Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-31 / 35. szám

hoz is juttatja, udvari költök s történetírók dicsőítése tárgyává teszi; ut figura docet. Sainos, hogy amit szerző itt a jezsuitáknak tulajdonit, oly tapasztalati tény, mely az emberi társadalommal egykorú, amiért is a nép bölcsesége annak közmondásaiban adott kifejezést bizonyára elébb, mintLovola született. Igy a latin: „parvus pendetur fur, magaus abire videtur"; „lex rumpitur validis, invaljdosque tenet"; németül: „Grosse Diebe henken die Kleineu" ; franciául: „les gros larrons font pendre les petits"; olaszul: „li ladri grandi fanno impiccar i piccioli" és magyarul: „gyilkos vezeti tömlöcbe a tolvajt." — Nagy Sándor igy beszélik a régiek — Diomedes tengeri kalózt fogságába ejtvén, a fogoly, halálát ugy is bizonyosnak tartván, igy szólott a királyhoz: Én tengeri kalóznak bevádoltatván, mint zsivány fogok elitéltetni. Te az én mestersége let sokkal gonoszabbul űzöd és uralkodónak mondanak. Ha én helyettem te vagy magadra hagyatva a fogoly, téged neveznének zsiványnak, rablónak s engem neveznének királynak, ha a hatalom enyém volna. Avagy van-e más külömbség kettőnk közt, mint az, hogy te a rablást nagyban és hatalommal űződ, és mindent igazságnak mondassz, a mit cselekedned kedved tart. Nagy Sándor meghökkent ós a vakmerő kalózt — hajóskapitánynyá tette. Itne a szerző által a jezsuitáknak tulajdonított morál macedóniai Nagy Sándornál. E körülmény ugyan a jezsuitismus abbeli eljárásának bűnös voltát cseppet sem csökkenti; de amennyiben szerző az emberi nem közős gyarlóságáért pusztán a jezsuitákat kívánja felelőssé tenni, az ember szinte kísértetbe jő azoknak olyatén ráfogás ellen pártjukra kelni. Mert a túlzás mindig ellenkezőjét eszközli annak, amit céloz. S minek túlozni, kiáltó színekkel festeni ott, hol, ha a dolgokat ugy adjuk elő, ahogy történtek, egyszerűen és komolyan; bizonyára minden jóltett lélek elborzad és utálattal fordul el a gondolkozni és haladni akaró társadalom ez esküdt ellenségeitől ? Általában szerző mindent elkövetett, hogy amit biztos adatok által megállapított, logikája által kifejtett, annak hatását túlzó frázisok által ismét lerontsa. Avagy kérdem, hogy adjon az olvasó hitelt szerzőnek pl. Pázmán jelleméről szóló fejtegetéseiben, mikor mint valami haszontalan, tudatlan zugfirkászt akarja feltüntetni azt. ki köztudomásilag korának legeredetibb, leghatalmasabb irója v,)lt ? JDe nem folytatom kifogásaimat. Annyi tény, hogy rég olvastam könyvet, mely alapjában oly helyes, oly tanulságos, de modorában annyira elhibázott volna, mint a Péteri Károlyé. Erre az íróra is bátran alkalmazhatni, amit Voltaire Laharpe-ról mondott: „Kemence, mely mindig ég, de melyben semmi sem fői meg." Ballagi ftfór. Helyreigazítás. A győri ev. egyházmegye ez évi közgyűléséről a Prot. Lap jul. 20-diki számában Takács F. úrtól egy közlemény jelent meg, melynek két pontját észrevétel nélkül nem hagyhatom. Az egyik bizonyos általam tett indítványra, a másik a téthi iskolára vonatkozik. Az iskolai bizottmány e gyűlésen is előterjesztvén szokott évi jelentését, én erre vonatkozólag a következő megjegyzést voltam bátor kockáztatni: „Semmiképen sem tudom helyeselni egyik-másik iskolavizsgálónak azon eljárását, melynél fogva a tanítókat a sorrend szerint classifieálja, megkitünÖsi vagy megseeundázza, mert ezen inkább iskolás gyermekek, mint tanitók közé illő eljárás által a nevelés szent ügyének inkább kárára, mint hasznára dolgozik" Indítványomat a gyűlés egyszerűen elejtette, T. F. ur pedig e lapok hasábjain „éretlennek" nyilvánította. Lássuk, valyon ez indítvány csakugyan olyan éretlen e, mint amilyennek T. ur előtt látszik. Feltéve, de meg nem engedve, hogy indítványom csakugyan éretlen volt, azt hiszem, még ez esetben is lesz annyi eredménye, hogy ama bizonyos iskolavizsgáló ur, akinek eljárására csaknem kizárólagosan szólott megjegyzésem, nem fogja többé recsegő trombitáján azt a régi nótát fújni, mely mig az egyik tanitót a dicsőség puha vánkosán a semmittevés kárhozatos álmában ringatta ; addig a másikból, a porig lealázottból azt a kevés ügyszeretetet is kiirtotta, mely lankadni akaró szorgalmának csüggedt szárnyait újra meg újra kifeszité. Ettől azonban eltekintve, indítványomnak más indoka volt, az t. i., hogy a józan ész azt súgja nekem, hogy akik a tanitót classificálják, azoknak a nevelés és tanításnak legalább alapelveivel okvetlenül tisztában kell lenniök, S kérdem, csakugyan tisztában vannak-e ? Tisztelet a kivételeknek, mert Tannak ilyenek, de miután nagy Magyarországban csak kötéllel kell az iskolavizsgálót fognunk, bizony okosan teszünk, ha egész őszinteséggel bevalljuk, hogy nem igen szoktunk a szakemberekben válogatni. S most már kérdem : lehet-e gúnyosabb contrast a világon, mint az, midőn egy olyan iskolavizsgáló, a ki a tanitás mesterségéhez vagy épen nem, vagy p^dier csak igen keveset ért, s aki ha 25—30 gyermeket kezére bíznának, azokat még az ABC-re sem lenne képes megtanítani, egy-két órai iskolavizsgálat után tudálékos arcot vágva, ítéletet mond, kitűnőt ád vagy secundát oszt olyan tanítóknak, kik 100—150 tanonc között, hiven viselik a napnak terhét, s ha kitűnő eredményt nem is, de középszerűt mindenkor képasek felmutatni ? A másik pont, amelyre észrevételem van, az, amelyben a tudósitó azt állítja, hogy a téthi evang. gyülekezet iskolája gyenge. Tudtommal soha, az elmúlt tanévet illetőleg pedig határozottan állithatom, hogy T. ur nem vol; a téthi iskoláuak vizsgálója. Honnét vette hát ezen fentebb idézett állítását ? Talán az iskolavizsgálók betei-70