Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-31 / 35. szám
jesztett jelentéséből ? Hiszen ezeket megelőzte látogatásukban a himlő-járvány s igy a lefolyt tanév eredményéről semmiféle jelentést sem adtak. Bárhonnan meritette is azonban a tudósító amaz állítását, az teljesen alaptalan. Mert a téthi iskolaügy az elmúlt tanév folytán nem hogy hanyatlott volna, sőt igen örvendetes lendületet nyert. A tanterem uj tetőzettel s padlással láttatván el, egyúttal a kor igényeinek megfelelően bebútoroztatott s taneszközökkel felszereltetett stb. stb. Agg tanítója mellett egy a soproni tanitó-képezdéből kikerült okleveles segéd, az itteni iskolaszék szigorú felügyelete alatt, meglehetős eredménynyel oktatta a pontosan feljáró 150 tanköteles gyermeket mind addig, mígnem a világi hatóság a nagy mértékben uralkodott himlő járvány miatt, március végével a tanodát bezáratni parancsolta. Ez a valódi tényállás. Ennyit tartottam szükségesnek felvilágosításul elmondani. Hogy azonban félre ne értessem, fenebb emli-BELFÖLD. A nógrádi ág. h. ev. esperességi gyámintézet közgyűlése. E gyűlés még jun. 12-kén tartatott, Wladár János és Veres Pál ikerelnöklete alatt Losoncon, s hogy mi mégis csak most emlékezünk meg róla , ennek oka az? hogy jegyzőkönyvét előbb nem kaptuk meg. A jegyzőkönyvből következő főbb pontokat emelhetjük ki : 1. Az esperességi gyámintézet egyházi elnöke következő beszéddel nyitá meg a közgyűlést : Nagytiszteletü és tekintetes esperességi gyámintézeti közgyűlés ! A magyarhoni e. e. e. gyámintézet tizenkét év ota árasztja áldásait anyagilag gyülekezeteink felett, s azon százezer forint, mely ez idő alatt gyűjtetett s elosztatott, a mai közönyös egyházi hitélet korszakában, kétségtelen bizonyítéka prot. egyházunk életrevalóságának. Végig tekintve azonban az adakozók névsorán, észre fogjuk venni az aránytalanságot, számos egyesek s egész gyülekezetek kimaradását; nem egyedül az alsóbbrendüek, de az értelmiség osztályában is akadnak számosak, kik gyámintézetünk feaáliása, müködósj s magasztos rendeltetéséről fogalommal még nem bírnak. — Midőn ennek okát keresem, nem tarthatom vissza magam ama, a legtöbb esetben alkalmazható igazság kimondásától, hogy ,,a milyen a pap, olyan az ekklézsiája." Mert mi tagadás, némely lelkész urak a keresztény szeretetet csak a szószékről tudják hirdetni, annak gyakorlati kivitelével keveset törődnek ; pedig ennek tényekben kell nyilvánulni, gyümölcsözni az életben, mert máskép szavaink nem egyebek a pusztában elhangzó kiáltásoknál. Az adakozásra való felszólítást ama lelkészek valami fárasztó s szégyenletes, én pedig dicséretes s hivatalunkkal Összeforrt dicső kötelességnek tartom, és büszke önérzettel mondhatom, hogy ama nem tett Indítványomra vonatkozólag utólagosan még csak annyit jegyzek meg, hogy ne gondolja senki, miszerint én a henye tanítóknak akarjak párnát készíteni, melyen egész kényelemmel végig heveredhessenek, ne gondolja azt se, hogy a szorgalmasokat, sivár pályájukra dobott egyetlen jutalmuktól, az iskolavizsgálók kezei által kötött úgyis hamar hervadó dicskoszoruktól megfosztani óhajtom. Nem, — az én szerény indítványom csak annyit akart elérni, hogy a dicséret édes és a megrovás keserű poharát ne takarjuk a sorrend szerinti gyermekes classificálás ostyájába, hanem oszszuk ugy, mint más egyházmegyékben szokás, nem a tanitó személyét, hanem az eredményt dicsérve, melyet könnyebb vagy nehezebb körülmények közt felmutatni képes volt. íme ez azon indítványom, melyet T. F. ur éretlennek Dyilvánitott; ha valósággal az-e, ítélje meg a tisztelt olvasó közönség. Horváth Samu, ev. lelkész. csekély gyűjtéseknél, melyeket egyházi célokra eszközöltem eddig, még alig akadtam oly egyéniségre, ki felszólításomra kegyadományát megtagadta volna. De meg kell választani az időt, az alkalmat és tudni a felszólítási modort, hogy a szivek ós vesék érzékeny húrjai mozgásba tétessenek. Midőn jövőre leikésztársaim részéről gyámintézetünk iránt tanúsítandó ügybuzgalomban, híveink részéről szives adakozási készségben remény lem vethetni előremenetelünk horgonyát, — bátor vagyok egyúttal minden egyház számára a körlelkész urak közvetítése mellett egy gyűjtő ivet kézbesíteni azon kérelemmel, hogy azt eredményével a kőrlelkész urak jövő 1874-ik évi vizsgák alkalmával, illető lelkész uraktól átvenni s ugyanazon óv május 15-kéig hozzám beküldeni szíveskedjenek. Továbbá, vagyok bátor becses figyelmöket fölhívni arra, miszerint e mai gyűlésünk egyik legfontosabb tárgyát fogja képezni azon kérdés megvitatása : „a Gusztáv Adolf-egylettel, mint magyarhoni tőegflet, egyesüljünk-e vagy ne ?" — azon egylettel, mely a felebaráti szeretetet nem szavakban, de tényekben gyakorolja s az egész föld kerekségén nyelvi, nemzetiségi különbség nélkül protestáns testvérei kőzött árasztja áldásait, azon egylettel, mely a continens majdnem minden miveltebb államával, magasztos céljában s összemüködésóben összeforrt; azon egylettel, mely minket — a tőle idegenkedő magyarhoni egyházat — eddig is oly tekintélyes összegekkel fölsegített s jelenlegi közeledésünket oly önzetlen örömmel üdvözli. Legyenek bármily okok miatt is ellenesei e testvéri egyesülésnek, ón határozottan mellette vagyok s annak keresztülvitelét a legmelegebben ajánlom. S most midőn magamat az általam üdvözlőit jelenlevők további szivélyességébe ajánlanám, egyszersmind e gyűlést megnyitottnak nyilvánítom." Mely beszédnek figyelemteljes meghallgatása után az egész terjedelmében kinyomatni határoztatott.