Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-14 / 37. szám

nyát. Az egyház tehát, mint szabad testület, s az ehez belső meggyőződés alapján tartozó egyes családok között nem fog zavar és szakadás történni, ha az állam közönyös a jámbor érzelmeknek a nevelés által hagyományossá vált typusa iránt s azon módok iránt, melyekkei ezen érzelmeknek biztosíték nyujtatik, biztosítva levén ő a politikai érzelmek zavartalanságáról. Ahol azonban az állam vagy annak kormánya a vallásos érzelmeket veszi igénybe politikai tendentiák keresztülvitelére, világi irányelvek támogatására, ott a viszonyok meglazulnak, az indiíferentismus megszűnik és szakadás áll be nem csak a család és egyház, hanem a család és az állam, sőt az egyház és az állam között is, a nevelésre való befolyás tekintetében. Az állam és az egyház összeelegyedésének rosz következményei vannak magára az egyházra nézve is. Az egyháznak szabad intézkedési joga megvan kötve az ifjaknak a vallásos testületbe való felvétele tekintetében ; mert a felvétet mutató tény megtörténtót be kell bizonyítani azon ifjúnak, aki a polgári életben valami állást el akar foglalni. Németországban ez ' igy van s nálunk is még halljuk kérdezgetni, mikor valaki valamely hivatalt elfoglal, hogy micsoda vallású ? Semmi köze az államnak akoz, hogy ki micsoda vallású, az kinek-kinek magándolga. Beavatkozást látok itt- az egyház magánügyeibe ; mert erkölcsileg kényszerítve van az egyház annak felvételére, aki habár nincs semmi fogékonysággal azon egyház vallásos nézetei iránt, mégis hivatalvadászat tekintetéből felvéteti magát abba. Nálunk Magyarhonban sokan meglehet csak azért tartoznak egyik vagy másik vallásfelekezethez, — nekik az azután mindég y, hogy melyikhez , mert egyik elvét sem vallják meggyőződésükben, — hogy házasodhassanak ; minthogy pap nélkül a házasság meg nem köttethetik. Az északamerikai szabad államokban e tekintetb íi a viszonyok egészen máskép alakultak : állam és egyház egymástól el vannak választva, mindkettő tökéletes szabadságban. Helyesen mondja tehát Schleiermacher: „Wenn der Staat bestimmt, dass jeder einer religiősen Gesellschaft angehőren soll, so ist das Gewissenszwang." Az egyház és az állam érdekei a népiskolai nevelésnél sem ugyanazok. Egyiknek ellenőrizni kell a másikat. A felekezeti népiskolát ellenőrizze az állam ; mert a különféle vallásos elemek gyakran roszul értelmezett missiójában oly roppant erő van mely ha nem korlátoltatik, az egész államot szétrobbanással fenyegetheti. Természetes polémia van tehát a vallásos és a politikai érdekek között; az egyik vallásos érdekből küzd a politikai beavatkozások ellen, melyek a nemzeti egység megteremtése tekintetéből a népiskolákban a felekezeti differentiákat gyengíteni törekesznek, a másik politikai érdekből az egyház túlkapásai ellen, melyek a confessionalismus emelésén dolgoznak. Ha az állam megosztja a népiskolák vezetését az egyházzal, akkor más viszonya lesz az államnak az egyházhoz aszerint amint csak egy egyház van az államban, vagy ha több van. Az első esetben inkább alkalmazkodhatik hozzá, az utóbbi esetben nem; mert akkor azon ellentéteket is fel kellene magába venni, a melyek az egyházakat különfélékké teszik, mi azonban az egységes állam rovására történnék. Az egyháznak megvolt ugyan elsőségi joga Európában, de miután nem tudta megőrizni egységét, elsőségi jogát is elvesztette. Ezen okoknál fogva tehát egyrészről a vallásos érzület ápolásának és az egyházi rendszabályoknak s másrészről a népiskolának szabadabb viszonyban kell állni egymáshoz, vagyis el kell ismerni azt, hogy a népiskola fölött, már ennek természeténél fogva, az államnak elsőségi joga van. 2) A népiskola és az állam. Hogy a népnevelés nyilvános és közös ügy az államban, az minden kétségen kivül áll De mégis mikor mondhatjuk, hogy az állam neveli a népet ? Akkor, ha vagy a nép között már gyakorlattá vált s a nép jellemé bői önkényt kifejlett szokásokat s nevelési rendszabályokat az állam törvénye szentesíti vagy némi módosítással rájok üti a helyeslés bélyegét s azok megtartása felett őrködik, — vagy, a mi még többet ér, ha magából az állam kormányából indulnak ki az initiativák , a nevelés céljával megegyező intézmények, melyeket a nép elfogad s melyekbe azután bele is éli magát. Nem neveli tehát az állam a népet, ha az országban előforduló nevelési rendszerről tudomással sem bir, nem akkor, mikor csak oly felügyeletet gyakorol, milyent egy protestáns kormány katholikus egyház, vagy egy katholikus kormány protestáns egyház fölött gyakorol. Mily mértékben foly be az állam a néptievelésre ? Vannak állam )k, a melyekben a kormány keveset törődik a neveléssel. Igy van péld. Angliában, hol alig van egy nevelési intézet, melyet az államkormány hozott volna létre. Itt az állam részéről a bizalom maximuma a családok nevelésébe van helyezve ; s ez igazolja is magát, mivel a közszellem a nép minden osztályában el van terjedve s az életviszonyok értéke oly általános, hogy mindenki tudja, mire van szüksége az ifjúnak, ha az életben valamely állást kifogástalanul be akar tölteni. S ez a nézetek és különféle érzelmek oly élethű elevenségében képzelhető, a milyennel Angliában találkozunk. Itt niucs utalva a kormány , hogy beleavatkozzék a nevelés ügyébe; ő számit arra, hogy az ő beavatkozása nélkül sem fognak hiányozni képzett honpolgárok, kik a kormányt bölcs belátásukkal támogatandják s a nép jólétét előmozdítják. Sok panasz merült fel, hogy az alsóbb néposztály nevelése el van hanyagolva s mégis nagyon kevés történt e tekintetben az állam részéről, hanem igen a szabad társas-körök alkottak képző-intézeteket a nép számára.