Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP m Szerkesztő- és Előiizetési <1 i| r Hirdetések dija : K i d ó - !l i v t, a 1 : Mária utca 10-dik sz., elsö emelet. Helyben házhoz hordással s vidékre postai félévre 4 ít. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizet küldéssel 1 hasáb jetni min- "> kr., e os petit sor többszöri beiktatásnál Egyszeriért 7 kr. sorja. — Bplyegdij K i d ó - !l i v t, a 1 : Mária utca 10-dik sz., elsö emelet. den kir. postahivatalnál; helyben a kiadói ivatalbau. külön 30 kr. •—< * • • r f íretiÉ fe Teljes példányokkal még szolgálhatunk. Reflexiók a protestantismus köréből. i. (M.) Hogy mi minden érheti az embert ebben a változandó világban, a miről tán nem is álmodott volna, annak egy ritka bizonyságát találtam az „Ellenőr" f. hó 6-iki számában a cikkem homlokára irott cim alatt. Sok minden megeshetik az emberen — már akár a praedestinátió szerint, akár anélkül, — de hogy valaki Ballagit — ajezsuitismus egyik legveszedelmesebb ellenségét — a világ előtt a jezsui+isnus elveivel való kacérkodással vádolni s őt ez irányban •<'a ifjúságnak megrontásával gyanúsítani fogja; mint az a fenemlitett cikkben szépen nyomtatva olvasható, azt már csakugyan aligha álmodhatta volna valaki, a ki a hazai protestáns egyház jelen állapotával csak annyira mennyire is ismerős. Nem is „késztet engemet a lélek", hogy ama cikk ellen polemizáljak s cáfolatába bocsátkozzam, vagy tán Ballagit a vád és gyanúsítás ellen védelmezzem, hiszen a cikkíró is elismeri róla, hogy ő „nem kapkod hátul az ök^r farkához, de szarvához áll bátran s megfogja azt és leüti — ha bir vele". E tekintetben a cikkíróval magam is egy véleményen vagjok, csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy ha az ökör ama hires 7 egyptomi soványnak a maradéka, a melyről a Pharao egykor oly haszno. sat álmodott, nem igen hiszem, hogy neki fogna álani, inkább hagyja bőgni „az aratásig/' Ezzel tehát készen lennénk. De vau a cikkben egy reflexió, mely vé'etlenül a cikk ciméuek is megfelel, de túlfelől még oly tárgyra is fordítja a figyelmet, melyre reílectálni s melyet megbeszélni egyáltalában nem látszik előttem hiábavaló dolognak. Azt mondja ugyanis a többi közt: „Ajánlgntás nélkül is kezd protestáns papjaink között terjedni egy bizonyos irány, mely a jezsuiták mesterségét nem nézi oly szigorú szemekkel többé, mint a jó régiek" — és ezzel mondott valamit, a mi kétségkívül figyelemre méltó, és az igazsághoz igen közel jár. Erre akarok én jelen cikkemben reílectálni. Nem kívánok egyébiránt szólni arról som, hogy milyen lábon álltak a jó régiek a jezsuitisinussal, nem akarom példákkal bizonyítgatni, miként tanulták el tőlök mesterfogásaikat a harcban s mily jó hasznát vették az önvédelemben macának a dolognak, midőn annak nevét perhorrescálták. Kemény harcok voltak azok, melyet küzdeniök kellett, s az önvédelem végszükségében sok dolog megengedhető, a mi más rendes körülmények között minden latolgatás nélkül kárhoztatandó. Annyi áll, hogy a „jó régiek' • épen, elevenen és tisztelten hozták ki a harcból a prot. egyházat, mely megfogyva bár, de törve nem vala, egészségesen kivül s különösen belül, gazdagon ellátva a felvirágozhatás életerős kellékeivel; — s ez tőlök kétségkívül elég volt! Ebből látható, hogy a „jó régiek"-et bántani egyáltalában nem szándékom, hogy túlságosan dicsérgessem őket, az szerénységüket sértené, s ha a cikk folyamán imitt-amott, talán előfordulna egy vagy más megrovandó áll: pot 75