Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-20 / 29. szám

NEKROLOGOK. Marosvásárhelyről a kővetkező gyászjelentést vettük: IVag-y Anna, a boldogult neje; első neje Mar'osi Karolinától született gyermekei: dr. Péterfi József, Anna, Karolina, férjezett Pap Sándorné és gyermekei;néhai Péterfi Róza, Tolvaly F « r e n c n é, gyermekei; második neje Böszörményi Annától született, gyermekei : Józefa, Bednay Andrásné, Mari, Tó th M á r t o n n é és gyermekei Gyula Béla és Antónia; tiz közül egyetlen élő testvére : Juliánná, özv. Kállai Sámuelnó és gyermekei, valamint számos rokonok nevében megilletődött szívvel tudatja szeretett férje, illetőleg a jó családapa, nagyapa, testvér és rokon kibédi PÉTERFI JÓZSEF maros-váeárhelyi tv. rtí. nyugalmazott első pap és maros- gyházmegy«i esperesnek éite 78-ik, lelkészi pályája 54-ik évében, folyó hó 11-én reggeli 4 órakor történt szomorú halálát. E kiterített koporsó fényes tanúsága annak, hogy a kérlelhetetlen hatalom : a halál előtt a legerősebbeknek is meg kell hajolniok. Az, ki e koporsóban örök nyugalomra hajtotta fejét, erős volt testben és lélekben. Erő s ebből folyó tevékenység képezték szellemének legfőbb jellemvonását. Erős volt a küzdelemben, ha a vallás ós egyház érdekeért kellett harcra kelnie; erős volt az egyház-szónoklat terén; tudományának és értelmének ritka hatalmával Sámsonként, hívei közül nem egynek kebelében döntötte halomra az előítélet és tévedés sötéten emelkedő oszlopait. Lelkének e fővonása mellé azonban a szeretet és gyöngéd ragaszkodás szelídebb vonása is társul szegődött. Érezték ennek melegét hozzátartozói, de érezték az egyház tagjai is, félszázadot meghaladó egész lelkészi pályája alatt; érezték különösen 1837-ben, midőn fogarasi pappá választatván, a hiveihez való szeretet és ragaszkodás elhomályosították lelkében a jövedelmezőbb állomás fényes és kecsegtető ígéreteit, s nem tudott, ez egyháztól megválni. Akkori elhatározása után tartott beszédében meghatók e sorok : „A szeretet istene cselekedje, hogy soha sem ti meg ne bánjátok, hogy engem feltámasztottatok, sem pedig én meg ne bánjam, hogy nektek halva nem maradtam;" jól esett mindnyájunk szivének, midőn két évvel ezelőtt búcsúbeszéde alkalmával igy nyilatkozott : „hogy mai napig ezt img nem bántam." Irne most rajtunk, hívein van a sor nyilatkozni Oh! ha ha hallani tudnának a bezárult fülek; ha a kialudt érzelem csak egy pár percig eszmélni tudna, félszázados érdemeinek mily nagy jutalma volna e nyilatkozat: mi sem báutuk meg, nemes férfiú, hogy köztünk maradtál, hogy félszázadot meghaladó időn keresztül nekünk a vallásos és szellemi életben vezérünk voltál, elismerjük érdemeidet, tetteid örök nyomokat hagytak egyházi életünkben; nevedet, emlékedet a késő nemzedék is tisztelni fogja; nem a puszta illem, de a szeretet és hozzád való ragaszkodás küldi szemünkbe a körívet, ajkainkra e sóhajtást: áldás és béke fedezze a cselekvés mezején kifáradt nemes poraidat. A gyászszertartás f. hó 13-án ment végbe, az egész gyülekezet jelenlétében. Béke hamvaira! II. Időst* gr*ói" Ráday (ff) Protestáns egyházunknak ismét nagy halottja van. Egy emelkedett szellemű tagjával, ki dicső őseihez méltóan , egyházunk legzavarosabb korszakában jogaink fáradhatatlan védője volt, ismét kevesbedett azok száma, kik tiszteletünket és nagyrabecsülésünket fényes multjuk által vivták ki. Idősb gr. Ráday Gedeon, a dunamelléki ref. egyházkerület egy évtizeden át tevékeny és tapintatos főgondnoka, közművelődési és politikai életünk országosan tisztelt vezérférfia, ki az utóbbi évek alatt a világ zajától teljesen visszavonulva csendes magányban élt, néhány órai szenvedés után — orvosai állítása szerint -— az uralgó járvány áldozata lett. Életrajzi adatai és az egyházi téren folytatott működése jól talált arcképével közölve lettek a protestáns naptárban. Most emlékezetének a napi lapok feljegyzései Gedeon emlékezete. után a következő sorokat szenteljük: Ráday G. nagy ajánló levéllel: tündöklő csa'ádnévvel lépett a világba. Hajdani őse : Rátholt lovag, Kálmán király idejében, 1098-ban jött Magyarországba Nápolynak Caserta városából. Ennek unokái magyar királyok vezérei, nádorai, országbirái voltak. Egy Ráday Pál ugy tünt ki, mint Rákócy Ferenc hires kancellárja. Ennek fia Gedeon a tudományok felkentje volt, ki Zrínyi feledségbe ment müveire lelkesen figyelmeztető a nemzetet, irt jeles meséket, fordított kül földi munkákat s a magyar verselésben ő köté össze először a szótagok mértékét a rímekkel, a mit ma is Rádayversnemnek hí az irodalom. Pécelen nagy könyvtárat állított s II. József alatt báró, II. Leopold alatt pedig (1790-ben) gróf lett egész nemzetségestül. Ennek utódai is jeles emberek, magas állású férfiak valának. A most