Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-06 / 27. szám

gyönge vessző erőteljes növekedését, ágainak terjedését és koronájának, a VlII-ik gymnasiumi osztály felállításával, teljes kivirágozását. E férfiú Fábri Pál volt. Lássuk életrajzát rövid vonásokban. Fábri Pál született Győrött 1787-ben december 23-án. Atyja evang. lelkész ugyanott gondos nevelésben részesité. Tiszta, evangyéliomi lelkületét, egyházához forró ragaszkodását, a tanügy iránti buzgó lelkesedését, mely nagy áldozatokia is készen volt, atyjától öröklé. Tudományos képeztetését előbb Győrött, később a pozsonyi ev. lyceumtól nyeré, hol a böl csészeti tanulmányokat oly nagy sikerrel végezte, miszerint tanárai már akkor a legszebb reményeket csatolták jövőjéhez. Keble sugallatára hallgatva, a tanári pályát választá jövendő működése köréül s hogy arra alaposabban kiképezhesse magát, a külföldi egyetemekrekészült. Szerény anyagi viszonyai miatt azonban, mint most is szokták tenni tudományos, kivált theologiai és tanári pályára készülő ifjaink, kénytelen vala előbb valamely nevelői vagy tanitói állomást elfogadni, hogy pár évi munkálkodása alatt szert tehessen azon eszközökre, melyek terve kivitelére szükségesek vaiának. Fábri Pálunk, mint törekvő, s hazai iskoláinkban az akkori időszakban előadatni szokott tudományokban jártas ós szép készültségü ifjúnak már oly nagy volt hire, hogy 1805. 18 éves korában a losonci h. hitv. gymnasium egyik tanszékére nyert meghívást. A helvét hitv. gymnasiumok és főiskolák egynémelyikénél, mint Losoncon, S.-Patakon, Pebrecenben egyes tanszékek voltak alapítva, melyeket csupán ág. hitv. tanárral lehetett betölteni. Egy ilyen tanszék volt az, melyet Fábri Pál Losoncon elfoglalt. Itt mint a humanitási osztály vezetője, ifjú kora dacára, két évig szerencsés eredménynyel működött; de mind a mellett, hogy ezen hivatalos állásában ugy a közönség tiszteletét, mint az ifjúság szeretetét kiérdemelte, elhagyá ezen tanszéket, hogy magát választott pályájára a tudományokban a némethoni egyetemeken, bővebben kiképezhesse, s magának a műveltség terjesztésének célszerű módját megszerezhesse. Három évig tartózkodott a göttingai s más német egyetemeken, lankadatlan szorgalommal hallgatván és tanulmányozván azon tudományokat, melyek hazai protestáns iskoláinkban előadatni szoktak volt, s különösen a latin ós görög philologiában szerzett minden irányú alapos ismereteket. Visszatérvén a külföldi egyetemekről hazájába, az ifjú tudóst Balog Péter hétszemély nők és a magyarhoni evangyéliomi egyházegyetem felügyelője nyerte meg, unokája Gécy Péter nevelőjeül. Azon időszak, melyet Fábri Pál e mivelt és nagytekintélyű család körében töltött, következményeiben isen jelentékeny volt az ífju tudósra nézve. A hazánkban a hitfelekezeti viszonyok azon időben még igen gyakran éles ellentétben állottak egymással. Egyházunk befolyásosabb tagjainak s testületeinek sokszor erélyesen kellett védeniök megtámadott jogainkat és korábban megszerzett szabadságainkat. Fábri Pálnak, azon kapocsnál fogva, mely őt Balog Péter családjához köté, alkalma vala egyházunk belső viszonyaival szorosabban megismerkedni s e körülménynek köszönhetjük, hogy ő nemcsak az egyház szervezetét és közigazgatási ágazatait tökéletesen ismerte, hanem, hogy az egyház jogainak és szabadságainak is bátor, elszánt védője volt, minek mint tanintézetünk tanára később kitűnő jeleit adta, midőn két, protestáns szülőktől származott, de a kath. egyház által jogtalan ürügyek alatt, a protestáns neveléstől ^lszakittatni s iskoláinkból eltávolíttatni kivánt növeudéket, erőteljes védelme folytán iskolánk és egyházunk számára megmentett. Növendéke befejezvén a gymnasiumi tanfolyamot, a jogtudományok tanulmányozására adta magát. Fábri Pál, hogy növendéke kiképeztetését annál alap osabban eszközölhesse s mint valódi mentora az egyetem falai között is együtt lehessen vele, maga is a jogászok sorába jegyeztető magát. Tanitó és tanítvány, nevelő és növendék együtt sajátiták el a jogi ismereteket és együtt érdemelték ki az ügyvédi oklevelet, mire ugyancsak együtt terjedelmes utazásokat tettek a mivelt külföldön, mi Fábri Pál tudományosságának már is gazdag tárházát ujabb kincsekkel s érett tapasztalásokkal gyarapitá. Befejezvén Fábri Pál az egyetemes egyházunk irányában nagy érdemeket szerzett Balog Péter unokájának nevelését, s a kitűnő család körében, mely hű fára dozásait anyagilag is érdemesen jutalmazá, némi mérsékelt vagyonra tevén szert, 1825-ben Pesten ügyvédi irodát szándékozott nyitni. Azonban egyházunk és iskolánk javára a gondviselés más fordulatot adott szándókának. A budipesti ág. hitv. ev. gyülekezet s annak egyes buzgó hivői az ősöktől öröklött áldozatkészséggel néhány évvel azelőtt vetették meg alapját egy a protestantismus haladó szellemében működendő gymnasiumnak, s a tudomány és nevelés terén kitűnő Fábri Pált hívták meg 1825-ben e tanintézet humanitási osztályának rendes vezetésére s a.z egész tanintézet igazgatására. Fábri Pál, kinek kebele melegen vert tanügyünkért, ki a tanári pályán, való működést élete feladatául tűzte ki, az egyházi előjáróság és barátai kérelmének is engedye, az ajánlott állomást tizenkót évre elvállalta. S ezóta kezdődók életének azon szaka, mely neki egyházgyülekezetünk nagyrabecsülését, tiszteletét és háláját szerezte meg. Mint tanár birt mindazon tehetségekkel és adományokkal, melyek e hivatáshoz nélkülözhetlenek, s melyeket részint a természet ajándékából, részint szorgalom és tapasztalás által lehet megszerezni. S azt hiszem, nem állítok túlságosat, midőn azt mondom, hogy Fábri Pál született tanár volt. A kedély mélysége, a szellem világossága, tágas és alapos tudományosság, a képzettség s miveltség sokoldalúsága, az ifjúság szükségeinek helyes ismerete, az előadás elevensége és kelleme voltak azon lényeges tulajdonságok, melyek a legszebb Összhangzatban találtattak benne. Hanem mit ér a hivatáshoz megkívántató minden képesség és tehetség, a hivatáshoz való lelkesedés nélkül. Ezen lelkesedést csak a hivatáshoz való szeretet adhatja, s épen ezen szeretet volt az, mely