Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-03 / 31. szám

kötelezettségre s a honvédelemre kimondott egyenlőség elve ellenére a váradé alól kibúvó rést nyitnak. II. Az egyház joga és az állam kötelessége. Az egyház joga alapján minden az államban törvényes létezhetési joggal biró vallásos társulat vaPástétele, cultusa tekintetében nemcsak független az államtól, hanem ez köteles is azt szabad vallásgyakorlatában minden megszorítás nélkül meghagyni ós védelmezni. Ez az egyház elidegenithetlen joga: „jus in sacra". Ha olvassuk az egyháztörténetet, azt látjuk, hogy ez az elv is igen sokszor meg lön sértve nemcsak a keleti, hanem a nyugati egyházban is. Mig a keleti császárok gyakran önkónyök szerint intézkedtek az egyházi (an felett, addig nyugaton is a frank királyok többször beavatkoztak az egyház belügyeibe. Minden modern államban a szabad egyház, rzabad állam eszméje joggal megköveteli azt, hogy az állam közegei a „jus circa sacr.t* határain tul ne csapjanak. . Az egyház jogát tekintetbe nem vovő minden önkényes intézkedés nehéz időket, támasztott magára az államra nézve is. Az egyház tagjai polgárai, alattvalii az államnak s ha ezek az állam iránti kötelezettségöknek megfelelnek, joggal elvárhatják, hogy ők is, mint valamely vallásos felekezet tagjai, vallástételök szabad meghatározásában lelkiismeretök szerint , melyért egyedül istennek felelősek, háboritlanul intézkedhessenek (jus confessionis), nyilvános isteni tiszteletüket vallástótelükkel megegyezőleg rendezhessék (jus sacrorum), egyházi kormányt alkothassanak (jus regiminis), tanítóikat megválaszthassák (jus sacerdotii), vallástételök, isteni tiszteletök, egyházi szervezetök körül, a mikor szükségesnek látják, módosításokat tehessenek (jus reformationis), egyházi kí'telessógök ós feladataik teljesítésében hanyag tagjaikat meginthessék s megbüntethessék (jus disciplinae). Ezek azon jogai az egyháznak, melyeknek tiz á.'lam részéről kötelességek felelnek meg. Ezeknek teljesítését követelni egy alkotmányos, jogi állam kormányától az emberi méltányosság s a természetjog fólremagyarázhatlan igazsága. Azon reményben várjuk a következő országgyűlési ülésszak megnyitását, hogy az állam ós az egyház közti viszony megállapításának korszerű kérdése mindakettő jogainak épségben tartása mellett békés uton megoldatik. „Ad fortissimum vir* lép az országgyűlés, ha e nagy horderejű kérdést az állam jóllétének, a nemzeti s közművelődési érdekek követelményeinek szempontjából oldja meg. Mutassa meg az állam törvényeinek azon általános érvényét, mely egyformán nyilatkozik minden rrk Ucsi testülettel szemben. Mutassa meg , hogy azon kevély sicamberi vállaknak is meg kell hajolni jogos, szabadelvű törvényeinek szelh me alatt, melyeket az ultramontán elem mé; mai nap is aílaszi sziklákhoz szeret hasonlítani, melyek az egész lilág üdvét hordozzák. Mi protestánsok soha sem huztunk ujjat az állam szabadelvű, törvéuyes eszményeivel, ugy ezen kérdésnek is parlamentaris megoldását örömmel fogadjuk s ugy tekintendjük, mint a cultur-államokat éltető s virágzásra emelő factor dicső vívmányát. Ha az állam érdekeit egyszer-mindenkorra biztosítva látjuk a kath. elem minden árnyalatával szemben; ha ki lesz szabva a szilaj folyónak a meder, melyből a sokszor háborgó eleinek többé ki nem csaphatnak s elöntéssel nem fenyegethetnek hanem legfölebb önmagokat verve hömpölyöghetnek tovább: akkor nem lesz okunk annyira félteni autonómiánkat se n. Ha majd érezzük, hogy oly helyzetben vagyunk, hogy nem kell hivatkoznunk az existentiánkat biztosító bécsi ós linci békekötésekre s az ezeken alapuló 1790/91 : 20; 1843/4: 3. s az 1848: 20. törvénycikkekre, — szóval, ha az állam vógzott a kath. egyházzal, akkor a prot. egyházzal könnyen végezhet; ]mTt a protestantismusban élő, felvilágosult, szabad szellem minden korszerű, célirányos törekvéseknek úttörője, vagy ha az nem hhetett, legalább pártolója volt s most is a felvilágosodás megtört utján való tovább haladást nemcsak meg nem gátolj i, de szivéből óhajtja is. Ha az emiitettem értelemben végzett az állam a kath. egyházzal, akkor elérkezett az idő a zsinat megtartására is, melyen egyházi állapotaink, vallásos eszméink s hitfogalmaink korszerű javítását eszközölhetjük. Thomay József, ev. h. lelkész.