Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-06 / 27. szám

Fábri Pált a legnagyobb mértékben lelkesité. Éleselmüsége és mély tudománya képessé tevék őt arra is, hogy magának szép nevet vívhasson ki az irodalom terén, eléggé kilátszik az azon alapos és tudományos cikkekből, melyekkel az első jelentékeny magyar encyklopediát, a „Közhasznú Esméretek Tárát" gazdagitá, s azon, kivált az egyháztörténelem terén tett jegyzeteiből, melyeknek felhasználása mellett Dierner Endre, közös iskolánk egykori jeles tanára, az első jelentékeny egyháztörténelmi tankönyvét irta: de a külső fény ragyogásától nem hagyván magát eltáiitoi ittál ni, hivatását nem a tudományos irodalmi munkák szerkesztésében, hanem a tudomány gyakorlati szolgálatában találta. Szeretete, tehetsége és élete az iskolának vala szentelve. S hivatásának ezen szeretetét és azon alapuló buzgalmát áldja egyházközségünk még hamvaiban is. Protestáns iskoláink sajátsága azonban megkivánja, hogy a jó tanár jó nevelő is legyen. Fábri Pál hivatásának ezen részét is azon hűséggel, buzgósággal és komolysággal tölté be, minőt a cél szentsége megkíván. A. mily szeretettel közié tudományát tanítványaival, épen oly" szeretettel működött azok erkölcsi nemesbülésén. Majd nyilvánosan, majd négyszemközt szelíden igazitá helyes útra a tévedezőt, szelídséggel bátoritá és buzditá az ingadozót, szelídséggel iparkodott fölemelni az elbukottat. S figyelmeztetéseinek és intéseinek gyümölcse épen azért volt áldásos, mivel szerető szi vből fakadtak. Egy-egy barátságos szava, szettének fgy-pgy szeietetteljes pillantása gyakran többet hatott, mint hosszú dorgálás vagy kemény fenyítés. Tanítványai, kik már hivatásuk pályáját elérték, méltó bizonyságot tehetnek arról, hogy ő nemcsak tudományos, hanem erkölcsi törekvéseiket is nemesité, s hogy ő nemcsak az egyesek szivére, hanem egész osztályok sőt az egész tanintézet szellemére üdvös befolyást gyakorolt. S ezen bölcs nevelői tapintstáért mond neki hálát egyházunk még hamvaiban ís. Mint tanintézetünk igazgatója, kötelességeinek hü teljesítése, rendületlen igazságossága, tiszttársai jogainak erélyes védelme, önmaga iránti szigorúsága mellett mások irányában tanúsított kiméletessége által, nemcsak tanártársainak s a gyülekezet előjárói és képviselőinek, hanem mindazon köröknek is, melyekkel bensőbb érintkezésbe jött, teljes bizodalmát és tiszteletét érdemelte ki. Magára a tanintézetre vonatkozólag, mint igazgató minden törekvését oda irányozta, hogy a tanárok között az egyetértést , mely az áldosos közös működésnek alapfeltétele, mely nélkül a kívánt célt a tanintézet elérni nem képes, fenntartsa és szilárdítsa. S habár a testületben szellemének éles látását, értelmének mélységét, észrevételeinek finomságát, ítéletének érettségét mindenkor érvényesíthette volna: mégis igen gyakran megtörtént, hogy vele született szerénysége és szelídsége saját nézetét, a jó egyetértés végett, örömest alárendelte mások véleményének. S ezen nyájas, szeretetteljes szelídség jellemzé, őt hivatal án kivül a társadalmi életben is, a miért is mind azok szeretetét birta, a kikkel érintkezésbe jött. Ily szellemben működött Fábri Pál 12 évig tanintézetünkben. Életének ötvenedik éve után, azon elvéhez hívem, hogy az élet delén tul a testi erővel a szellemi erő is lankad, s a hő vérű ifjúságra többé oly jótékonyan, mint óhajtaná, nem hathat, hivataláról lelépett s tisztességes magányba vonult. Figyelemre méltó elv, melyet Fábri Pál, egyszerű életmódja mellett habár mérsékelt, de független állását biztosító vagyonra tevén szert, érvényesíthetett. Tehetségeit, dus tapasztalatait azonban ezentúl sem vonta meg gyülekezetünktől és egyetemes egyházunktól. Egyetemes egyházunk jogainak védelmére mindenkor készen állott, tehetségeit ez irányban önfeláldozó készséggel ajánlotta fel, s hol fejlesztésének és virágzásának kérdése került szőnyegre, e tekintetben is az elsők sorába lépett. Midőn az egyházunk autonómiáját végveszélylyel fenyegető s még csaknem mindnyájunk emlékezetében élő cs. k. pátens felfüggesztése után egyházunk viszonyainak rendezése szóba jöve, s a közel kilátásba helyezeti zsinat előmunkálatainak megtételére az alkalom elérkezetlnek látszók, Fábri Pál egyike volt azon az egyházi jog és történelem terén tekintélyekűl elismert tudósoknak, kikre az előmuukálatok egy része, nevezetesen a házassági ügyek rendezése bízatott. De Fábri Pál nemcsak az egyetemes egyháznak szentelé tehetségeit. Gyülekezetünk bölcs tanácsaival élni s korábban szerzett érdemeit ezúton is megtisztelni óhajtva, az egyházi választmány tagjai díszes so« rába, majd iskolai felügyelővé, a magyar egyházgyülekezet inspectorává választá. S habár ezen különféle hivatalos állásait minden tekintetben a legpontosabban igyekvék betölteni, szeretetének és gondoskodásának főtárgya ezentúl is az iskola, különösen pedig gymnasiumunk volt. Mi, a gymnasiumnak az ötvenes évek utolsóján alkalmazott, de számra nézve most már igen csekélyre leapadt tanárai, sokszor láttuk Fábri Pált a vizsgákon, melyeken ügyes, tárgyismeretet tannusitó kérdéseivel nemcsak a tanítványok haladását puhatolá ki, de nekünk tanároknak is azok által sok tekintetben a követendő utat és módot hallgatagon megjelölé. Nekünk alkalmunk volt ismerni őt, mint embert is. Miként lelkének tehetségei, oly kitűnőek valának szivének adományai is. Őszinte részvét mások örömei és bajai, szelid itélet gyengeségeik fölött, nyiltszivüség, szerénység, mások érdemeinek méltánylása és elismerése, az igazsághoz való szilárd ragaszkodás és emberszeretet valának azon nemes tulajdonok, melyek keblét ékesiték. Épen azért részesült ő is^ mindnyájunk szeretetében, épen azért magasztalja őt mindenki a ki ismerte, még hamvaiban is. Egyházunk és iskolánk iránt forró szeretetét, mint Vesta-lángot ápolá keblében egész a sirig. Még a siron tul is dobog az kiolthatatlanul. Mert az 1871-ik év december havában bekövetkezett halála és hült tetemeinek eltakarítása után, egyházközségünk azon nemes tettéről értesite, hogy hosszú életpályája alatt takarékossága mellett szerzett vagyonának tetemes részét egyházunkra, an-