Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-15 / 24. szám

összképzetet, pl. midőn a gyermek a nyelvek szemléleti tanulása közben a különbö/ő szavak ragjai, illetőleg a ragok képzetei után magáévá teszi valamelyik ejtegetés mintáját, mint összképzétet, ezt azután az azon ejtegetésre tartozó szónál, bárhol jöjjön is az elő, azonnal birja alkalmazni. De még ez is csak kezdete a valódi gondolkodásnak, miuthogy ez pusztán közös a különfélék közt ; a valódi gondolat akkor létesül, ha a lélek a tárgynak és jeleneteknek lényegét keresi, ezt igyekszik megalapítani, vagyis az egyenkénti szemléletet és különös képzeteket nemcsak közös, de egyetemes képzetbe, fogalomba viszi, s mint ilyet gondolja, pl. egy és több ember képzetében a lényegileg és szükségképen meglevő érzékiség és eszesség után emelkedik az ember egyetemes fogalmára. Ez az értelmes gondolkodás, s a lélek ezen tevékenysége az értelem, eredménye pedig ennek a gondolat, mely a képzelettől főleg abban is különbözik, hogy mig a képzelet a maga tartalmára, a képre, mint bensőre nevet ad s igy benne a név egyezik a képpel: addig a gondolat a maga tartalmát, a fogalmat mint bensőt szóval fejezi ki, tehát benne szó és fogalom egységes egy (^oj/og). Az értelemnek, már mint a gondolat megalapítójának következő fejlődési fokai vannak: 1. A fogalom, mely nem más, mint az egyenkéntiben és különösben létező egyetemes; ós megfordítva az egyetemesben levő különös és egyenkénti, pl. háromszög, melyben és mely alatt ugy megvan akármely egyenkénti derékszögletü háromszög, mint a különös derék-, hegyes és tompaszögletü háromszögek ; de ugyanezen egyenkénti és különös háromszögekben is megvan a háromszög, mint fogalom. 2. Az itélet, mely nem más, mint az egyetemes fogalomban és ezalatt létező egyenkéntinek és különösnek vonatkozása az egyetemesre és megfordítva, mely vonatkoztatás által a fogalom magából fejlőleg saját eredeti alkatrészeire különül el, u. m. az alany- és tulajdonitmány-fogalmakra, pl. a kutya állat. A háromszög ugy áll elő, ha három vonal mindkét végénél fogva külön-külön szögletet alkotva érintkezik egymással, vagy a háromszög oly zárolt tér, mely három vonal végeinek külön-külön érintkezése által alakul. Az itélet és fogalom viszonyából látszik, miként minden fogalom az itélet elemeit, habár kifejletlenül is, magában foglalja; tehát az itélet kifejlődve a maga eredeti alkatrészeire oszlik föl (Urtheil). 3. Az okoskodás vagy zárolás. Ha az itélet kifejlett fogalom: az okoskodás egymásból következetesen kifejlett itélet, és pedig olyan, mely valamely megmutatandó igazság alapját saját létesülésében már magában hordja, pl. A háromszög összes szöglete 180°. A derékszögletü háromszögben egy derék-és két hegyes szöglet van. Tehát a derékszögletü háromszög két hegyes szöglete együtt egy derékszöget, vagyis 90° tesz. Az első itélet főtételnek, a második altételnek neveztetik; együtt elöemények; mint ilyek alapítók és megmutatok, a harmadik itélet pedig zártételnek mondatik; mint ilyen megmutatandó és alapított. Mind a fogalomról, mind az ítéletről, mind az okoskodásról tüzetesen az elemi gondolkodástan tanit, hova a lélektan épen ezen fejlődési fokáról történik és történhetik az átlépés, vagyis itt kell megkezdeni az elemi gondolkodástan tanítását. (Vége következik.) A létezhetésért való küzdés. A jelen időkornak, a midőn a természettudományok az emberiség kezébe adván a Sybilla-titkok kulcsát, a tudás fáklyalángjával mind tisztábban világítják be az emberi ismeretek minden ágát; a midőn a föld távoli végsarkai mind egyre közelebb esnek egymáshoz és a lassú léptű idő a vihar rohanó szárnyaira kél ; a midőn a gyönge emberi munkás kéz óriás karrá növekszik, a leirt gondolat az üstökös sebességével tűnik tova, és az ember, a ki mint egyén bár csekély, törpe, mint tevékeny alkatrésze a társadalomnak, mintegy világokat legyőző titán uralkodik: ezen kornak volt feltartva, hogy a természet fejlődésének titkát felderítse azok előtt is, kik a tudatlanság vakondok szemeivel azt át nem láthatva, minden feltalált nagyobb természettörvény elismerése ellen küzdöttek vagy küzdenek. Most már nem csak a kivándorlás utján viszik át magukkal egész emberrajok a művelődés különféle elemeit távoli országokba, hanem észrevétlenül szállingóznak folytonosan a művelődés csirképes magvai a vándorkedv szellőjétől a legtávolabbi tájakra, hogy kedvező talajban megfogamzva meghonosuljanak s az uj hazának gyümölcsözzenek. E korszaknak jutott megmutatni azon határt, melynél állat ós növény összeölelkezve együtt találtatnak és a kettő közt különbséget nem lehet tenni, egy térben mozognak, egy alkattal és ugyanazon életmóddal bírnak. De minél magasabb individuumokat veszünk tekintetbe, annál nagyobb az eltérés, mig ezen véglethez jutnak ember és rózsa ; mindkettő szerves lény, mindkettő roppant változásnak van alávetve, mindkettő küzd, mozog a létért, annyira, hogy megvalósulva látjuk náluk is ezen axiómát: a mozgás a mindenség lelke. A természet helytállást nem ismer, mozog minden parány földünkön ugy, mint az azon kivüli végetlen térben ; mozog a jegec alkotó paránya, a növény maga vagy annak nedve és sejtje, az állatnak vére és izma. Földünkön az anyagkeringés a vízből, földből és légből növényeket termeszt, növényekből élnek az állatok, melyeknek hullái megint földdé és levegővé hullanak szét, és itten újból kezdődik a végnélküli mozgás, perpetuum mobile, a kimerithetlen keringés. E folytonos mozgást feltaláljuk az első csiráktól és sejtektől kezdve minden növény és állati élet fejlédésein keresztül ugy a különböző fokú fajoknál, mint egyes individuumnál. Mind in lény a maga fejlődésíben