Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-29 / 26. szám

melyet a példabeszéd imigyen formuláz: „mindenkinek maga felé görbe a keze" : azon esetben részemre mint bókot fogadom azt és szives-örömest beleegyezem, mert szerző és nyilatkozó filosofiai irályával és érzékével csakugyan nem dicsekedhetem. (Vége következik). R ad ácsi György. Nyilatkozat Sulyok ur egyik kérdésére. Reménylem megengedi Bátori ur, hogy a Prot. E. ésl. Lap f. évi 22. száma 688. hasábján, az igénytelen személyemet érdeklő feltett kérdésre, kellő telvilágositással én szolgáljak. A mult év april havában a sok visszavonás áltaj feldúlt ombod-pálfalvai egyházakba lelkészül kétszeresen megválaszttattam, és a sok rábeszélésnek engedve, azt végre elfogadtam; fizetésem volt 24 hold szántó-, 12 hold rét föld és 12 hold legelő használata, ezen felül 40 köbölnybuza és tengeri, három szekér széna, 8 öl fa. A föld tavaszszal teljesen puszta volt, egy részébe még megválasztatáson! előtt felibe vetettek zabot és bükkönyt, más részébe tengerit, de ez csak itt-ott kelt ki, harmadik részéből kiszáradván az eke, megmaradt tiszta ugarnak-Minden vetemény májusban oly silány volt, hogy a 18 holdnyi vetés engem illető felerészét 50, azaz ötven forintért árultam, de nem kellett senkinek. Később a vetemény megjavult annyira, hogy 12 hold bükköny és zab és 11 hold rétről eladtam őszszel 5 ft. ára szénát, 10 ft. ára zabot, és 5 darab marhát kiteleltettem jól. Apában maradt ugyan 18 holdnyi őszi vetésem, de az is feles és oly gyenge volt, hogy jégverés alkalmával a becslők a még sértetlen termést nagyobbrészt egy magra becsülték és annak 25%-át Ítélték meg kártérítésül, tehát a belevetett magnak ^-ét. Ily körülmények között folyamodtam a nagybánya egyházmegye közgyűléséhez, kérvén, hogy a kegyelemévi részfizetést engedjék e!, vagy legalább leszállított mennyiségű pénzben határozzák meg. Személyesen is szándékoztam a gyűlésre elmenni, de indulás előtti est ve szerencsétlenül jártam, lábamról leestem s nem mehettem. Tehát S. ur laboratóriumában tudományos ügyességemmel nem is voltam jelen (különben igen szép bókot mondott azon testületnek, melynek egyszer szerencsétlenségből majd tagja lett valaki). Kérvényemet a gyűlésen miként tárgyalták, nem tudom, vissza sem kaptam soha, csak a jegyzőkönyv körözése alkalmával láttam a határozatot, hogy 50 ftot kell fizetnem a lelkészi gyámpénztárba. Ezt igaz, hogy kötvénynyel fizettem ki, mert pénzem szűken volt, de a gyámegylet pénztárának sem volt szüksége reá, mert még igy is maradt benne kiadatlan pénz. Különben legyen nyugodt S. ur, sem a tőke, sem a kamat nem fog elveszni, mert* életem biztosítva van. A mi az ombodi lelkész gazdagságát illeti, lehetetlen rajta nem mosolyogni; elmondom őszintén miben áll, ha nem hiszi S. ur, járjon utána alaposan. Van nekem 10 mértföldnyire mintegy 90 holdnyi, nagyrészt legelő-földem, mely ez előtt 8 évvel örökségül szállott reám, de oly zavarosan, hogy még ma sem rendelkezhetem vele; csekély haszonbért kapok ugyan érte, de néha a haszonbérlő előáll, hogy nincs miből fizetni ; még az is megtörtént vagy kétszer, hogy a haszonbérlő megszökött belőle. Ez az a gazdagság! A fizetés mennyi, elmondtam, abból gazdaggá senki sem lesz, bizonyítja elődöm példája, ki 35 évig, fiúgyermek nélkül, két leányával, nejével, egyszerűen, józanul élve semmit sem tudott belőle gyűjteni. És az elsorolt fizetésért két egyházban kell szolgálni, mert vasárnap, hétfőn és szombaton istentiszteletet kell tartani Pálfalván is. Bár családommal együtt egyszerűen élek, fiamat, leányomat magam tanítom, szeszes italt nem iszom, pénzre nem kártyázom, városon vendéglőbe soha sem megyek, dolgozom, izzadok, az eke szarvát sem szépyenlem megfogni, vetni magam szoktam, fúrok, faragok a mire szükségem van, csak három hetilapot, egy folyóiratot járatok, az Egyházi és Isk. Lapot főgondnokunk ismert jószívűségéből birom, könj vekre sem tudok annyit költeni mennyit szeretnék: mégis csudálatos, hogy mindig m i n u s b a n vagyok. Ilyen az ombodi lelkész gazdagsága ! Már most tessék kiszámítani, hogy 4—500 ft. egész első évi fizetésem vagy jövedelmem, ha ezt a gyámpénztárba kell fizetnem, miből élek? bizonyára négy-öt esztendeig vagy tovább is megsinlettem volna. Ily áron azt hiszem S. ur sem óhajtja nevelni az árvák és özvegyek pénztárát. Vagy épen oly könyörtelen? Tanuljon a mikolai lelkésztől nagylelkű lenni. A mi pedig az esperes úrral való összehasonlítást illeti, azt hiszem S. ur és bárki is szivesebben fizetne kétezeret meghaladó fizetésből 500, mint 8—900-ból 50 ftot is. Soltész János, ombodi lelkész. BELFÖLD. Templomi évszázados örömünnep Felső-JMron A testvéreitől teljesen elszigetelve, hazánk nyugati határszélén egyedül álló felsőeőri ev. reform, egyház f. é. junius 1-én tartotta temploma évszázados örömünnepét. Egyházunkat a reformatiÓ hazánkban elterjedésével egykorúnak méltán tartjuk bár: mégis ez volt első ilynemű ünnepe. Első temploma — a még máig is fenálló r. kath. templom — 1663-ban fegyveres erővel elvétetvén, egyideig magános házaknál, később egy 16 81. évben fából épített szalmafedelü imaházban gyakorlá isteni tiszteletét, mig sok könyörgés s áldozatok árán 1769. oct. 61