Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

rendelete csatányos bizonyságot szolgáltat. Legtöbb vidékén ugyanis Bajorországnak annyira leapadt a katholikus papok száma, hogy a rendes parochiákat sem képesek mindenütt betölteni. Miért is több püspök, kiknek megyéjében a redemptoristák vagy ligoriánusok rendjéhez tartozó szerzetesek voltak letelepülve, folyamodott az államkormányhoz, hogy a ligoriánusok rendje, mint a jezsuita-renddel némileg rokonszellemü rend, oldoztassák fel a jezsuita-rend ellen 1872. jul. 4-én hozott országos törvény alól, legalább annyiban, hogy közülök némelyeknek lelkészekül alkalmaztatása engedtessék meg. A folyamodó püspökök a napokban kaptak választ felterjesztett kérelmeikre, mely válasz tekintetbe veszi ugyan az előterjesztett okot, s a papok hiányára való tekintetből kilátásba helyezi a kért szerzeteseknek vagy congregationalistáknak parochusokul alkalmazhatását ; de másrészről felettébb óvatos intézkedéseket tesz az államhatalom biztosítása, s a nép nyugalmának megőrizése érdekében. Nevezetesen az érintett, s folyó hó 4-ről kelt cultusministeri rendelet kiköti, hogy esetről esetre külön kell folyamodni minden alkalmaztatni kivánt volt redemptoristáért, mellékelvén a pápai dispensationalis okmányt, igazolandó ezáltal, hogy az illető eddigi szerzetesi kötelezettségeitől teljesen feloldatott, és ezentúl kizárólag és minden tekintetben megyés püspökének birói széke s felügyelete alá van vettetve. De még igy is az ily módon kilépett redemptoristák azon helyen, hol mint szerzetesek voltak letelepedve, nem alkalmazhatók, de más helyütt sem egyszerre többen. E mellett tiltatik, hogy ezek u. n missiókat s lelki gyakorlatokat, exercitiumokat tarthassanak ; továbbá csak ugy lehet önálló parochusi állomások, vagy parochusi jogokkal ellátott lelkészi hivatalok elnyerhetéséhez reményök, ha a pályázati vizsgát kellő sikerrel . kiállandják ; s végül ki van kötve, hogy csak oly egykori szerzettagok nyerhetnek engedélyt, kik a szövetségi tanács rendeletének kiadatásakor már, vagyis 1873 május 20-án bajor államilletőségüek voltak. Ezen elősorolt feltételek ha nem teljesíttetnek, vagy megsértetnek, avagy ha az engedélylyel alkalmazottnak későbbi magaviselete aggodalmakra szolgáltatna alapot: az esetben a fentebb érintett 1872. jul. 4-iki törvény teljes szigorában alkalmaztatik. — Bajorország nagyon sokáig állott a jezsuita ultramontanismus korlátlan befolyása alatt: ugy látszik annyi hasznot legalább szerzett az ország belőle, hogy megtanult a jezsuitismustól rettegni. * Rómából f. hó 5-éröl irják egyik németországi lapnak : Kilencedik Piusnak több rendbeli javitás után nyilvánosságra bocsátott sept. 28-iki beszéde némi feltűnést okoz. Ezen beszédből is ugyanaz a gondolat viszhangzik, mely az előbbi hetek alatt tartott beszédeinek is mindegyikében feltaláltatik : a Rómából való elutazás lehetősége. Mint látható, azon urak, kik az agg pápára befolyással vannak, most egy uj thémát kaptak fel: az elutazás, a menekülés themáját, miután a pápa fogságban való tartásáról a világba kiröpített ámítások már elkoptak s azokkal már nem sokra mennek ; s ugy látszik, hogy a szegény aggodalmaskodó öreggel csakugyan elhitették, hogy őt öreg napjaira a Vatikánból el akarják kergetni. Az ilyesfélék költésére kétségkívül az uj egyházi törvények szolgáltatták az okot, ós talán azon jelentéktelen esemény, hogy a napokban a pápai testőrök a Vatikán előtt elvonuló olasz csapatokat fenhangon kigúnyolván, ezek csakhogy fegyverrel nem űzték szót kigunyolóikat. Okot szolgáltat továbbá a pápa párthívei által mindenfelé elterjesztett azon költött hír, hogy Poroszország a közelebb Berlinben is megfordult olasz királylyal csak azon feltétel alatt lépett szövetségre, ha ez az egyház ellen támadólag fellép. Következőleg — mint mondják — most már Olaszországban is Falk-féle egyházi törvények fognak hozatni, melyeknek ha a papság nem engedelmeskedendik, a Vatikán is ép ugy el foglaltatik, mint korábban — ugyancsak adott biztosítások dacára — a Quirinál. A ki azonban a mi államférfiamkat ismeri — folytatja a római levelező — tudja, hogy mindezen hirek légből kapottak. A mi államkormányzóink sem nem oly bátrak, sem nem oly buták, hogy ily erőszakos eszközhöz nyúlnának. Ha ma erőszak folytán hagyná el a pápa Rómát, nagy szerencsétlenség volna Olaszországra nézve. Igen, ha ezelőtt három évvel tette volna ezt a pápa, nagy áldás lett volna Italiára. S ezt jól tudják a jezsuiták is. Azzal fenyegetőznek, hogy a pápa a csodagyerek — 5-ik Henrik — megkoronázása végett menne Reimsba. Dehogy eresztenék ők a pápát bármi árért is. Mert hiszen tudják ők, hogy ha egyszer kivül lenne a pápa Rómán, sem ő, sem utóda nem egykönynyen juthatna be ismét. * A sz ,-pétervárí lapok az orosz cárnénak egy ottani ismeretes bankárhoz, báró Stiglitz-hez intézett kéziratát közlik, melyben köszönetét nyilvánítja a bankár jótékony célú áldozataiért. Nevezetesen b. Stiglitz 30 év óta tart fenn egy az ő nevét viselő menházat, melyben 150 gyermek talál időnként menhelyet, s kikre már összesen mintegy 60,000 rubelt áldozott. Most közelebb pedig 6000 rubelt adott egy uj ház építésére, s e mellett mostanában elhalt neje emlékét megörökítendő, ezen célra egy 2500 rubelt kamatozó alapítványt tett. * A londoni katholikus bizottság néhány tagja a napokban Rómába ment, hogy a pápa áldását egy bucsujáráshoz kinyerjék, melyet az angol katholikusok a jövő télen Rómába szándékoznak tenni. * A vestfali ó-katholikusok tartományi gyűlésén — mint f. hó 10-ről Dormundból irják — Krodt és Schulte tanárok az ó-katholikusok jogviszonyairól tartottak igen tartalmas beszédet. A clerikális párt megkísértette