cso­port legyen 20=20; az összes létszám 145, szüleik és önmaguk költségén számitok 30 at végösszeg: 175. Négy évig tart a tanulás, minden évben nyernénk 44 papot, tekintve az anyaegyházak megkevésbülését ós a papi halálozásokat majd dűlőre jönnénk. Az állam és egyház elválasztását kimondó törvény­ben óhajtóm beletétetni, hogy a házasulandók összeadá­sával és az anyakönyvek vezetésével a lelkészi kar biza­tik meg azon hozzáadással, miszerint minden pap adjon magáról kötelezvényt, hogy ő mint anyakönyvek vezetője államhivatalnoknak tekinti magát s ez ügybeni ténykedé­seért csakis az államnak felelős, nem kötelezvén őt e te­kintetben semmi törvény az allamén kivül, anyakönyvvé­zetósi és a házasulandók összeadási jogával mint pap senki ellen semminemű ügyben vissza nem ól s ha e kö­telezvénynyel ellenkezőleg tesz az ő kárára alkalmaztatik könyvvezető, ő pedig e jogát örökre elveszíti; amelyik pap e kötelezvényt alá nem irja, anyakönyvezető s eskető nem lehet. Ezen ügy más szempontból veendő fel a róm. katho­likusok, más szempontból a protestánsok részéről. A róm. kath. pap a fülbegyónás, utolsókenet, a keresztelés és te­metés fogalma által, a katholícizmus rendszeréből folyólag, oly nélkülözhetlen tényező az erkölcsvallási téren, hogy hivei anyakönyv és esketés nélkül is kénytelenek vele érintkezni, az anyakönyvek kezelése folytán nyert jövedelem pedig nekik cse­kélység, ellenben vegyük fel a mi szempontunkból, s tekintsük meg, hogy mily sok alkalmunk van most az anyakönyvek vezetése következtében híveinkkel érintkezni és sok ezek közül mily alkalomszerüleg jön a valláserkölcs építésére; ez alkalmak az anvkönyvekkel mind megszűnnek, s ha a szószéken kivül érintkezni akarunk híveinkkel, fel kell őket keresnünk, s az ily módoni valláserkölcs ópitésére nem készíttettünk el! De 5, 6, vagy 10 ezer hivét hogy gondozza ez uton a prot. pap ? ha ő családfő is, gazda is! E szempontból a cura pastoralis egy uj szakaszszal toldassák meg, melynek cime ez legyen: „a prot. pap mint missionarius", mert ezután ilyen szellemben is kell működnünk, már a mennyire szülei, gazdai teendőnk en­gedi. Nem fog e tekintetben ártani, ha néha a szaklapok is hoznak egy-egy missionariusi cikket.

Next

/
Thumbnails
Contents