Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-31 / 35. szám

mát a nemzet már úgyis régen keblében hordozá. A svéd iskolák elsőrendű kitüntetésre érdemesittettek. Pedig a laikus ha megnézi a svédek egyszerű kiállítását külön pavillonukban, s aztán elmegy pl. az osztrákok ragyogó fényű termeibe, alig foghatja fel, miért nem ezek, miért a svédek, württembergiekésa magyarkormány kapták meg a diszokmányt a népnevelés terén ? A dolog egyszerű megfejtése az, hogy az osztrák inkább csak nem valósított terveket állított ki, sátorozni akart a nagy tömeggel, s midőn a tulpazar kiállítású tanszerekről kérdé az itélő bizottság: ugyan hány iskolában vannak meg ezek, bizony csak az lett a válasz, hogy az még csak terv, majd igy lesz, vagy pedig, hogy ez biz csak néhány protegált iskolába van bevive. Hja, biz ez baj! de a paedagogiai jury nem iparbeli ügyesség megbirálására, hanem államok nevelésügye megítélésére küldetett ki, s igy jól fogva föl föladatát, kitüntette azon államokat, melyek célszerű taneszközökkel nagy mértékben látták el iskoláikat, s csakis annyit állítottak ki, amennyi be van vive tanintézeteikbe, egy szóval azt, amijök van tárták idegen nemzetek elé. A három diadalmas elsejét, a nép- ós középoktatásban diszokmánynyal kitüntetett Svédország népnevelésügyót egy legújabban megjelent füzet alapján (Schweden. Volksunterriuhtswesen. Stockholm. Druck v. Ivar Haeggström. 1873. 4-r. 37 1.) ismertetni nem tartjuk fölöslegesnek. A svéd népnevelés rendeztetett az 1842. jun. 18-kán hozott közös törvénynyel, — a svédeknek is van közösügyök, a personál-unio alapján Norvégiával. E szerint minden községben egy népiskolának kell lenni, seminarium-végzett tanitó vezetése alatt. Ezen átalános követelmény alól csakis azon esetben engedtetik kivétel, ha egy ós ugyanazon papsághoz tartozó két vagy több község egyesül az iskola fentartására, vagy pedig ha több község tart fenn ambulans tanitó által vezetett iskolát. Svédországban háromféle népiskola van: állandó, ambulans és kis iskola, mely utóbbinak feladata a kis gyermekeket a legelemibb ösmeretekre előkészíteni. A legelső kis iskola húsz év előtt nyilt meg, aztán felszaporodva, oly helyekre tétettek, melyek távol estek a népiskoláktól, 1858 óta azonban városokban is állíttattak, és pedig kedvező sikerrel. Ugyaüfez évben nyíltak meg az úgynevezett felsőbb népiskolák is, melyek már akademiailag képzett tanítók vezetése alá adattak. A köziskolák mellett, kivált a városokban számos magán nevelőintézet is áll fenn. — Az előadottakból látható, hogy a népnevelési inzitek elosztása épen nem ritka, sőt a legközönségesebbnek mondható; de a terület ós népesség arányához képest hány ilyet állítottak, micsoda eredményeket ér tek el ezekkel! 1871. végén, midőn Svédország népessége 4.204.177 lélekre ment, volt ott 3685 népiskola, melyekből 2540 állandó és 1145 ambuláns, 3833 kis iskola és 10 felsőbb népiskola, vagyis összesen 7528 népnevelési intézet. Körülbelül minden 1100 lakosra esett egy nép- és egy kis iskola, vagyis minden 550 lakosra jutott egy népnevelőintézet. De ezen iskolák különböző vidékekre külön böző arányban oszlottak el. S ez igen természetes. Svédország népességét illetőleg a lehető legkülönbözőbb részeket mutatja föl. Kétharmada a nálunk legnéptelenebb Szörényvármegyónól is néptelenebb; mig ellenben vannak részei, melyek a mi legnépesebb Varasdmegyénknél is népesebbek. E tekintetben mi, mint átalánosságban véve népesebb ország lakói, előnyben vagyunk Svédország fölött, s ez megkönnyíti az iskoláztatást, de ezzel szemben, nálunk meg ismét van egy hátráltató körülmény, mit elhallgatni nem volna méltányos. Az egész svéd-norvég területen egy a vallás, mindnyájan azon egy vallásnak hódolnak, mely főfeladataul tűzte ki az iskoláztatást. Ottan nincsen, aki mások vallása iránti féltékenységből akadályozná a községi iskolák alapítását, még oly helyeken sem, hol 3—4 felekezet van, melyek közül egy sem képes maga erején emelni tanépületet, annál kevésbé azt ellátni és fentartani. (Vége következik.) Ballagi Aladár. KÜLÖNFÉLÉK. * A gyomai ref. egyház köréből a vallásos buzgóság és tevékenységnek szép jeleiről értesültünk. Egyik lelkipásztora számára ugyanis e gyülekezet, illetőleg ennek egyháztanácsa, a régi és alkalmatlan lakás helyett egy, a város egyik legszebb pontján fekvő, öt szoba, minden gazdasági épület, kellemes kert ós tágas udvarral biró házat vásárolt papi lakul. Özv. H. Kovács Istvánné szül. V. Kovács Zsófia továbbá az Urnák szent asztalához egy 48 o. ó. frt. értékű diszes ezüst tányéit; özv. Kis Istvánné szül. Molnár Erzsébet és özv. G. Nagy Sáudorné szül. Cs. Szabó Mária egy-egy 78 — 78 o. é. frtos, szintén ezüst, belől tűzben aranyozott serleget; özv. B. Izsó Jánosné szül. Bogár Erzsébet pedig egy oly veres bársony és aranyrojttal gazdagon ékített urasztali teritéket adományozott, a mely a felső teríték levétele után az asztalfőt és a rostélyzatot a szent jegyek kiosztása alkalmával díszíti. A hol ily mostoha idő és pónzviszonyok között is ily megható jelei merülnek fel a vallásos buzgóságnak : ott nem kell aggódnunk az egyház sorsa felett. * Egy erényekben gazdag prot. nő, C h e r n e 1 Cecília Káldi Józsefné f. hó 17-kén, Tompaházán, 68 < ves korában jobblótre szenderült. Az elhunyt buzgó tagja volt az egyháznak, ótalmazója és segítője a szegényeknek, orvosa a betegeknek s nevelője a kisdedeknek. Halálát nemcsak férje, gyermekei, testvérei, unokái siratják, de fájlalja azt minden ismerőse. Temetésén , — melyre nemcsak Soprorimegyéből, de a szomszéd megyékből is nagy száminál gyűltek össze, — a gyászbeszédet Somogyi Gyula, rádóci ref. lelkész tartotta, a temetőben pedig Tresztyenszky Gyula, nagygeresdi ev. lelkész mondott ezrek ömlő könye közt bucsuimát és áldást. Emelte a temetés fényét a répcevidéki ev. tanítókból alakult da-