Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-10 / 32. szám

élő meggyőződése azt vallja a szentiróval, hogy az nem egyéb mégis, mint az istennek háza, a melynek titkos kapuja az öröklétbe nyilik. Vajha a második rész e megnyugtató hit mélységeire mélyebben lebocsátkozott volua, miután itt oly édesen vigasztaló gondolatok rejlenek, a melyeket épen egy ily költői érrel megáldott pap festhetett volna oly szavakban, a minőkkel beszélhetni nem minden halandónak jutott osztályrészül. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, mintha e beszéd igy is nem ütné meg a mértéket, hanem csak azt, hogy a különben is gyönyörű beszéd igy még teljesebb volna. * * * A füzet második részének rövidebb beszédeihez, illetőleg az orációkhoz jutottunk; a soirend tehát, hogy most ezekről beszéljünk. De hát hogyan és mikép ? Sort vegyünk-e itt is ? vagy talán egybefoglalva róluk általános vonásokban szóljunk? Ez utóbbi módot fogom választani, miután itt már különben is abban a kényelmes helyzetben érzem magam, hogy t. i. egyről szólván, mindenikről szólhatok. Ugy van. Illyés Bálint orációit közös vonásokkal lehet jellemeznimiután ö ezekben, a hol már az Ő költészetének szabad röpte van, mindig egy és ugyanaz, csak az alkalom, s igy az alkalmaknak meyfelelöleg tárgyai változnak. A már emiitettem érzelem közvetlensége, a minden ereiben áthatott sziv égő kiömlése, szóval irói geniusa, illetőleg egyénisége e beszédekben mutatja meg magát legjobban a maga valódiságában. A textus, ugy látszik, reá nézve teher; mint a fülmile, ö is szabadon repkedve zengi el legszebb dalait. És e sajátság órációiban tagadhatatlanul kedves jelenet. De a textusos beszédekben — a textusos beszédekben ? Erre már van egy kis megjegyzésem. Határozottan vallom, hogy az objectivismus, még ha szabályszerűsége egészen a művészi tökély fokáig emelkedik is, soha sem pótolhatja a subjectivismus életadó melegét; de viszont azt is állitom, hogy a subjectivismus tulmelege, ott a hol az alaki szabályszerűség is egyik főkellék, a műnek előnyére soha sem lehet. Nincs különben. Az orációk vag/ sir beszédekben az érzelmek szabad szárnyalása, a leggyakrabb esetben nemcsak nem ront, sőt az eredetiségnek oly sajátságos varázsával önti el a müvet, hogy épen ebben domborodik ki a szónok egyénisége, és pedig nem ritkán a hatás legmagasabb fokú erejével Ez az eset itt is. A textusos beszédekben azonban, a hol a szövegből merített főtárgy eszmeköréből a legcsekélyebb ki csapás is a homiletika rovására esik, a sziv lángoló hevében, az önmagán uralkodó lélek komoly nyugalma, mindig fődolog. E nagy kincset — mint egyik jeles irónk mondja — a magyarnak nem adja a természet ingyen, mint Heljás lakóinak; de az akarat erélye nekünk is rendesen meghozza ezt, mint a komoly studium és küzdelem kiérdemelt babérkoszorúját. A füzet e második részében levő orációkat egy ima zárja be, a melyet szerző boldog emlékezetű lelkésztársa Győri Lajos ur sirja felett mondott. Erre észrevételein az, hogy én a ker. imában nemcsak a ker. szellemet, de a ker. jelleget is mindenkor látni óhajtom. Szerző hivatolt imájában pedig már a szellemet igen, de a jelleget csak egyetlen szócskában sejtem, a mit pedig, különösen egy halálig hü lelkipásztor felett, bővebben, illetőleg igazán ragyogó vonásokban lehetett volna feltüntetni. Ez/.el azonban egyáltalában nem azt akarom moudaui, mintha szerző imája azért nem volna tartalomdus és kenetteljes is, hanem csak jelezni kívántam, hogy bővebb ?nértékben szerettem volna látni azt, a minek nagyon is szűk mértéke e vélemény-nyilvánításra feljogosított. (Vége következik.) G a r z ó Gyula. Kazincy Ferenc, mint a sátoralja-ujlielyi ref. egyház főgondnok a 1814—1818 ig. (Folytatás.) E szerint gondolom én, tiszteletreméltó eonsistoriu<n, hogy gyermekeinknek azt a nevelést fogjuk megadhatni, mely Őket alkalmatos és jó emberekké, hazafiakká, keresztyénekké s protestánsokká teheti; méltóztassék a t. m. consistorium javaslataimat a tanácskozásnak tárgyává tenni s eráutok a mit legjobbnak ítél, végezni. A teljesítést tisztemnek fogom ismerni s azon leszek, hogy a januáríusban tartandó semestralis examenen láthassák az atyák, hogy gyermekeik nagyobb előmenetelt tettek, mint a mostani volt." E terjedelmes javaslat, melyet az egyház magáévá tett, eléggé mutatja a buzgalmat, melylyel Kazincy hivatalát betölteni akarta s a fenkölt szellemet, mely e téren is vezette. Sajnos, hogy a mai kor mivelt világi férfiai a nevelés ügyét ugy szólva egészen a papság nyakába varrják és azon felül a szabadelvűbb papságot is, midőn avult rendszerek s dogmás-katechismusok ellen küzd, minden érdeklődés nélkül magukra hagyják. A régibb idők lelkes férfiaitól, teszem föl Kaziucytól is, nem kellene-e egy kis melegséget kölcsönözni, és a prot. iskolákat, ha már megvannak és fenállanak, valami felvillanyzó, uj szellem által a zsibbadtságból felkölteni ? Meggondolásra méltó volua azon tény, hogy a protestantisrnusnak a csekély szám mellett, főleg hazánkban, bizonyos szellemi fensőség adott eleddig kedvező súlyt és befolyást, a protestantismusnak most is feladata volna, hogy a szabadelvű, mérsékelt és meggondolt haladást vezetőleg irányozza és a társadalom hullámzásait egyensúlyban tartsa ; de hát hol vegyük erre az erőt autonom kormányzatunk világi részének hatályos tevékenysége nélkül ? íme most folyt le az első nagyobb convent, ós akár a tanügy, akár a domestika életbevágó kérdéseiben hallottunk-e valamely kiemelkedő nyilatkozatot az oszlopférfiak ajkairól ? Mi, a kik érettök imádkozni is szoktunk, egy nagyszerű felbuzdulást vártunk s hittük, hogy az agg b. Vay lelkes kezdeményezéséhez döntő szavazattal járulnak gr. Lónyay, gr. Degenfeld és Tisza K. nagytekintélyű főgondnokaink és a magyarországi