Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-06 / 27. szám

fel; szerinte a házankénti kéregetést vagy el kell törölni, vagy célszerűen át kell alakítani. Nagy Péter a házankénti kéregetést malum necessitatumnak tartja, melyet egyszerre eltörölni sem célszerű, sem helyes nem volna ; de ez jogában sem áll a conventnek; csakis annyit mondhat ki, hogy annak szabályozását szükségesnek tartja s egy feliratban megkéri a minisztériumot, hogy a hitfelekezetet illető egyházkerületi elöljáróság beleegyezése nélkül a kéregetésre engedélyt ne adjon. Ballagi M ó r nem szeretné ad graecas calendas elhalasztani ennek az ügynek a szabályozását, legjobbnak látná, ha a kéregetés azonnal eltöröltetnék, s helyébe a már emiitett diaconatusi intézmény állíttatnék fel. H a j n e 1 Ábel szintén az eltörlés mellett szavaz. Révész Bálint azt hiszi, hogy ha a ref. egyház eltörli is a kéregetést, a más felekezetek azért annálinkább kéregetnének. Legjobb lesz, ha az egyházkerületek csak a szegényebb és érdemesebb egyházaknak adnak engedélyt a kéregetésre s másfelől a minisztériumnak is figyelmébe ajánltatik ezen ügy. Mindezek folytán elnök kimondja, hogy a házankénti kéregetés lehetőleg szabályozandó s e célból megkerestetik a minisztérium, hogy csakis az illető egyh.-kerület beleegyezésével és saját területére engedélyezze a házankénti kéregetést. A rabok lelki gondozása tárgyában Révész Bálint felhozza, hogy Nagyváradon, a hol 48 (lőtt s a provisorium alatt is a raboknak rendes lelkészök volt, ezen lelkészi állomás a magyar kormány által még ma sem töltetett be, hanem az odavaló lelkész köteles gondoskodni minden dij nélkül a rabok lelki szükségeiről ; Hajnal Ábel, Horváth Mihály s többen panaszlólag emiitik fel, hogy a rabok lelki gondozása mily sok idejükbe kerül, a nélkül, hogy valami méltányos díjazásban részesittetnének. A convent ennélfogva feliratot intéz a minisztériumhoz azon kérelemmel, méltóztassék a rabok lelki gondozásáról rendes, önálló lelkész beállítása által gondoskodni, vagy a hol ez nem szükségeltetnék, ezzel a hitfelekezet helybeli lelkészét bizni meg, s ehez képest móltányos díjazásban részesíteni. (Vége a jövő számban.) A bánáti ág. liitr. e\. esperesség közgyűlése. Junius 18-án az esperességi gyámintézet tartotta rendes évi közgyűlését. Ezt megelőzőleg ünnepélyes isteni tisztelet tartatott, mely alkalommal az alólirott szónokolt német nyelven nagy számú, válogatott közönség előtt, mely egyházi beszéd a közgyűlés kívánatára kinyomatni s a gyámintézet javára elárusittatni fog. A Kovách Ágoston és Frint János urak elnöklete alatt megtartott gyám intézeti közgyűlés legfontosabb tárgyát képezé azon kérdés: valyon a magyarhoni evang. gyámintézet egybeolvasztassék-e a hasoncélu s áldásos működésével az egész világon létező evang. egyházak felsegélésére törekvő némethoni Gusztáv Adolf-egylettel ? Már tavalyi közgyűlésünkön lett kifejezve azon óhaj, hogy gyámintézetünk a Gu-zíáv Adolf-egylettel szervi összeköttetésbe lépjen. Ugy a bányakerületi, valamint az egyetemes magyarhoni gyámintézet ez ügyet magáévá tevén, ez utóbbi a két egylet közötti viszonyok megállapítása s ez iránt rendszeres javaslat készítése végett bizottságot küldött ki, melynek munkája nyilatkozás végett az egyes egyházaknak adatott ki. Az egyetemes bizottság — miután a Gusztáv Adolf-egylet központi bizottmányától azon felvilágosítást. nyerte, hogy az egyesülés elmaradhatlan főfeltétele a Gusztáv Adolf-egylet alapszabályainak feltétlen elfogadása : a feltétlen egyesülés értelmében készített a „magyarhoni evang. protestáns Gusztáv Adolf-főeg)r

let" számára alapszabályzati tervezetet. Miután azonban a némethoni Gusztáv Adolf-egylet alapszabályai értelmében minden hagyomány és alapítvány, mely különös feltételhez nincs kötve, a lipcsei központi bizottmánynak küldendő meg, miután továbbá gyámintézetünk — az egyesülés esetén— jövedelmének csak ^s"da felett rendelkezhetnék szabadon, s miután végre magyarhoni evang. egyházunk e disze, a 12 év óta fennálló és példabeszéddé vált szegénységünk dacára már 140 ezer forintot gyűjtött magyarhoni gyámintézetünk a feltétlen egyesülés által nevét és eddigi jellegét egészen, önállóságát pedig nagyrészben elvesztené: a közgyűlés a nagy-becskereki egyház indítványára oda járult véleményével, hogy gyámintézetünk annak maradjon, a mi eddig volt, hogy azonban a köztünk és az áldásos némethoni Gusztáv Adolf-egylet között létező testvéri viszony ezentúl is a lehető legfokozottabb mérvben ápoltassák, s ennek zálogául a magyarhoni gyámintézet évi jövedelmének 1

ji

részét küldje ki a Gusztáv Adolf-egyletnek, alapos reményünk lehetvén ez esetben arra is, hogy a Gusztáv Adolf-egylet — ha iránta ily barátságos testvéri adakozási készséget tanusitunk — egyházaink felsegélésére eddig is önzetlen nagylelkűséggel kü]

d ött adományait szintén felemelni fogja. Esperességi gyámintézetünk a lefolyt évben 260 ftnyi adományösszeget nyert a bánáti ev. hívektől, mely összeg az alapszabályok értelmében a kitűzött célra fordíttatván, a közvetlen felosztásra felmaradt részből a törökbecsei , birdai ós kis-semlaki egyházak segélyeztettek. Megomlitendőnek tartom azon örvendetes körülményt, hogy a begyült összeg — az év mostohaságának dacára — jóval meghaladja a tavalyit, mi leginkább némely egyháztag buzgóságának köszönhető. Junius 19-én tartatott a tulajdonképi esperességi gyűlés, báró Ambrózy Béla felügyelő és Frint János főesperes urak kettős elnöklete alatt. Elnöklő főesperes ur évi jelentésében örömmel emelte ki azt, hogy a lefolyt év alatt az esperességben levő összes egyházak tisztviselői közül egy sem ragadtatott ki a halál által ; hogy az egyházi élet mindig kedvezőbb szint Ölt és hogy az egyház iránti szeretetnek, az evangeliumi buzgóságnak némely igen fényes jelenségeit a lefolyt évben is szemlélhettük. *) *) Az is egyházi életünk legörvendetesebb mozzanatai közé tartozik, hogy a papság testvéri egyszelleműségénftk ápolására