Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-14 / 37. szám

Ismerek egy egyházat, melynek magtárában 310 köblön felül van buza és gabona; de mig a vagyonosabb egyháztag az idők minden mostohasága mellett sem vesz ki belőle (miután pénzt a szabad uzsora mellett is olcsóbb kamatláb mellett kap), addig az egyh.-község szegényebb része évről-évre adós marad. Most azon szomorú eset adja magát elő, hogy a birói lefoglalás elmaradhatlanul bekövetkezik, hacsak az egyház adósság-követeléséről le nem mond. E két alternatíva közül vagy egyiket vagy másikat kell érvényesíteni, t. i. szigorúan behajtani a tartozást, vagy pedig elengedni s illetőleg várakozni termékenyebb évek ntán, a mi megint a magtárí tartó?ás emelkedését vonja maga után. Igaz, hogy egyes gyülekezetek saját, háztartásába semmiféle hatóság jogosan .bele nem avatkozhatik; ele mégis a fentebbiek átgondolásából, a gyülekezet némely tagjaira háromló rosí következmény megelőzése végett óhajtandó volna, ha az egyházi hatóság az e téren szerzett üdvös tapasztalatait, nézetét, alapos meghányás-vetés után közlenó a gyülekezetekkel, addig, mig a nagyobb baj be nem következik. Mert mi haszna abból az egyháznak, ha híveitől elszedett telkei szaporodnak ? Koldus ós anyagilag szegény népnél az erkölcsök is mindig sűlyednek, a jó is nehezebben, több küzdelem után talál helyet, ellenben vagyonos népnél az értelmi fejlődés , a szelídebb erkölcsök, a józan világnézet gyakrabban feltalálhatók. Minden dolognak két oldala van a példa szó ós a tapasztalat szerint. Ez okból ne csak a hasznot hajtó vállalatnak örüljünk; hanem a gyülekezet lélekszámát, vagyoni s egyéb körülményeit is vegyük figyelembe és a ^zeriut alapítsunk magtárt, mert különben fényes egyházi épületeket mutathatunk ugyan fel a hivek egyrészének romlásával s pusztulásával, de nem egy minden tekintetben életerős egyházközséget. Reményiem, miszerint tárgyunknak ez oldalról való komoly vizsgálása a dolog érdeméből s az ügy fontosságából semmit le nem von, sőt inkább nagyobb ovatosságra inti az illetéket, hogy köreikben a kellemetlenségeket megelőzzék. E sorok irója talán nagyon is sötét képeket alkoiott magának az egyházi magtárakról, azért csak örülni fog, ha aggodalmát eloszlatják s nézetétaz egyházi magtárak jövőjórőli való szebb s derültebb kilátás magaslatára emelik. E lapok szerkesztősége pedig mindig tért enged a szabad véleménynyilvánításnak. Egygömöri p a p. ISKOLAÜGY. A népiskola vezetése. — S ch 1 e ie r mac her iratai nyomán. — A népiskola,*) a népnevelés közege. Itt nyeri a nép kópeztetését, itt alkot magának alapfogalmakat a társadalmi viszonyokról, itt ismerkedik meg a nemzet minden rétegeiben egyaránt megkívántató culturalis tényezőkkel, itt szívja be magába azon vallás-erkölcsi elveket, melyek győzedelmével vagy bukásával a társadalom is vagy emelkedik vagy pangásnak indul. Azért szokás nevezni a népiskolát oly veteményes kertnek, melyben a szabad egyház és szabad állam számára uj meg uj hajtások tenyésznek. A mely országban a népiskolára vagy a népnevelésre kevés gondot fordítanak, ott még nincsenek tisztában a jogállam végcéljával, melynek megvalósítására pedig minden egyes nemzetnek a közművelődés terén törekednie kell. Helyesen mondá Pen Vilmos : „A pénz, mit a népnevelés ügyétől takarítunk meg, elveszett pénz." Ha a népnevelés és a' népiskola ily fontos szerepet játszik társadalmi életünkben, megérdemli, hogy szóljunk annak egyes viszonyairól. 1) A népiskola és az egyház. Az egyháznak joga van a népiskolához, befolyhat, a nép nevelésére a nép vallásos érzékének ébresztésében, fejlesztésében. Ez életelve bármely néven nevezendő egyháznak. S ha az állam szemüvegén nézzük az egyház ezen jogosultságát, ugy azt kell mondanunk, hogy az államban a hitközösség alapján kifejlődött egyházi elem ápolására s a vallásos érzelem művelésére nem más, mint az egybáz az illetékes, mig ellenben a talentumok képzése az állam jogkörébe vág. Az állam és az egyház közti békés szellem ugy érlelődik, ha a vallás szövetkezve a korszellemmel a közérzetet zavaró privát érdekek ellen lép fel. A hol az egyház vezeti a népiskolát, ott is meg kell lenni az állam- és egyházkormányzat közösségének, mindkettő egymásra van utalva, törekvésükben egymás segítségére vannak, belső összeköttetésükben egymás célját előmozdítják ; közös cél lévén a népnevelésnéi, hogy család, állam és egyház befolyásukat az ifjú nemzedékre összhangzólag gyakorolják. De ezen összhangzás feltételezi a nevezett tesületeknek egymáshoz való szabad viszo*) Schleiermacher e szót „népiskola", tágabb értelemben veszi; népiskolának nevezvén mindazon intézetet, a mely vagy a szó szoros értelmében a népé, vagy oly értelemben, hogy benne a nép szellemi ugy, mint anyagi emelkedésének tényezőjét látja. T.