Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-10 / 32. szám

reformátusok lét- ós mivelődési kérdését, hozzájuk méltó nagyobb stylban megoldani segítnek. Mert kisszerű toldás-foldás nem ér semmit. Vagy, — vagy. Yagy elismerni a protestans-elv társadalmi üdvös voltát ós belátva azt, hogy jelen tehetetlenségünk képtelenné tesz elveink értékének beváltására, nagy mérvű áldozatokkai, mint egy nemzeti bankrott idején, ezüstjeinkkel és aranyaink\ al vetni alapot a jövő bitelének ; vagy kimondani, hogy a prctestantantismus a modern államban megbízik ós a mivelődés gondját lerakja lábaihoz. És e kérdésnél egy ellentétet nem lehet észrevétel nélkül hagynom. Köztudomású dolog, hogy ugy a tanügyre, mint domestikára nézve, a tiszántúli egyházkerület foglal, amarra kizárólagos protestáns, erre a többi kerületek irányában némileg merev álláspontot. De hát h)gy lehet e két irányt egy elvből származtatni ? Az én felfogásom szerint, a legnagyobb erélyt és a legnagyobb áldozatkészségét a tiszántul kellett már régen kifejteni a domesfcika létrehozása mellett, mert a feltétlenül prot. tanügy egyenesen utal a feltétlen önsegélyre. De erről máskor talán tüzetesebben szólhatok, most bocsánat a kitérés írt, melyre egy régi poros irat behatása késztetett. A továbbiakban külön még Kazincynak egy pár levelét. ' Tekintetes nemes consistorium, különös tiszteletű s bizodalmu uraim ! Tractualis esperes, tisztelendő Liszkay Sámuel ur egy hozzám Patakról jan. 30. irt levelében azt kívánja, hogy ecclésiánk a Vajánbau febr. 8-dikán tartandó tractualis gyűlésre avagy csak két követét is kiküldje. Ha a fellágyult nedves idő ágyba nem ejtett volna, ón erre személyesen fogtam volna megkórni a tek. nemes consistoriumot. Igy kénytelen vagyok a kérést levél által tenni, mert hogy a baj, melyet tagjaimban már Ujhelybeu kezdettem érzeni, még nagyobb s hosszas ideig tartó ne legyen, kimenni nem bátorkodom, s mig jobban nem leszek, ágyban maradok. Ezen Yajánba küldetést minden kétségen kivül tiszt. Kecskeméthy János urnák január 28-kán consistoriumunkban tett vétkes cselekedete okozta, melyet ón azon pontban, a melyben az elkövettetett, tractualis felsőségünknek bemutatni magamban elvégeztem s még akkor nap be is mutattam. Vágynák esetek, a mikor a kímélést félre kell tenni, ha azok annak, a ki a lépést teszi, nem kevésbé nehezek is, mint annak, a ki ellen a lépés tétetik, s hová üt ki a dolog, ha még az ilyes vétkeket is elhallgatjuk ? Tiszt. Kecskeméthy János ur azt declarálta az emiitett consistoriumban, hogy az öt köböl életet, mely iránt közöttünk oly sok ízben vala szó, sem most nem kívánja, sem soha nem kívánta s ezen declaratiója meltett maradt meg, még minekutána általam két ízben emlékeztetett is, hogy a cánon ellen, a tractualis felsősóg ellen s lelkiismerete ellen vét. A két első világos; egyedül az utolsó szenvedhetne kétséget. Vétett, mondom, lelkiismerete ellen is; mert ha az 5 köblöt fizetésének nem nézte, melyet az akkor nap tartott consistorium is annak nézett, ha szintén a régi protocollumot hibásan feltettnek állította is, mikópen hordá fel ezt az 5 köblöt régibb restantiájának lisztájában ? miképen liquidált adósságának leszegósében vele ? mint köszönte meg nekem sok izben, hogy igazságos keresésében segédjére valék ? mint buzdított erre továbbá is ? és mint horda tel uj okokat, melyekkel kívánságát támogathatom ? Én ugyan a tettet nem maga-felejtésnek nézem, hanem nyilvános simouiának, a melylyel Ujhelyben lehető megmaradhatását (melyet azonban senki nem háborgat) kereste. Mert hogy prédikátorainknak fizetések nem 200 ft. ós 22 vagy 17 köböl élet, hanem 75 ft., az merő játék. T. n. consistorium ! Ily vétkes lépésekre kényszerítjük mi a mi prédikátorainkat, ha közöttünk a szent minisztériumot oly tekintetűvé nem teszszük, a milyenné azt tétetni a közjó kívánja és ha az azt viselő személyeknek précaria existentiát adunk. Nem minden bir a tiszt. György József ur lelkével, a Ki magát a maga kötelességeiért és a köznyugodalom miatt kész legyen feláldozni ; a ki, ugy kívánván a történetek, kész legyen egy oly fényes s neki sok tekintetre nézve igen kedves helytől, mint az újhelyi predikátorság, önként s még a consistorium s templombeli megmarasztás s tartóztatás után is lemondani ; a ki kész legyen azt nézni, hogy ha a szathmár-némethii meghívást egy idegen superintendentiának coccessája nem követné, hivatal nélkül maradjou inkább, minthogy ő legyen a további hánykódásoknak egyik oka. Adjunk a szent minisztériumnak annyi diszt és hatalmat, a mennyit annak a rendnek méltósága méltán kívánhat és a mennyit a köznek java enged. Egyedül az a test igazgattathatik a szerint a mint illik, a melynek tagjai jól vanuak coordinálva. Ecclésiánknak javára az elmúlt utolsó hetekben több jót tettünk, mint talán sok esztendők lefolyása alatt. Felejtsük ennek kedvéért mindazon kedvetlenségeket, a melyekbe azok talán kerültek; igyekezzünk tisztáknak találtatni tulajdon magúnknak ós viszonosan egymásnak szemeikben, s éljünk azon alkalmatossággal, a melyet reánk hoza az idő, ecclésiánknak javára. Bátorkodom a t. íi. consistoriumnak egy előterjesztést tenni s alázatosan kérem, hogy ha előterjesztésem elfogadhatónak ismertethetik, méltóztassék a Vajánba küldendő követ uraknak meghagyni, hogy teljesithetésére nézve a szükséges lépéseket tegyék meg. Mostani fizetése prédikátorainknak oly kevés, hogy azzal ugyan el nem élhetnek s nekünk fundatiónk nincs, a mivel azt szaporithatnók, sem a népet nem terhelhetjük. Vigyük oda a dolgot, hogy a két prédikátor fizetése olvasztassék együvé s adjuk azt egynek, a ki a hivatalt ecclésiánknak kára nélkül s diszével vihesse. Ujhely megérdemli mind régi, mind mostaui fényére nézve, hogy oly papja legyen, a kit nekünk mások is irigyeljenek, s igy nagy részben eloltatik az a veszedelmes szakadás tüze, melyet tagadnánk, ha tagadnunk lehetséges volna. Nem oda célzóm én ezzel, hogy t. György József ur, ki iránt mindenek