Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-15 / 24. szám

sajátlagos szemléleteket gyökfőnevekkel, gyökigékkel s gyökmellóknevekkel fejezhetjük ki, pl. a száraz fa ég. Általában a szemlélt tárgyak szolgáltatják leginkább gondolatunk öszszerü alany fogalmait, s ezekhez a tulajdonitmány-fogalmakat is ; tehái a szemléletek alapítják meg öszszerü fogalmunkat és ítéletünket. 2. Szemléletet nyerünk a hallérzék közbejöttével átalában a hangról, különösebben valamely zenedarabban uralkodó hangnemre, hangmozamra, ütemre s összhangzatra való figyelmezés után az egész darabról, s annak egyenkénties sajátságairól. Láthatni, hogy a hallérzék közvetítése által nyert szemlélet teljesen időbeli, mint ilyen nem oly sok mennyiségileg és nem oly meghatározott minőségileg, mint a látérzék téri és időbeli jelenetei együtt. Ezért ezen szemléletek ritkábban fejezhetők ki nyelvtanilag gyökszavakkal, hanem már inkább származottakkal, pl. az éneklés gyönyörködtet. De aztán a hallás által nemesebb és magasztosabb szemléleteket is nyerünk, milyen a beszéd, éneklés és zene, melyek nemcsak az értelem, hanem az érzelem világába is közvetlen bevezetnek. A zene különösen legmegfelelőbb érzéki eszköze azon harmonicus kedólyhaugulatnak, minélfogva az ember azon helyzetbe jut, hogy az érzelem magasztos világát összekösse az értelmivel, s mint ilyen gondolkozzék, szemlélődjék a legfőbb eszmék fölött, azaz philosopháljon. 3. A tapintás és bőrérzéklés közbejöttével nyert szemléletek szintén elég nagy terjedelműek és határozottak már csak azon rokonságnál fogva is, melylyel vannak a látérzékhez, amennyiben a látás is tapintás, csakhogy messzire való tapintás; a sajátlagos tapintás ós bőrérzéklés pedig közeliek és közvetlenek; és épen ezen alapul korlátoltságuk is mind a tartalmat, mind a terjedelmet tekintve; mint ilyek gyök- és származékszavakkal fejezhetők ki együtt, pl. a hegyes szeg szúr; az éles szél meghüt stb. 4. Az izlés és szaglás, mint inkább tengóleti érzékek, a megérzékelt tárgyat a test szerveivel hasonitják át, tehát a legcsekélyebb körű és leghatározatlanabb szemléleteket is szolgáltatják a léleknek, mint ilyek származék-, összetett, itt is a tárgytól kölcsönzött összetett szavakkal fejeztethetnek ki, pl. savanyu bor; kedves illatú virág; rózsaszagu tárgy stb. 36. §. A szemlélet fejlesztésének törvényei. 1. Szemléltessük a tárgyakat ugy, miként azok érzékeinkbe ötlenek először minden rendszer nélkül, de pontosan és teljesen, mint egészet részeivel és sajátságaival együtt, s beszéltessük el a szemlélt tárgyat tisztán, hibátlanul és lehető folyékonyan, mert a hibátlanul ós tisztán beszélő, a mellett hogy a tárgyra figyelmez, figyelmez magára is, figyelmez arra, hogy valót és igazat mondjon. Tehát a tárgyaknak beszéddel összekötött pontos szemlélése korlátolója a képzelgés szerte kalandozásának, eszközlője azigazmondásnak; mint ilyen akadályozója a hazugságnak, sőt átalán vévefegyelmezője az akaratnak is. Az eleintén rendszerhez nem kötött pontos és teljes szemléltetés hozzászoktatja a gyermeket akármely elébe kerülő tárgy pontos és teljes szemléltetéséhez, pedig épen ezen lekötött Önkéntes figyelmezés célja a szemlélet fejlesztésének. Ismét egy adat, mely szerint az értelem- és beszédgyakorlatnál akármely kézikönyv rendszeréhez ne n kell szorosan és szolgailag ragaszkodni. Necsak szemléltessük és beszéltessük el a tárgyakat, hanem tétessük is azokat lehetőleg mi^uk a gyermekek által, tanítsunk magunk is téve, ha lehet szemléleltessünk a gyermekkel minél többször valamely létesülöt, valamely félbenlevöt, hogy azt ő egészítse ki. Necsak a történelmet tanítsuk elbeszélve, hanem a természetrajzot különösen téve is, pl. e vagy ama terményből miképen készíttetik ez vagy amaz ismeretes és hasznos dolog stb. 2. Szemléltessük a tárgyat más azon- vagy közelnemü tárgygyal összehasonlítva először csak mint egészet. Ezáltal a gyermek a tárgy mivoltáboz tartozó lényeges sajátságokat kezdi megkülönböztetni a tárgy járulékos jegyeitől ,• mint ilyen tiszta szemléleteket nyer s tudta nélkül is már a gondolat világának előcsarnokába pillant be. 3. Még mélyebben pillantanak be a gyermekek a gondolatvilágba a közvetlen szemlélet által, ha a tárgyakat nemcsak mint egészeket szemlélik összehasonlítva, hanem azoknak részeit, állapotát, tevékenységét, kárát, anyagát és rendeltetését is megkülönböztetik, s ezáltal világos szemléletre tesznek szert. Végre 4. Hogy az igy szerzett helyes, tiszta és világos szemléletektől a gondolatig ür ne maradjon a lélek tevékenységében, a megismert tárgyat szemléltessük lehetőleg hü képben is, összehasonlítván ezt az eredetivel, anynyival inkább pedig az ismeretlent kössük azonnemü ismeretes tárgyhoz. A közvetlen tárgynak képben való szemléltetéséből emelkedik a lélek a képzelet körébe, és pedig ugy, hogy a képben a valót minőségileg látván, rnenynyiségileg utánképzeli azt; igy a lélek a külvilághoz lekötve, önmaga módosítván tevékenységét már az ismerési irány szemléletkörében igen sok ós összerü tárgygyal fogja képzeletét és gondolatát gazdagítani. 57. §. A gondolat előállása s fejlődésének folcai átalán véve. A gondolat előföltéte legközelebb a képzelet, távolabbi pedig a szemlélet s ezeknek tiszta, világos és teljes köre. Képzelet nem állhat elő szemlélet nélkül, gondolat nincs, ha ezt mindkettő nem előzi meg; még pedig a szemlélet oly előzője a gondolatnak, miszerint a lélek bizonyos egyenkénties és közvetlen tárgy jegyeit megkülönbözteti, fölfogja és egybefoglalja ; igy arról képet szerez ; a képzelet már kidönös és közvetett tárgyaknak képe, illetőleg képzete. A lélek tevékenységének ezen hármas köre a legszorosabb, egymást kölcsönösen föltételező és segítő viszonyban áll, nevezetesen a lélek midőn még csak szemlél és képzel, már ekkor is gondolkozik ; de valólag a gondolat akkor kezdődik, midőn a lélek az azon fajta képzeteket összehasonlítván, azokat egy közös képzetbe viszi be (inducit); igy alkot a különös képzetekből egy