Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-13 / 28. szám

háztól, amelyben ama középkori betülovagok még létezhetnek, talán még különös pártfogásban és kitüntetésben részesülhetnek. Egy további baj az, hogy a lelkészek nem lelkesülhetnek hivataluk mellett, mely őket nem oly arányban látja el a szükségesekkel, milyenben a drágaság és gond növekszik. Egy lelkész, kinek a fizetése 10 óv óta nem változott, ma tulajdonképen csak félannyival bir mint 10 év előtt, miután ezen idő óta legalább kétszeresen növekedett a szükség ós a drágaság. Az egyes felszólalásoknak e tekintetben, akár e lapokban, akár az egyházi felsőbbsógek részéről történtek, mindeddig nem volt sikerök, itt-ott még napirendre sem tűzettek ki. Eltekintve más állomásoktól, hacsak a tanitói és tanári állomásokat veszszük is figyelembe, sokkal kedvezőbb viszonyok tűnnek szemünkbe. A népnevelési törvény és a hozandó középtanodai törvénycikk nyomán, az állam viseli gondját a tanerőknek, ós határozott összeget tűz ki azok fizetésére és nyugdíjazására. Még a francia assemblóe is, egyik utolsó ülésében sürgősnek nyilvánitá a tanitói fizetés emelésének szükségességét. De a papság dijazására is több gondot fordítanak másutt. Az osztrák országgyűlés, mint tavaly, ez idén is 500,000 ftot szavazott meg a szegény papok felsegélésóre. És több oldalról indítványba hozatott, hogy az ev. papság is részesittessék államsegélyben. Csak nálunk nem történik semmi a protestáns lelkészek célszerűbb ós gazdagabb dotálása tekintetében. Ez olyan baj, mely magában is elég súlyos az egész egyház veszélyeztetésére , miután ennek következtében néhány év múlva papok absolute nem lesznek. A tiszai kerületben p. o. 173 lelkész működik, ós ezen kerület theologiai intézetében mostanság, mint hallom, csak 3 — 4 theologus van beirva, s még az sem bizonyos, hogy ez a négy is pap lesz-e vagy pedig időközben más pályára lép. Theologiai tanintézeteink — tisztelet a kivételeknek — nem olyanok, hogy a kor igényeinek teljesen megfelelnének. A theologiai tudomány ujabb eredményei ezen intézetekben még nem jutottak általanos érvényre. A sz. írás olyszerü felfogásától, milyet B ur inaugurált, többnyire még idegenkednek. Még egy theologiai lap U találkozik, a „Figyelmező", mely Baur kritikáját „romboló kritikának" nevezi. Jézus valódi életét ós történetét nálunk nem akarják megismerni. A hegyaljai esperesség részéről, mint emlékszem, eziráut indítvány té-tetett, de ugy látszik, minden siker nélkül. Mig tanügyünket uj szellem nem kezdi átlengeni, mig népiskolai, középtanodai ós egyetemi reformokról nem csak beszélnek, de azokat valósítják is, addig a theologiai facultások célszerűbb átalakításáról szó sincs. Sajnos, hogy ránk is illenek azok a szavak, melyek Németországról írattak: *) „Je wichtiger uns das Amt der Geistlichen erscheiut, um so nöthiger erscheint es uns, dass endlich dafür gesorgt werde, dass die Bildung der Geistlichen aufhöre, eine blosse Abrichtung zu einem veralteten und unhaltbaren Orthodoxismus zu sein und in Uebereinstimmung gebracht werde mit der Wissenschaft und Cultur, so-Avie dem unverfálschten religiösen Bewusstsein unserer Gremeinden." Egyházi hivatalnokaink, ugy látszik, inkább a létező, sok tekintetben elavult viszonyok fentartóinak, mintsem tovább fejlesztőinek tekintik magukat. Bármely részről pendittetik is meg valami uj terv vagy gondolat, egyházi hatóságaink ritkán pártolják ós mozdítják azt elő, noha ők befolyásuknál és tekintélyüknél fogva leginkább hivatva volnának egy uj élet valósítására. Jóllehet az uj terv életrevalóságáról sokszor meg vannak győződve, mégis megtámadják ós rendesen megbuktatják azt csupán azért, mert uj. „Die Einsichten eines Consistoriums werden aPemal ein Jahrhundert früher vernünftig, als die Befehle (Circularia) desselben". **) Mutatis mutandis, ezen állítást Németországon kivül sok más országra lehet is alkalmazni. Az egyházi irodalom nem pártoltatik eléggé. Próbáljon csak valaki egy theologiai müvet megírni ha azt külföldi tekintélyek kitűnőnek is ítélik, itthon mégsem találunk reá sem Mriadót, sem vevőt, ós ha a szerkesztő munkáján kivül mág tetemes pénzösszeget nem akar kockáztatni, akkor helyesen cselekszik, ka kéziratát asztalfiókba zárja. És a szaklapokra nézve sem állunk jobban. A tanügynek szolgáló lapok mint a gombák oly sűrűen keletkeznek. A napi sajtón kivül, mely külön iskolaügyi rovatot nyitott, igen sok szaklap is létezik, melyek olvasóban ós Íróban nem igen szűkölködnek. A prot. egyházat ellenben 1—2 lap szolgálja, s még az az egy-kettő is alig képes fenállani. Súlyos egyházi bajaink jellemzésére megemlítendő, hogy sokan és pedig befolyásos embereink közül nem is szívesen lát-*) Mitteldeutsche Kirchenzeitung Nr. 15. **) Jean Paul, Hesperus. S. 94.