Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-29 / 26. szám

9-én engedélyt nyerve, megkezdő mostani temploma építését, s bevégezvén 1773. január 10-én felszentelte azt. Hogy nem ez évfordulati napon tartatott meg az ünnepély, oka az, mert a gyülekezet temploma belsejének megújításával óhajtá bebizonyítani, hogy nem méltatlan utóda a templomépitő ősöknek; a minthogy a karok újra csináltattak, alájok öntött vas oszlopok rakattak, az alanti székek kijavíttattak, s a szószékkel együtt díszesen újra festettek, s az igy kiujitott templomba egy — két szekrényben álló — 14 változatú orgona állíttatott fel. Mindezekkel csak a fen irt napra készülhetvén el, igy lett a pünkösdi sz. ünnep templomunk évszázados, s uj orgonánk felavatásának ünnepévé is. Az ünnepély lefolyásáról röviden a következőket. A lelkész a presbyteriummal 9*/2

órakor, a szakadó eső dacára is minden rendű s vallásuakkal zsúfolásig telt templomba bevonulván, az Ur asztala előtt tartá orgonát felavató rövid beszédét és imáját. Am^ne után megszólalt az uj orgona Postpisil László, a f.-lői tanítóképezde egyik jeles növendéke ritka ügyes ujjai alatt, s felzengett a gyülekezet ajkain az „E pünköst ünnepében" és „Jövel szentlélek Ur isten". Ennek végével a szószékbe lépett lelkész, alkalmi előírna után I. Kor. XV. 57. 58. alapigék nyomán fejtegeté, „mivel tartozik a gyülekezet e napért istennek, evang. egyházunknak,őseinek sutódainak." Istennek : hálával a reformatió vívmányai, a gondolat-, vallás- s lelkiismeret-szabadság elveinek teljes diadalért; egyházunknak : ez elvek iránti tántorithatlan hűséggel, mit a templom hő szerelme s ez elvekből folyó élet és cselekedettel bizonyitand meg; őseinek: példájuk követése, s a tőlük öröklött kincsek, templom, iskola, fekvő birtokok s nemzetiség megőrzése s az utódokra átszállításával. Istentiszteletünk urvacsoraosztással végződött d. u. 1 órakor. Felkeli említenem, hogy a soha orgonát nem hallott gyülekezet, a legkisebb zavar nélkül, teljes buzgósággal zengé énekeit ezen és a következő ünnepen is, a mi az orgonát kezelő fent nevezett ifjú ügyességének, ki cseh születésű s evang. vallású levén, soha magyar reform, éneket nem hallott, kitűnő bizonyítványa; s hogy orgonánk mind külső csin, mind belszerkezete és hangjára nézve, szakértő bírálat szerint kitűnő. Készítette Werner Frigyes Grácban. Valódi örömünnepünk közebéddel végződött, nem hiányozva örömünkből egyéb mint hogy meghívott egyházmegyei segédgondnok, s tanácsbiró uraink közül egy sem jött el „örülni velünk Örülőkkel". Az ekkla eddigi története a lelkész által szerkesztve s Verdy György megyei főszámvevő lelkes hitrokonunk áldozatával 1000 példányban kinyomatva, e nevezetes ünnepélyre megjelent s a lelkésznél mindig kapható. Ára 15 kr. A befolyó összes jövedelem a gyülekezetünkben szegény iskolások tandij-alapjához csatoltatik. *) Adjon a jó isten a f.-eőri s többi testvéregyházainknak sok hasonló örömünnepet! Aláírási rovat „theologiai könyvtár" létesítésére. 174. Benkő Lajos, lelkészjelölt, Jénában. 175. Benkő Gyula Jenában. 176. Rőczei János, ág. evang. lelkész, Abauj-Fancsal u. p. Forró. 177. Radácsi György S.-Patakon. RÉGISÉGEK. *) Legközelebbi számunkban ismertettük e kis könyvet. Szert. Források a szatmári ref. egyházmegye történetéhez. (Folytatás.) Jelen sorok irója, ha az Ur akarandja és élünk, a legrégibb okleveleket egész e század elejéig időrendbea kívánja csomagolni s egy burkonyba zárni; 1801-től kezdve pedig, ha ebbe az egyházmegyei hatóság is beleegyezem!, a többit a dr. Révész Imre elvei és modora szerint. Ezeket előre bocsátva térjünk át az egyes darabok ismertetésére. a) Közjegyzökönyvek. A) Jegyzőkönyv. A kiszakadva levő cimlap a következőket tartalmazza : „Liber Protocolaris venerabilis Districtus Szatniariensis Ab Anno 1670. inchoatus et continuatus sub senior ibus XVII. imo X. usque ad senioratum Plur. Bever. clar. ac Doet. Viri Dni Michaelis N. Solymosi Pastoris L. Reg. eivitatis Ssathmár. Primarii cujus tempore A. 1724 die 8 octobris Nóvum Protocolum in folio unum, aliud in quarto est erectum." Továbbá alább : „Protocollum vetus, seu Tartzalinum idest, inchoatum sub seniore R. D. Patro Tartzali, Anno 1670 continuatum ad annum 1724. continens. l-o Causas in Foro Ecclesiastico ventilatas. 2-o Quaedam statuta sedis sacrae etc. 3-o Seriem Eleemosynarum et Rationes seniorum ab an. 1762. ad 1770. 4-o Nomina Pastorum, Rectorum, Praeceptorum, Cantorum, Tractui Szatmár. ingremiatorum ab Anno 1679. ad nostra tempóra." ívrét. Fekete préselt bőrbe kötve 321 lap. Nyelvezete felváltva latin és magyar. Kezdődik az 1670. márc 26-ki Komlódtótfalusi egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyvével az első és má?odik lapon. Jellemző, hogy az egész gyűlés jegyzőkönyve 37 válóperben hozott ítéleteket tartalmaz, s 27 egyházra szól. A többi gyűlések jegyzőkönyvei is pusztán ezekkel telvók egész 1691-ig; sőt ezután is az egész jegyzőkönyvet ezek foglalják el kevés kivétellel, mintha más ügyeket az e. m. consistorium nem is tárgyalt volna, egész a 148-ik lapig. A 148-ik lapon a Nagyari Jakab elé, mint ujon választott esperes elé, a cégényi ülésben 1723. máj 26. megtartás végett írott „articulusok" jegyezvék 6 pontozatban, latin nyelven. A 149. laptól 151-ig Szatmármegye mágnási s nemesi rendeitől adott „Instructio" XI. pontozata foglaltatik, mely a Szántai Mihály nagybányai lelkész és tiszántúli püspök elnöklete alatt, Szatmár-Né-