Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-20 / 29. szám

elhunyt gr. atyja Pál, Kazincy Ferenccel első ragadta föl a nemzeti művelődés zászlóját s a magyar színészet egyik megalapítója lőn. Fia tehát ősi dicsőség és nemzeti törekvések hagyományában növekedett. Pesten született 1806. junius 26-án. Anyja báró Prónay Ágnes volt, tanult Pozsonyban s a jogtant Pesten 1823-ban végezó. Az 1825-diki felső táblán atyját képviselte, s a kővetkező évben Pestmegye tisztviselője lett. 1829-ben Erdélyből nőül vette gr. Teleki Borbálát, ki több fiúval és egy leánynyal (gr. Szapáry István pestmegyei főispán nejével) ajándékozta meg. Az ellenzékhez tartozott mindig s 1844-ben másodízben lett Pestmegye követévé. Mint Wesselényi elvtársa, a bátran kimondott szabad szóért Bécsből üldöztetést szenvedett, ügye országos sérelem s ő maga a legnépszerűbb szabadelvűek egyike lett. Mindig nagy barátja lévén a színészetnek, az 1844-diki országgyűlés őt választá a nemzeti színház igazgatójává s alatta 1845-től 1847-ig ez intézet bámulatos virágzás korát érte meg. A következő évben a főrendi tábla szabadelvű tagja, 1848 tavaszán pedig helyettes főlovászmester s nógrádi főispán lett. A szabadságharcnak hive volt, s azalatt is buzgón igazgatá a színházat a mikor csak lehetett. Kossuth, kinek pestmegyei követté választatásaért mindent elkövetett, nagyrabecsülte. Világos után neki is szenvedni s aztán a közpályától visszavonulnia kellett; majd ismét a nemzeti színház igazgatására felkéretvén, második ízben eszközölte annak felvirágzását. A gyászos korszakban, a Bach-rendszer nyomasztó hatása alatt, a pátens idejében, midőn mint hű pro testansnak legféltettebb kincse, egyházának önkormányzati joga oly durva módon támadtatott meg, ott találjuk őt a protestáns autonom szabadság leglángolóbb, leglelkesültebb védői között. A pesti ref. templom katonaságtól volt környezve, s Ráday a gyűlésen jelenlévő kormánybiztos előtt, bátran , hatalmasan kelt ki a jogtiprás ellen ; szava villámgyorsán járta be a hazát, s alapja lett a protestánsok ismeretes erélyes tiltakozásának. Az alkotmány visszaállításával a jászkunok főkapitánya lett; de életének balsorsa lőn, hogy számítani, gazdálkodni nem tudott s nagy jószágai és végre péceli ősi kastélya is idegen kézre jutottak. Az utóbbi időkben keveset lehetett látni: magányba temette fájdalmait és nélkülözéseit. Érdemei, szabadelvüsége, müszeretete és lovagiassága azonban nem voltak elfeledve, s koporsójánál önkénytelenül támad az óhajtás, vajha e fényes nevű proteBtans nemzetség újra visszakapná hajdani tekintélyét, mert nem érhetünk oly demokratikus időt, melyben a történeti dicsőséget és nemzeti jó törekvéseket képviselt családok iránt szabad lenne közönyösökké válnunk. Temetése f. hó 15 én ment végbe. Baksay Sándor, kun-szentmiklósi lelkész tartott felette egy igen tartalmas és helyenként költői beszédet, élénken, festői képekben ecsetelvén az elhunyt érdemeit. A temetőben Laki Dániel tanár mondott siri beszédet egyházkerületünk volt főgondnoka felett. A béke angyala lebegjen a sir körül, mely a hasznos és küzdelmes élet maradványait takarja 1 in. Alig hittünk szemeinkuek, midőn a gyászos értesítést olvastuk, mely szerint abauji a-m^gyébe kebelezett p. szinyei ref. egyház hiv és buzgó lelkésze, t. Gédra Endre ur, mindnyájunknak méltó fájdalmára, megszűnt az élők kőzött lenni! S azért sújtott e gyászhír oly érzékenyen, mert mi, az elhunytnak közelebbről ismerői tudtuk leginkább : mit veszítettünk ő benne. A szokottnál nagyobb mé rvben kellene e iap keretét igénybe vennem, ha hivatalos érdemeit is teljesen rnéltánylólag közzétenni akarnám : legyen szabad azért csak az ő egyéni tulajdonait néhány rövid vonásokban feltüntethetni. Gyöngéd érzelem és természetes nyíltság, lankadatlan szorgalom, bölcs előreszámítás, élénk kedély s részrehajlatlan igazságosság valának azok a tulajdonok, melyek együttvéve az ő annyira vonzó egyéniségét alkoták. Ezeket ismerhette fel benne az idegen, ki vele életében először találkozott; fáradhatatlan szorgalmát édesen tapasztalhatta családjának minden egyes tagja; nemes szive mellett azonban, az igazsághoz való rendithetetlen ragaszkodása elannyira ismert vala, mely szerint egyike volt azon ritka jellemflkuek, kik a jogtalanságot, a bűnt kimondják saját legbensőbb barátjaikra, vérrokonaikra is. Innét magyarázható ki azon közragaszkodás, melylyel a szelid lelkű tiszttársat életében annyi ismerője és és barátja karolá; innét azon köztisztelet és részvét, melylyel, közel- és távollevő, idegen ajkú ós más vallású gyászos koporsóját f. év máj. hó 20-án történt temetése alkalmával, egész ünnepélyes színezetben és tömegben körü!

sereglé. Rég nem látott P.-Szinye oly temetést, mint a minő e napon, közszeretetben állott lelkészét igen méltán megtisztelte! s csak keblünk önzetlen óhajának adunk kifejezést, midőn azt mondjuk : vajha hét, mondd hét, nagyobbrészt neveletlen árvát hagyott prot. ref. lelkésznek halálát mentől ritkábban avagy soha ne hirdethetné, a méregnél keserűbb, a sötét éjnél gyászosabb fama! Szükségesnek vélem még ezekhez feljegyezui, hogy a kinek most halálát jelzem, 1822-ik évben Kassa-Böődőn született. A tanulás elemeit a györkei ref. iskolában sajátította el ; az itt benne felébredt tudomáayszomj, 1833-ban a sárospataki ref. főiskolába vonzotta, holott a gyiiinásiumi és akadémiai tanfolyamokat megfutván, az alkotmányos küzdelmeiről örökre emlékezetes 1848-ban lépett ki, mint lelkésívjelölt, az életbe. A szabadságharcnak egy csatájában szintén jelen volt. Részint segéd, részint helyettes lelkészségeket: Gibárton, Bőcsön, Szikszón, Szántón és Csenéthen viselt; mignem 1851-ben a p.-szinyei ref. gyülekezet által rendes lelkészül el választatván* itt működött, nagytudományu hazai reformátorunk, szegedi Kis István amaz aranymódatát: ,sanitas cordis vera fides est' — folyvást szemei előtt tartva, mint jó pásztor 22 éveken keresztül, midőn egy véletlenül másodízben reátört agyszélhüdés f. 1873. év máius 8-án, alig néhány napi szenvedés után, örökre kioltá a drága, a féltett életet! K. S.