Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-31 / 35. szám

hogy segédlelkészeik közül csak a kisebb egyházak választhatnak lelkészt, a nagyobbak pedig a rendes, máiérdemeket szerzett lelkészek közül tartoznak választani." Hogy e tönényjavaslatot épen Abauj dobta tanácskozás tárgyául egyházkerületünk zöld asztalára, azon egyáltalában nem c^událkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy e megye ez irányhoz való lagaszkodásának és szives hajlamának már régebben is adta tanújelét s ha visszaemlékezünk arra, hogy a hollandi rendszer magasztalására nem régen ez előtt, egyik vezérférfia, boldog emlékezetű dr. Ferency József is tollat ragadott. Nem tudom menynyire nőhetett azóta az egyházmegye tanácstermében az ügy megmentésére kitalált és felhozott érvek száma, mert hiszen a nyilvános, az irodalmi előleges megvitatásra mi ez időszerint még az ilyen életbevágó kérdéseknél sem sokat adunk s mert az egész törvényjavaslat előterjesztését, annak kimeritő indokolását ilyen magamféle ember nálunk nem ismerheti ; hanem annyi mindenesetre áll, hogy a jegyzőkönyvben kiemelt érvek a törvényjavaslatot meg nem tartják s ón részemről az ajánlott uj választási szabályzatot sem célszerűnek, sem méltányosnak nem tartom, és pedig számos ok miatt. Azt hiszem, mindenki el fogja ismerni azt, hogy valamely uj törvény hozatala csak azon esetben van indokolva, ha a régi hiányosnak vagy épen roszuak bizonyult be, valamint másrészről, talán az ellen sem lesz senkinek kifogása, hogy a törvényhozói bölcseség hozza azt magával, hogy az uj törvény alkotásánál az egyedüli, a mire ügyelnünk kell, épen az, hogy a régi hiánya az uj által biztosan pótoltassék ; a mi ott talán félreértésre, elmagyarázásra, kijátszásra vagy épen visszaélésre adott alkalmat, most világos, határozott körvonalozás s szigorú ellenőrzés által megszüntettessék. Az mindig nagy baj, ha valaki uj törvényt akar hozni s a réginek igaz baját, szembetűnő gyöngéjét nem ismeri, mert hiszen ez esetben nem létező bajt gyógyit s figyelmen kivül hagyja a fájdalmas részeket; valóban nem tesz egyebet, mint más oldalra fekteti betegét; paragraphus-számot növel, hogy az eligazodás s biztos itólet annál nehezebb, sőt lehetetlen legyen. Az előttünk fekvő törvényjavaslat első fő hibájául épen az itt kiemelt törvényhozói szempontok mellőzését, a hibás megfigyelést, a létező bajok feletti tévesztett elmélkedést, a hamis kiindulást tartom. Ha figyelemmel olvassuk ugyanis az abauji törvényjavaslatot, annak intentiójából, hangsúlyozott részéből azonnal észre vehetjük, hol keresi ez egyházmegye a baj okát, most érvényben levő lelkészválasztási törvényünk gyönge oldalát. Az egész törvényjavaslat a „méltó a munkás a maga bérére" s „a szerzett érdem szerinti jutalom" kétségen kivül igazságos elvének hatályosabb kiemelése és erősebb hangsúlyozása kedveért keletkezvén, természetes azon következtetés, hogy rógi törvényünk ezt nem emelte ki eléggé, s az ezen alapuló igazságszolgáltatásnak állta útját; más szavakkal : törvényünk értelmében az igaz érdem és munka nem kaphatta meg eddig méltó jutalmát. Igen, de hát épen ezt tartom ón hibás megfigyelésnek, a étező bajok feletti tévesztett elmélkedésnek s valóban hamis kiindulási pontnak akkor, mikor bármeddig gondolkozzam is általános, szabad választáson nyugvó törvényünk lényege felett, bármennyire megvizsgáljam is a tapasztalat adatait, sohasem juthatok azon tanulságra, hogy magában a törvényben, mint olyanban van a baj; hogy annak szelleménél fogva nincs elismerve s e miatt nem vihető keresztül a suum cuique elve, s a lelkészi pályán való igazságos emergatio. Tessék azoknak, kik kormányozni vannak hivatva, gondolkozni módokról, hogy kivágattassák magából a lelkészi testület kebeléből egy utálatos erkölcsi fekély, az aljas korteskedós bűne, az orcátlan kapzsi tolakodás, s lelkészválasztásunk azonnal megszabadul minden bajtól; mostani választási törvényünkkel szépen kijövünk ; megkapja mindenikünk azt, a mit érdemel; maradjon minden lelkész csendesen, nyugodtan, tudománynyal fejében, tiszta erkölcscsel szivében, bibliával kezében s az igazságos megítéltetés órája kimaradhatlanul elérkezik ; csak ne pohárral tántorítsuk meg azt, ki hajlani nem akar, csak ne azt mutogassuk, mennyire jó cimborák vagyunk akkor, mikor tanítói, nevelői, általában emberbaráti értékünk megítéléséről volna szó. Igen, nem magában a törvényben van, nézetem szerint, a baj, mert az igazságos, világos, humánus, ós egészen protestáns, hanem ellenkezőleg a felügyeletben, az ellenőrzésben, mely sokszor egészen elmarad, még többször gyenge ós rendszer nélküli; nem uj törvény hozatalára van szükség, hanem a meglevőnek pontos végrehajtására és mindenki által való tiszteletben tartására. Én az itt röviden jelzett bajt annyira egyedülinek, annyira terhelőnek és veszélyesnek tartom, hogy minden kísérletet szívesen üdvözlök, mely azt nem mondom egészen, egyszerre megszüntetni, de legalább enyhíteni, lassankint elfojtani iparkodik. Igazán sajnálom, hogy az abauji törvényjavaslatban e tekintetben sem találhatok semmiféle mentő erőt. Mert avagy kérdem, elejét veszi-e az a korteskedésnek, mely eddig egyedül akadályozta azt, hogy az igaz érdem megfelelő érvényre jusson s kellő méltánylásban részesüljön a választásnál ? Nem hiszem, s csak annyit látok, hogy legfeljebb localizálni fogja a rendi bűnöknek egyik nemét az által, hogy a káplánok nem korteskedhetnek jobb egyházakért; a mely nyereség megint nem sokra megy, ha meggondoljuk, hogy ezt ők, a nyomorult 20 forintos fizetésből eddig sem igen tehették és tették, hanem igenis gyakorolták azt oly helyben levő egyének, kik ily lealacsonyító eljárásuk által a remélt zsírosabb egyháznak nem ritkán néhány évi jövedelmét is jó előre fölemésztették. Mondassék ki egyszer komolyan, határozottan, ós foganatosittassók is kérlelhetlenül, hogy a simonia mindenféle neme erkölcsi halál; hogy akire a korteskedésnek csak gyanúja is bebizonyul, az lelkész, erkölcshirdető, népnevelő többé egy percig sem lehet; aztán ne türessék meg az, hogy köztudomásúlag minden egyházmegyében vannak olyan egyének, kik minden újonnan felhányt lelkészi