Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-31 / 35. szám

beu is csak sajnálattal emlékeznek róla, mig másrészta nép is meg szokta mára lelkészszel éreztetni nyomott helyzetét, mi természetes is; hisz a látott példa nyomán mind kisebb mértékben tudja méltányolni s megérteni a papi hivatal fontosságát. Különben is ez állásnak öröksége a szegénység, mi pedig több tekintetben rablánc. Nem akarunk ugyan mi céltalan gazdagsággal dotált, fényövezte püspökségeket ; ezeknek, miután igen könnyen válhatnak a fejlődés gátjaivá, a prot. egyházban sem helyük, sem értelmük; de tagadhatlanul szükséges a lelkészi hivatalnak anyagilag is oly alapon biztosítása, a melyen joggal többet várhat tőle az egyház. A jelen viszonyok közt igen érthető, hogy a kik aujagi vagy szellemi képességgel birnak, azok mind határozottabban visszavonulnak a theologiai pályától. Más irányban hálásabb munkatért remélhetnek, nemes eszmékért más pályán is áldozhatnak. Az istentiszteletnek egyre kevesebben érzik hiányát, a vallástalanságot negélyzők körében pedig áldástalau a fáradozás. Az ilyenek közül, azon elvnél fogva, hogy az egészségesek nem szorulnak orvosra, távozott maga Krisztus is. A prot. papi hivatal tehát majd marad végmenedékül az anyagilag s szellemileg tehetetlenek számára, kik más pályára nem léphetnek s kikben sem az egyház erős oszlopokat, sem a nép lelkes pásztorokat nem lel. A mint pedig a világi elem egyháziatlansága nyomán az anyagisággal s tehatlenség érzetével együtt a papok közt is megfeneklik a részvétlenség, az az idő, mondjuk ki őszintén, a gyászos feloszlás kora lesz. A reformáló áldozatkész prot. hitbuzgóság kihaltával, elveszti vonzerejét az egyház, fentartásába a nép teljesen belefárad. Papnak, templomnak önegyházában nem érezve hiányát, mig ezektől végkép elidegenül, észrevétlenül is rnásfjlé gravitál. A pásztorától, egyházától elszokott nép körül nem lesz sikertelen az anyagilag biztosított alapon álló hitbuzgalomtól emelt kath, egyháznak téritői munkássága. A hitközöny mialt megdőlt protestantismus romjain az ultramontanismus fogja kitűzni a diadal zászlaját. És hogy a protestantis mussal szabadság, felvilágosodás ügye is bukik, azt bizonyítani nem szükség. Testvérek, mivelt prot. hitközöns^g! mig nem késő, méltassátok komoly figyelemre az egyháznak ügyét. Gondoljátok meg, hogy a hitközöny, az ejyháziatlanság az ultramontanismusnak dolgozik kezére, hogy a részvétlenség átalánossá léte meg fogja konditni a halálharangot a prot. egyház felett, a mely ezer áldozattal védte s hordá fen a felvilágosodás s a szabadság lobogóját. A prot. egyház nem zárja ki a mások iránti türelmet, testvériséget, sőt terjeszti a legnemesebb elveket, hivatása tiszteletre kelt, s megérdemli első sorban saját híveinek igaz szeretetét. A vallásosságot szóval, példával, neveléssel ébreszteni, az egyházügyek iránti érdekeltséget s áldozatkészséget emelni, tartsa mindenki szent feladatának. Az egyetemes papság eszméje, mi az egyházért mindenkit felelőssé tes*:, legyen a tettre gyújtó erő: „ne quid respublica detrimenti capiat!" A feléledt részvét, az egyesült buzgalom ismét kipótol mindent, s mint kedvező szól viszi tovább az egyház hajóját jó irányban szép jövendő felé. Még nem ké?ő ! Glyurátz F. Az abauji e.-megye legujabb lelkészválasztási törvényjavaslata. Az abauji egyházmegye, a tiszáninneni egyházkerület legutóbbi gyűlése elé egy nagyfontosságú lelkészválasztási törvényjavaslatot terjesztett. Nagy fontosságú e törvényjavaslat, és pedig nemcsak azért, mert eddigi választási szabályainkkal homlokegyenest ellenkezik ; mert régi, nehéz fáradsággal vetett és ápolt gyepüket bolygat ; hanem igenis azért, mert következményei komolyan meggondolandók; mert jó előre számot kell vetnünk a felett, nem leend-e a múlttal való merész szakitás világos kárunkra, nem verünk-e fel magunk és a jó rend ellen a megmozgatott gyepükből mérges kígyókat, melyek megmarnak, s általában nem járunk-e ugy, mint a ki „eső elől eresz alá áll" ; nem annyit fog-e csupán eredményezni, hogy lesz ugyan uj, a külföld mintájára szabott választási törvényünk, de a mely a réginél semmivel sem jobb, a réginek hiányain semmivel sem segit ? Maga a szóban forgó törvényjavaslat, mint a róla 44-ik száin alatt fölvett jegyzőkönyvi pont tudósít, igy hangzik: „Olvastatott az abauji egyházmegyének azon indítványa, mely szerint hangsúlyozván különösen azt, bogy oly választási törvényre lenne szükség, mely midőn egyrészről folytonos előhaladásra ösztönözze ós kényszerítse a lelkészeket, másrészről biztos kezességet nyújtson az egyházaknak is — legyenek azok szegények vagy gazdagok, — hogy mindenkor oly lelkészekre találnak, kik az ő virágzásukon s jólétükön szivvel, lélekkel, állandóan fognak működni. E célt legbiztosabban véli megközelíteni az által, ha a hollandi rendszer szerint az egyházak legalább két osztályba soroztatnak s törvényül kimondatik, 69*