Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-05 / 1. szám

hogy egymást segítsük, egymást felvilágosítsuk s egymás gyöngéit hordozzuk. Ha te azt hiszed, hogy csak az első emberek jöttek ki mint tökéletesek isten kezéből, de miután azok bűnbe estek, azóta minden utód;iik bűnben születnek s azért kellett Krisztusnak magát halálra adnia, hogy meghalván és eleget tevén az egész emberiség bűneiért, csak az ö benne való hit által újjászületve érhetjük el emberi rendeltetésünket: ez bizonyára nem olys?erü tan, mely minden ember fejébe férne, s mindenesetre azon nagy vádat involválja isten ellen, hogy miért kellett az emberiség ügyét ugy intéznie, hogy még mai nap is az emberek kétharmada Krisztus nevét soha nem is hallhatta s így emberi rendeltetésétől önhibája nélkül el kellene esnie. De másrészről tény, hogy sikerült ezen észellenes alapon oly vallásrendszert felállítani, mely sok millió embernek léleknyugalmat ad ós azokat becsületes, jóravaló polgárokká képezi. Ha azonban én a magam körében azt tapasztalom, hogy az emberek a tanokat istenről s az embervilágról szerzett egyéb ismereteikkel egyeztetni nem tudván, azok nemcsak hogy sziveiket hidegen hagyják, hanem egyátalában őket minden vallástól elidegenítik : valyon rosz dolgot cselekszem-e akkor, ha Krisztus személyéről és missiójáról más, isten bölcseségével ós igazságával egyezőbb képet adván, az általa hirdetett isteni vallás iránt a sziveket magam módja szerint megnyerni iparkodom ? S kérdem, ha véleményeink e tekintetben szétválnak is, nem egyesithet-e bennünket a boldogító tudat, hogy urunk Jézus Krisztus által mindnyájan a lelki szabadság egy üdvezitő tanára hivattattunk el ? Sokan vetették már fel a kérdést, honnan van, hogy a protestantizmus tagadhatatlan szellemi felsőbbsége mellett is negyedfél százados fenállása óta külterjedelmileg nemcsak hogy előbbre nem ment, hanem szemlátomást veszt számban ós terjedelemben; mig ellenkezőleg a katholicismus, mindamellett, hogy a felvilágosodás terjedtóvel az elmék tőle mindinkább elidegenednek, mégis mindenütt, ahol sikerül neki lábát megvetnie, mind nagyobb nagyobb tért foglal és erősödik. Példa rá Angolország ós Amerika. E megdöbbentő tünemény oka kétségkívül abban keresendő, hogy a fele utján megállapodott protestantizmus sem az ész mind növekvő igényeinek megfelelni, sem a kedély szüksógérzetének eleget tenni nem tud. Mert, mig egyfelől az uj világeszmókkel szövetkezett, másfelől nem bírt elég bátorsággal a középkorral teljesen szakítani, minélfogva sem a keresztyén szabadság igazi fogalmára felemelkedni, sem az azon alapuló magasabb segélyre vergődni nem tudott. Ahelyett, hogy szabadsági elvéhez híven a kebelében kifejlett mindenféle irányt felölelve az ész ós a kedély sokféle igényeinek ez uton megfelelni iparkodott volna, utánozta vetélytársát a kizáratásban ós eretnekitósben anélkül, hogy annak csudaszerü intézményével bírna, mely az eretnekitési eljárást igazolja s a nélkül, hogy az egyetemesség nagy elvére emelkedni törekednék, melyet Aeneas Sylvius a későbbi pápa (Eist. Conc. Basil pag. 40.) így határozott meg : „Catholica fides i. e. universalis non ideo dicitur quod universi eam habeant, sed quod universi habere teneutur." E mondva csinált egyetemesség ellenében, mely az embert személyisége legszentebb jogától, a szellemi szabadságtól fosztja meg, az elve teljes tudatára ébredt protestantizmus nem fog késni az isten akarata szerinti egyetemességet érvényesíteni, mely elismerve minden ember lelkiismereti szabadságát, e szenWlvben meg fogja előbb-utóbb találni azt az archimedesi pontot, melyben szellemi emeltyűit megvetvén, kétségkívül sikerülni fog neki ama középkori világot sarkaiból kiforgatni, melyben szavak helyettesitik a dolgot s külszín a valóságot. A protestantizmusnak azzá kell lennie valóság szerint, amit eddig csak igért, de nem teljesített, t. i. az élet szentesitőjévé. De ez soha nem a betű, a parancs, hanem a keresztyén szabadság talaján termő meggyőződés gyümölcse. E meggyőződóst akkor tesszük szilárddá, ha azt az élet felismert többi igazságaival hozzuk öszhangzatba, mert csak akkor ragaszkodhatunk hozzá egész lélekkel s akkor e téren is, mint egyebütt minden pályán, a munka- s jutalomosztás igazságos aránya meg fog állapíttatni és vége fog szakadni azon szégyenletes állapotnak, mely mai viszonyaink közt a szellemi munkások legnagyobb részének helyzetét még mindig majdnem elviselhetlenné teszi. Oly rég idő óta kutatják a halandók az igazságot, hogy ma már kevés embernek van elég kitartó bátorsága a vájt akna végéig hatolni; a nagyobb rósz fele utján állapodik meg ós mellékágakon többnyire meddő kőzet kopácsolására fecsérli erejét. Hagyjuk abba a haszontalan munkát ós nyomuljunk 1*