Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-29 / 26. szám

melyet a példabeszéd imigyen formuláz: „mindenkinek maga felé görbe a keze" : azon esetben részemre mint bókot fogadom azt és szives-örömest beleegyezem, mert szerző és nyilatkozó filosofiai irályával és érzékével csak­ugyan nem dicsekedhetem. (Vége következik). R ad ácsi György. Nyilatkozat Sulyok ur egyik kérdésére. Reménylem megengedi Bátori ur, hogy a Prot. E. ésl. Lap f. évi 22. száma 688. hasábján, az igénytelen sze­mélyemet érdeklő feltett kérdésre, kellő telvilágositással én szolgáljak. A mult év april havában a sok visszavonás áltaj feldúlt ombod-pálfalvai egyházakba lelkészül kétszeresen megválaszttattam, és a sok rábeszélésnek engedve, azt végre elfogadtam; fizetésem volt 24 hold szántó-, 12 hold rét föld és 12 hold legelő használata, ezen felül 40 köbölny­buza és tengeri, három szekér széna, 8 öl fa. A föld tavaszszal teljesen puszta volt, egy részébe még megválasz­tatáson! előtt felibe vetettek zabot és bükkönyt, más részébe tengerit, de ez csak itt-ott kelt ki, harmadik részéből kiszáradván az eke, megmaradt tiszta ugarnak-Minden vetemény májusban oly silány volt, hogy a 18 holdnyi vetés engem illető felerészét 50, azaz ötven forin­tért árultam, de nem kellett senkinek. Később a vete­mény megjavult annyira, hogy 12 hold bükköny és zab és 11 hold rétről eladtam őszszel 5 ft. ára szénát, 10 ft. ára zabot, és 5 darab marhát kiteleltettem jól. Apában maradt ugyan 18 holdnyi őszi vetésem, de az is feles és oly gyenge volt, hogy jégverés alkalmával a becslők a még sértetlen termést nagyobbrészt egy magra becsülték és annak 25%-át Ítélték meg kártérítésül, tehát a bele­vetett magnak ^-ét. Ily körülmények között folyamodtam a nagybánya egyházmegye közgyűléséhez, kérvén, hogy a kegyelemévi részfizetést engedjék e!, vagy legalább leszállított mennyi­ségű pénzben határozzák meg. Személyesen is szándékoz­tam a gyűlésre elmenni, de indulás előtti est ve szeren­csétlenül jártam, lábamról leestem s nem mehettem. Tehát S. ur laboratóriumában tudományos ügyességemmel nem is voltam jelen (különben igen szép bókot mondott azon testületnek, melynek egyszer szerencsétlenségből majd tagja lett valaki). Kérvényemet a gyűlésen miként tárgyalták, nem tudom, vissza sem kaptam soha, csak a jegyzőkönyv körözése alkalmával láttam a határozatot, hogy 50 ftot kell fizetnem a lelkészi gyámpénztárba. Ezt igaz, hogy kötvénynyel fizettem ki, mert pénzem szűken volt, de a gyámegylet pénztárának sem volt szüksége reá, mert még igy is maradt benne kiadatlan pénz. Különben legyen nyugodt S. ur, sem a tőke, sem a kamat nem fog el­veszni, mert* életem biztosítva van. A mi az ombodi lelkész gazdagságát illeti, lehetetlen rajta nem mosolyogni; elmondom őszintén miben áll, ha nem hiszi S. ur, járjon utána alaposan. Van nekem 10 mértföldnyire mintegy 90 holdnyi, nagyrészt legelő-földem, mely ez előtt 8 évvel örökségül szállott reám, de oly zavarosan, hogy még ma sem rendelkezhetem vele; cse­kély haszonbért kapok ugyan érte, de néha a haszon­bérlő előáll, hogy nincs miből fizetni ; még az is megtör­tént vagy kétszer, hogy a haszonbérlő megszökött belőle. Ez az a gazdagság! A fizetés mennyi, elmondtam, abból gazdaggá senki sem lesz, bizonyítja elődöm példája, ki 35 évig, fiúgyer­mek nélkül, két leányával, nejével, egyszerűen, józanul élve semmit sem tudott belőle gyűjteni. És az elsorolt fizetésért két egyházban kell szolgálni, mert vasárnap, hétfőn és szombaton istentiszteletet kell tartani Pál­falván is. Bár családommal együtt egyszerűen élek, fiamat, leányomat magam tanítom, szeszes italt nem iszom, pénzre nem kártyázom, városon vendéglőbe soha sem megyek, dolgozom, izzadok, az eke szarvát sem szépyen­lem megfogni, vetni magam szoktam, fúrok, faragok a mire szükségem van, csak három hetilapot, egy folyóira­tot járatok, az Egyházi és Isk. Lapot főgondnokunk ismert jószívűségéből birom, könj vekre sem tudok annyit költeni mennyit szeretnék: mégis csudálatos, hogy mindig m i n u s b a n vagyok. Ilyen az ombodi lelkész gaz­dagsága ! Már most tessék kiszámítani, hogy 4—500 ft. egész első évi fizetésem vagy jövedelmem, ha ezt a gyámpénz­tárba kell fizetnem, miből élek? bizonyára négy-öt esz­tendeig vagy tovább is megsinlettem volna. Ily áron azt hiszem S. ur sem óhajtja nevelni az árvák és özvegyek pénztárát. Vagy épen oly könyörtelen? Tanuljon a mikolai lelkésztől nagylelkű lenni. A mi pedig az esperes úrral való összehasonlítást illeti, azt hiszem S. ur és bárki is szivesebben fizetne kétezeret meghaladó fizetésből 500, mint 8—900-ból 50 ftot is. Soltész János, ombodi lelkész. BELFÖLD. Templomi évszázados örömünnep Felső-JMron A testvéreitől teljesen elszigetelve, hazánk nyugati határszélén egyedül álló felsőeőri ev. reform, egyház f. é. junius 1-én tartotta temploma évszázados örömün­nepét. Egyházunkat a reformatiÓ hazánkban elterjedésé­vel egykorúnak méltán tartjuk bár: mégis ez volt első ilynemű ünnepe. Első temploma — a még máig is fenálló r. kath. templom — 1663-ban fegyveres erővel elvétet­vén, egyideig magános házaknál, később egy 16 81. évben fából épített szalmafedelü imaházban gyakorlá isteni tisz­teletét, mig sok könyörgés s áldozatok árán 1769. oct. 61

Next

/
Thumbnails
Contents