Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-14 / 37. szám

Tizenhatodik évfolyam. 37.sz* Budapest, September lé. 1S73. PROTESTÁNS GYHAZI ES ISKOLAI LAP. »Szerkesztő- és Kiadó-hivatal Mária-utca 10-dik sz,, első emelet. Előílzetési (lij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni miuden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorv*. •— Bélyegdij ki. • ön 30 kr. \ -a FF _ I FF • i w e o, eionzetösük Teljes példányokkal még szolgálhatunk. Az egyházi magtárak. Ha végig nézünk prot. egyházunk történetén, azon meggyőződésre jutunk, hogy csak keserű küzdelmek után emelkedhetett egyházunk, fejlődésének mostani stádiumára. A mult időkben, mikor sem az egyes embertől, sem a társadalomtól a tudomány vagy az ipar terén nem kivántak valami sokoldalú ügyességet, valód1 benső liivatást : könnyebben mozoghatott egyházunk sajkája: de most, midőn a világ haladásának minden lépten-njomon ujabb bizonyságát adja és mi élni akarunk, szükség minden üdvi'snek látszó s célravezető eszmét felkarolnunk, terveink, feltett szándékaink könnyebb s gyorsabb valósithatása végett, Prot. egyházunk nagy részének osztályrészül jutván a szegénység, természetesen ily helyzetben valódi haladá«, az ev. szellemével párhuzamban fejlő vallásosság, a józan kor követelményei szerinti természetes miveltség nem található, sőt sokizben a lelkész, tanitó és híveknek kortól való elmaradása észlelhető. Ezen viszás állapotnak ha mindjárt nem végleges megszüntetése, de mindenesetre enyhébbé tételére nézve alakultak különösen az ujabb időben azon számtalan magtárak, melyeknek hivatásuk volna az egyházakat rendeltetésük magaslatára eljuttatni. Egyházkerületek, egyházmegyék egyedül ezt látják oly gyógyszernek, mely által a beteg rész felüdül, kisegítő eszköznek, mely által a különben gyenge is a kor színvonalára felemelkedhetik s azzal lépést haladhat, ha missiójának magasztos öntudatával bir. És üz büszke önérzettel töltheti el a prot. egyházat, hogy létezését saját gyermekei buzgalmának kö -sző n heti. Nem lehet azonban számításon kivül hagyui, hogy nem elég valamely jövedelmező vállalatot létesíteni a nélkül, hogy a gyülekezet tagjait s annak anyagi állását figyelemre no méltassuk, mert egyszer azt vesszük észre, hogy a község nagyrésze az egyház zsebében van. Nézetem szerint egyházi magtárak felállítását csak azon alapon vélem megengedhetőnek, ha az kizárólag az egyházközség szükségének fedezésére s pótlására szolgál, és semmi esetre sem arra, hogy a párbér pap ós tanitó részére azokból szolgáltassék ki. S ez állítás bebizonyítására legyen szabad a következőket elősorolnom. Sok helyen a magtárak pap és tanitó fizetésének alapjául szolgálnak. Feltéve, hogy kis egyházban pap és tanitó 50 — 60 köböl buza, gabona fizetést huz, már ennek 200—240 köböl magtári buza ós gabona-alap felel meg, ha négy véka után, véka kamat számíttatik évenkint. Ha a gyülekezet jő móddal bíró gazdákat szálait, e magtári tőkét nem birja forgatni, hacsak a ki nem vett életmenityiséget birtokaránylag magi' közt ki nem osztja, ha pedig szegény, ugy egyiknél vagy másiknál, különösen a mostani terméketlen évek mellett, oly összegre szaporodik a több évről befizetetlenül maradt tők * ás kamat, hogy a legjobb időjárás mellett is ingó vag) ingatlan vagyonának egy részétől kell megválnia. 73