Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-20 / 29. szám

leend minden időben a közműveltség s a népnevelés felvirágoztatásának. Minden népembere pedig kell, hogy jobbnak s tanultabbnak óhajtsa a népat egypár évtizeddel későbben, mint a milyen az jelenleg ; jobbá, tanultabbá pedig csak a népiskolák kellő szervezése s fölvirágzása teendi. Éljen azért a lelkes adományozó sokáig, boldogul és megelégedve s egyszerű szülőföldén legyen neve áldott és emlékezete tisztelt, mind az időknek végéig. Édes hazánkban pedig adjon isten sok ily hálás papfiukat a mi szegény falusi iskoláinknak. Simon Sámuel, lelkész. A tatai ref. egyházmegyei lelkész-értekezlet közgyűlése. A tatai ref. egyházmegyei lelkész-értekezlet ez évi közgyűlését junius 17-én tartotta Császáron. Négy éve, hogy e lelkész-értekezlet évenkint egyszer tartandó közgyűléssel megalakult. De ha eddigi gyűlését az idei összejövetellel párhuzamba állítjuk: tovább fenmaradása felől komoly aggodalomba kell esnünk. Mert mig az előző évi gyűléseken az egyházmegyei 28 lelkész közül alig hiányzott egy-kettő, most a jelenleg betöltve levő 27 lelkészi állomás alig képviseltetett 12, mondd tizenkét lelkész által, ide számitván még a helybeli lelkészt is; tizenharmadik lett volna egy segédlelkész, a ki azonban a gyűlésnek feléje sem jött. Mintha kihalt volna egyházmegyénk lelkészeinek kebeléből a testületi közszellem, mintha megszűnt volna a szellemiek iránti érdekeltség, mintha elhamvadt volna a kölcsönös érintkezés általi felfrissülés szerelme ! Hogy mi lehetett oka e távol maradásnak, talán az értekezlet életrevalótlansága feletti hit, vagy a hoszszas esőzés után óhajtva várt s a gazdálkodásnak anynyira kedvezett időjárás beállása, vagy a felvetetni szokott tárgyak kicsinylése, vagy egynémelyik lelkésztárssal nem szives találkozási kedélyállapot,— azt nem vitatom, nem keresem. De bizunk a jövőben, miszerint azon ügybuzgalom, a modern eszmék iránti azon lelkesedés, a kor szellemének azon intő szava,- mely jegyzőket, tanítókat, mérnököket, ügyvédeket, napszámosokat, gyármunkásokat arra buzdít, lelkesít és int, hogy társulatokba, egyletekbe álljanak s sorsuk, létök iránt eszméljenek, gondolkozzanak, s életfeladataik megoldása felett eszméket cseréljenek : ezen hatalmas tényezői a kor miveltségéveli pályafutásnak a mi értekezletünk tagjainak kebelében is hangos viszhangrá találnak, és csak a véletlennek müve volt az, hogy a gyűlésen megjelentek száma oly csekélyre olvadt össze. Szivesen fentartjuk a reményt, hogy kik ez ifjú értekezlet megszületését annyi öröm s lelkesedéssel állták körül, most midőn már áldásosán hatni, s az elég tanulságos értekezések felolvasásával világosságot árasztani kezdett, az elhanyatlásnak tétlenség vagy részvétlenség vetette párnáján azt halálos álomba merülni nem engedik. Egyébiránt a gyűlés tárgyai voltak : legelsőben a pénztári számadás ávizsgálása, a pénztár rendben találtatott ; — ezt követte a rendesen rovatozott jegyzőkönyvbe beirt, s mind az értekezlet fillérein vásárolt s bekötve levő hírlapok, folyóiratok s más könyvek számba vétele; a könyvtár 43 darabot számlál; ezután egy lelkésztárs múltévi bírálatra tett „Észrevételei" olvastattak fel, a mű szerzőnek tárgyavatottsága, széles olvasottsága s bő ismeretéről tanúskodik. Azután részletes gyakorlati tárgyakra tért át a beszélgetés, s a felmerült kölcsönös felvilágosítás, eszmecsere és példák felhozása által, a gyakorlati lelkészet köréből nem egy tárgy felől nyert tisztább nézetismeret és meggyőződéssel oszlott szét délutáni fél két órakor az értekezlet ez évi közgyűlése, azon óhajtással , hogy kiket körülményeik ez alkalommal visszatartóztatának, azokkal a jövőben ha ] nem testvéri, legalább ügybaráti jobbot szorítani szerencsénk lehessen. Kis Gábor. Aláírási rovat „theologiai könyvtár" létesítésére. 179. Zeke Lajos, ref. Jelkész, Mocsa, Komárommegye. RÉGISÉGEK. Források a szatmári ref. egyházmegye történetéhez. (Folytatás.) A keresztelést sem hely, sem időhöz nem köti, csakhogy a vendéglés kedviért — cum periculo salutis — messszire ne halasztassék. Helyiségül legillendőbbnek tartja s ajánlja a tanitás helyét a templomot. — A X-ik pontra: A külső kezességhez semmi köze. A Xl-ik pontra: „A megbüntetett reusok bűnében részessé tevén magát az azok megbüntetését nem engedő communitás : azért a büntetés is közösen kötelezi őket." — XH-ik pontra: „Az ünnepekben lakadalmazások iránt az articulusokhoz tartsák magokat." 154. lapon : „Epitaphium Potentissimi Reg'S Mathiae Corvini: Hac ego Mathias jaceo sub mole sepultus Deciarat vires Austria victa meas. Terror eram mundo, timuit me Caesar uterque, Mors potuit tantum sola nocere mihi." I. Sz. Továbbá ugyanazon lapon még a következők: „Anno 1678 die 16. martii in synodo Partiali conclusum est Marchini (?) I. A nunc valaki paráznaságra vagy hitehagyásra vetemedik, holtig való kötélben vettessék. II. A dohány-szivás is az ecclesiasticus uraiméktól mint pogány ital interdicaltatott, sub poena reconsiliationis."