Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-13 / 28. szám

jáik, ha még itt-ott valaki akad, ki tollhoz nyul és valamely egyházi lapba ir. véleményét nyíltan kimondja, véleményszabadságot maga magának ugy, mint másnak követel. Pedig élénk eszmecsere és az abban nyilvánuló véleményszabadság nélkül nem is létezhetik a protestantismus. Eg-y nagy baja a mai protestan ti sinusnak végre az, hogy nem képes lépést tartani az állam haladásával. Az állam 3 év alatt 17 tanitóképezuét létesített és azokat évenkint majdnem félmilliónyi összeggel dotálja A három millió lélekből álló prot. egyház ez idő alatt e téren mitsem tett. A tiszai kerületnek egyetlenegy képezdéje volt Nyíregyházán, az is megbukott. A népiskolát illetőleg sokan, igy pl. a felsőház egyik tekintélyes tagja is, olyan állást foglalnak el, mint az ultramontánok. A középtanodai törvény még nincsen meghozva, már is Debrecenben visszautasították az állam főfelügyeletet az összestauügy felett*); hasonlót tettek május 5-kéu a Medgyesen összegyűlt ev. tanárok. **) A jezsuiták Rómában ugyanezt t-szik, és még sem vesszük észre, micsoda kompániába jutottunk, nemcsak a dogma , de az iskola terén is! ? S váljon jövőben fogunk-e lépést tarthatni az állam fejlődésével? A mit a berni népgyűlés határozott, az elébb-utóbb nemcsak Svájcban, hanem minden államban valósulni fog; polgári házasság, polgári anyakönyvek az összekeltek, szülöttek és halottak felett, vallásszabadság, melynél fogva senki sem kötelezhető eme vagy ama egyházi községhez csatlakozni. Akkor a lelkész nem lesz olyan hivatalnok , akinek functiójára mindenki rászorul, hanem, Hugó Victor szerint, ép ugy hivatni fog azokhoz, akiknek szükségük van rá, mint most az orvos a betegekhez. Meglehet, hog-y még messze vagyunk ettől az időtől, de nem szabad elfelednünk, hog-y oda gravitál az állam jelen fejlődése, s általában minden jel oda mutat. Az állam ily fejlődése dacára és mellett, mi mentheti meg a ^rotestantismust ? — sem a tétlen jajveszéklés, sem pedig a makacs ragaszkodás a régihez ; hanem az életképes haladás ; haladás a tudományban és az örökkévaló vallás, nem pedig a muló dogma terjesztésében, az iskolában ug-y mint a templomban ; haladás az áldozatkészségben és a korszellem megértésében és az azzal járó egyetértésben és békében. In hoc signo vinces ! Weber Samu. *) P. L. 80. **; ü L. ío. JUIÍÍ. ISKOLAÜGY. A középtanodai oktatás kérdéséhez, az országos közoktatási tanács által készitett törvényjavaslat alkalmából. (Folytatás.) Legyen középtanodáinknak necsak tannyelve , mi magában puszta névlegesség, hanem jellege és szelleme magyar és pedig necsak látszatra, a szavalásban, a phrasisokban és az álpathosbau, hanem a benső tudásban, a benső felfogásban, a benső akaratban és munkálkodásban; s akkor módjával tanulhatunk és tanuljunk is régi s uj nyelveket, csak javunkra válik. De az élő idegen nyelvek nem kevésbé veszélyesek, ha a középtanodai oktatásnak kiváló alapjául vétetnek, mi a reáliskolánál céloztatik. Ezen az alapon fog uralkodni közöttünk, sőt már is uralkodik angol, amerikai, német, francia stb. iskola, de magyar iskola nem létezik; az életet és a világot tudjuk szemlélni minden nemzet szempontjából, csak igazi magyar positiv szempontot nem ismerünk ; lehet érzékünk mindenféle nemzet nyelve, művészete, tudománya iránt, csak speciális magyar érzékünk nincs semmire. A holt nyelvekkel még volnánk magyarok, de benső valódiság nélkül, tehát semmire sem jók; az élő idegen nyelvekkel lehetünk valódiak, használhat bennünket az egész világ, de elvesztjük a magyarságot. Mindezek azáltal a látszólag csekélység által nyerhetnének kifejezést a törvényjavaslatban, hogy a 2 .§. második kikezdése igy Íratnék: „Az átalános miveltség kifejtése nyelvészeti alapon, és pedig gymnasiumokban a classicai, reáltanodákban az •ujabbkori müveit nyelvek segítségével történik." A gymnasiumnak ós reáltanodának ily megkülönböztetését, miután mindkettő nyelvé-zeti alapra, azaz a gondolkodva tanulás közös alapjára va i állítva, annyival helyesebbnek és célszerűbbnek tartom, un-rt igy a kettő között verseny lehetséges, és azok egymást ell-'nsu'yozhatják még a hatásban is, melyet a kötélé re és közszellemre kifejteni hivatva vannak, midőn az ei<\ii£ az elméletiesség, a másik a gyakorlatiasság tulságába könynyen eshetik. Sőt ha a gymnasium nagyon is clas. icai nyelvekbe merülne, a reáltanodától várhatnék, hogy — mértéket tartván az uj nyelvekben — megmentse a valódi magyarságot. Hogy a verseny és kölcsönhatás létrejön e kétféle tanintézet között, s ez lesz a próbája a classicai nyelvekre alapított középtanodai oktatásnak, arról annyival inkább meg vagyok győződve, mert valami természetesnek látom, hogy a reáltanodát jól végzett ifjú igen kevés fáradtsággal otthon találja magát akármelyik akadémiai tanfolyamban is (talán a philogiainak kivételével), ós attól elzárva nem lesz csupán azon okból, hogy érettségi bizonyítványa nem gymnasiumban kelt, holott e kétféle intézet tantárgyai, a latin és görög nyelv kivételével ugyanazok.