Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-03 / 31. szám

A papi család érdekében. Ily cim alatt jelent meg e lap folyó évi huszon­egyedik számában egy vezércikk, mely az özvogyi ke­gyelemévet, és a papi gyámintézeteket veszi bonckés alá. Mindkét tárgy figyelemre méltó, s igen helyesen tette Szentkúty ur, midőn ezen dolgok felőli nézeteit — bár azokkal egészben nem érthetek egyet — nyilvánosan közölte; mert ezáltal vita tárgyává tévén az ügyet, ennek előbbre haladását valószínűleg elősegítette. Első megjegyzésem az, miszerint nagyon sötét szem­üvegen nézi cikkíró a papi családok s özvegyek helyze­tét, midőn a legszomorúbb tragoedia tárgyát a prot. pa­pok családi életéből akarja választatui s a szoinorujáté­kot kezdetni e szavakkal : „hála neked istenem, hogy papnénak nem teremtettél!" Nem találók az idézett szavak, mert meg vagyok arról győződve, hogy a papi csa­ládoknál ha nem kereshetünk is gazdagságot, fényt, de általában vagyis a legnagyobb résznél találunk boldog­ságot, megelégedést. S ha valaki a boldog egyszerűséget csínnal, kellemmel és nemes érzésekkel párosítva, akarná rajzolni, sokkal inkább válaszhatná a prot. papok családi életéből tárgyát, mint az, ki nagyon szomorú tragoediát. óhajtana irni. Azt hiszem, nincs szükség a jeremiádokra. Még utol­jára elhiszi valaki, hogy azok a prot. papok valami ret­tenetes emberek, s halálok után családiok koldulva jár házról házra. Tehetjük lamentatiók nélkül is, a mit tenni kell, s az özvegyek helyzetét javíthatjuk — ha sokat nem tanácskozunk, hanem cselekszünk. Az özvegyek állapotán javítani akar Szentkúty Ká­roly a gyámintézeti pénztárak rendbehozása s virágoz­tatása által s midőn ezt óhajtja, egyszersmind a kegyelem­évet megszüntetni kívánja. Elvben megegyezünk, mivel én is azt mondom, löröljttk el a kegyelemévet és javít­suk az özvegyek helyzetét; de már a módozatokra s in­dokokra nézve nézeteink jó részben eltérnek. Hogy cikkíró az özvegyi kegyelemévet megszüntetni szeretné, kitűnik csak abból is, midőn ezen kérdésre, miből jut az özvegyek részére segély? eme szavakkal felel: „Az özvegyi ke­gyelemévből, melyszerint a férj halála után még egy évig húzza az özvegy — illetőleg a kiskorú gyermekek — a hivatal javadalmait. De ezen intézményt senki sem tarthatja — és nem is tartja ~ helyesnek, ha elfogu­tatlanul meggondoljuk, mily sok kellemetlenség ós viszály ered ebből erkölcsi, anyagi és egyházigazgatási szempont­ból." Az itt mondottakat osztom s a kegyelemévet elve­tendőnek tartom; de elvetendőnek azon indokot is, melyet cikkíró a következő szavakban fejez ki: „Erkölcsileg na­gyon megbélyegző az, mikor valaki a más zsebére nagy­lelküsködik; a gyülekezetek által fizettetni még holtunk után is családunkat, melyről mi magunk tartoztunk volna gondoskodni: sem az erkölcsiséggel, sem a joggal össze nem fér." Kemény szavak ezek, de tulajdonítom csak a felhevült kópzelődésnek, s egyszerűen mellőzendőknek tartom, hogy miért ? nem indokolom hangzatos szavak­kal, hanem órvekül felhozom a különféle nyugdijaknál fenálló s évtizedek óta létező gyakorlatot, s ez a gya­korlat fog szolgálni ellenkező nézetem bizonyítására is. Én eltörlendőnek tartom a kegyelemévet, de ugy, hogy épen az egyházak által legyen az pótolva, s azt akarom, hogy ha egészben nem is, de legalább fele rész­ben az egyházak fizessék a nyugdijat ; nem is lehet ez máskép utoljára is, és épen nem tekintem ezt megbélyeg­zőnek, nem más zsebére való nagylelküsködésnek, hanem jogos óhajtásnak, sőt jogos követelésnek Kérdem, a katona, államhivatalnok özvegye a segélyt nem az állam pénztárából kapja ? a tanítók nyugdiját nem az állam és gyülekezetek fogják adni? takarékpénztáraknál, biztosító-intézeteknél, egyes uradalmaknál a segélyt, mely ugy az özvegyekre mint árvákra kiterjed, nem a társulati vagy uradalmi pénztár fizeti ? Felelet : igen, s bármerre tekintünk, csak azt látjuk, hogy a hivatalnokot tartó testület vagy egyén adja a nyugdijat, részint egészben, részint legnagyobb rész­ben ; miért ne lehetne tehát az igy az egyházaknál is ? S azt, hogy a mi az államnál, társulatoknál, uradalmak­nál, illetőleg nyugdij-intézményeiknél nemes, dicséretre méltó, az egyházaknál megbélyegző lenne : el nem foga­dom s kereken tagadom. A kegyelemév ellen cikkíró által felhozott többi okokat nézetemmel körülbelől megegyezőknek tartom és rólok nem is szólok; s a helyett, hogy azokat boncolgat­nám vagy elősorolnám, felhozok egy, Szentkúty ur által nem említett indokot, mely véleményem szerint — kü­lönösen a dunamelléki e.-kerületben, ahol szabad vá­lasztás van — igen fontos s az özvegyi kegyelemév meg­szüntetése mellett szól. Nevezetesen a kegyelemév megakadályozza a promo­tiót annyira, hogy a dunamelléki e.-kerület általam ismert e.-megyéiben ritkaság s alig van rá eset, hogy rendes pap máshova megválasztassék; mivel az egyházakba he­lyettes lelkész rendeltetvén, a gyülekezet legkényelme • sebbnek találja ezt megválasztani, mert helyben van és odavitele semmi költséggel nem jár. De legyen az az eset, hogy rendes -lelkészt választanak meg más egyházba, el is fogadja a meghívást, állomását azonban csak egy év múlva foglalhatja el; azon egy éven át mily kényelmet­len s feszélyezett helyzete van az ily lelkésznek •— kép­zelhető. Ha jó embereivel találkozik, ezek örökösen ma­rasztják, az ezerszer ismételt, ezerszer megunt kérdéseket teszik , de miért is megy el? Ha ellenei vagy roszaka­rói vannak, ezeknek folytonosan szálka a szemökben, mondván : miért van itt, miért nem megy, ha akar ; szóval, nehéz az a helyzet, és inkább sokan nem igyekeznek sem jobb, sem fényesebb helyre, mintsem egy évi kellemetlen­ségnek kitegyék magukat. Ezen s„ Szentkúty Károly cik­kében foglalt okoknál fogva az Özvegyi kegyeleméveket megszüntetni óhajtom; de oly feltétellel, hogy az egy­házak a papi gyámintézetek részére oly átalányt fizesse­nek, mely bőven pótolja a kegyeleméveket az özvegyek s árvákra nézve. De nézzük meg a boncolás alá vett cikknek máso-

Next

/
Thumbnails
Contents