Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-05 / 40. szám

de mostoha idők, véletlen körülmények s országos csapások vágtak be számitásaiba. B;

zton hihetjük azonban, hogy e tovább nem tűrhető bajon, ha másképen nem, de egyes beltelkek kisajátítása s azokon alkalmas tanári lakok építtetése által már a legközelebbi időben bármi áldozattal segíteni akar is, fog is. Főiskolánk orvosi állomása dr. Kalnicky József elhunytával megürülvén, pályázat utján ez állomásra dr. Kun Zoltán általános szótöbbséggel megválasztatott. Alig lehet valami kivánnivalóbb, mint a mit az egyházkerület is határozatában hangsúlyozott, hogy a megválasztott orvos az iskolai év kezdetén már állomásán legyen, mi a jelen járványos időben ugy a szülék aggodalmának megszüntetése, mint a főiskolai ifjúság közegészségügye érdekében méltán meg is várható. Az egyházkerületi lelkészvizsgáló választmány f. évi julius hó 13—19-ik napjain Sárospatakon tartott ülései jegyzőkönyvét beterjesztvén, a szerint első, vagyis bekebelezési vizsgát tettek összesen 26-an, kik közül 11 kitűnő, 15 pedig első általános osztályzatot nyert; második vagyis lelkészképességi vizsgát tettek 16-an: 6-an kitűnő, 10 en pedig első általános osztályzattal. Néhai dr. Ferency József, abauji esperes és kassai lelkész halálának elnökileg történt bejelentése alkalmából indítvány folytán elhatároztatott, hogy egyházi s iskolai közügyeink kormányzata körül magukat érdemesített elhunyt jeleseink emlékezete jövőre, azoknak érdemeik kegyeletes elismerése mellett, jegyzőkönyvileg örökítendő, s életrajzuk az egyházkerület s illető egyházmegyék levéltáraiban az utókor számára megőrzendő lészen. Az abauji egyházmegye megürült esperesi hivatalára Fodor Pál, e.-m. tanácsbiró és vilmányi lelkésznek általános szavazattöbbséggel tőrtént megválasztatását bejelentvén , a megválasztott esperes ur hivatalos esküjét ünnepélyesen letette, s tanácsasztalunkuál esperesi székét a közgyűlés szívélyes üdvözlete mellett elfoglalta. Soká éljen ! B. J. Egy beköszönő beszéd. Az alsóborsodi egyházmegye folyó óv sept. 3-kán, Harsányban tartá őszi közgyűlését, melyről, kissé elkésve értesítem ugyan e lapok olvasóit; de a tárgy, melyet közleni kívánok, sokkal érdekesebb, hogysem azt nyilvánosságra hozni utólagosan is méltó ne volna. Egyházmegyénkben egy újonnan választott világi tanácsbiró, Borsodmegye főorvosa Bódogh Albert ur beköszönő beszéde az, melylyel tanácsbirói székét a mondott napon elfoglalta s mély akkor az egész gyűlés nagy tetszésével találkozott — és azt hiszem, hogy e lapok olvasóinak tetszésével is fog találkozni. Annyival inkább, mert e beszéd közérdekű magasabb eszméket ölel fel s az uj tanácsbiró valódi protestáns szellemben való gondolkozásáról s felfogásáról tesz tanúbizonyságot. És örvendetes jelenségnek vehető, hogy világi férfiaink közt még folyvást s most is találkoznak, kik vallásuk iránti fogékony meleg érzé -sel, egyházi ügyeinkbe mélyebb pillantást vetnek, s a eszmét, melyet a protestantismus képvisel, mint szerény hü munkások, — kiknek egyike dr. Bódogh Albert is — szivök, leikök szerint terjeszteni és diadalra segíteni készek. A székfoglaló érdekes beszéd igy hangzik : Nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés í Mielőtt tanácsbirói székemet elfoglalnám, a köszönet és hála kedves adóját sietek leróni azon kitüntetésért, melyben engemet a nt. egyházmegye részesíteni méltózta tott, csekély személyemet választván meg e diszes tanácsbirói székre. Túlbecsülném magamat, ha azt érdemeim jutalmazásaként tekinteném. Nem, nt. egyházmegye ! ez nem lehet nálam egy tettekben és érdemekben gazdag mult jutalma, mert ilyennel én nem dicsesedhetem, csupán az önök szeretete és jóindulatának becses zálogául tekinthetem azt, s igy fogadhatom el. Ezen körülmény azonban, csak fokozza bennem a hála azon érzését, melylyel ezért tartozom s megkétszerezi azon igyekezetet, melylyel ezt megérdemelni törekszem. Már azon okból is mélyebben kell éreznem azon kötelességeket ós szolgálatokat, melyeknek teljesítésére uj állásom hí fel, mert sem fényes tehetséggel, sem magas állással, sem befolyásos összeköttetésekkel nem birok, s jóigyekezet, ügyszeretet és buzgalomnál egyebet, alig hozhatok a tanácsbirói székbe. íme igérem is, hogy vallásunk érdekei, egyházmegyénk ügyei előmozdításán, iskolaügyünk emelésén teljes szivemből, lelkemből igyekezni s munkálni fogok, és minden erőmből azon leszek, hogy az ajkaimról most elhangzott eskü ne maradjon puszta röpke hang; hanem annak minden igéje váljék testté, valósággá. Midőn ez Ígéretet adom, azon meggyőződésből veszek — erőm csekélysége érzetében — arra bátorságot ; mert látom, hogy a mai kor, a munkásság az építés kora s az épités elő vitelére a legutolsó munkás igyekezete is jó haszonnal lehet. Legyen hála a mindenhatónak, a harcok, a küzdelmek kora elmúlt, s vallásunk megtámadott szabadsága ma már nem szólítja csatatérre a bátrakat és híveket, s nincs reá szükség, hogy karddal kezünkben keljünk védelmére szent vallásunknak. A fölvilágosodás, a civilisatió hatalma nem engedi meg, hogy a lelkiismeret, a meggyőződés szabadsága, a vallás szabad gyakorlata, oly sokszor megszegett egyezkedések, oly sokszor kijátszott kötések, vagy múlékony fejedelmi jóindulat ingoványára legyen építve. Korunk felvilágosodott szelleme az egyéni szabad • ság postulátumává érlelte azt minden gondolkozó ember lelkében. S jaj volna annak, a ki visszafelé akarná terelni az időknek árját. Gályarabjaink gyászos éneke ma az egész emberiség szivét járná át, s vértanúink máglyaüszkei lángba borítanák a világot.