Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-25 / 21. szám

kályos házsorain végig tekintünk : sehol sem akad meg szemünk egy-egy kiváló ponton, mely a többi épületeken mint egy uralgva, figyelmünket kiválólag magára vonná. Nincsenek még középületei, nincs eddigelé még egyetlen temploma sem s pedig az ember itt is, mint mindenütt a föld hátán, csak ember és pedig erőtelen, gyenge, és szivében érzi egy láthatatlan felsőbb hatalomtól való függését, keblében hordozza a kiolthatatlan vágyat e fensőbb lény előtt gyermeki odaadással leborulni éri imádni mindenható nagyságát, hálálni atyai kiapadhatatlan jóságát. A jövő nemzedék nevelése és taníttatásáról már inkább van gondoskodva, a mennyiben egy német és egy magyar — meglehetősen berendezett — elemi iskola, fel vannak állitva. A nép erkölcsi-vallásos életszükségei aként elégíttetnek ki, hogy a r. katholikusok két ezeret meghaladó gyülekezete rendes isteni tiszteletét az uj iskola nagy termében tartja, mely a végre be van rendezve és fölszerelve, papja pedig diszes szállással és rendes fizetéssel az állam pénztárából el van látva, ugy szintén az uniált görögöké is. Csak mi szegény piotestansok vagyunk árva gyermekekként magunkra hagyatva. De jó az isten! minket sem enged atyai szeretete elpusztulni, csak hivek, munkások és összetartok legyünk. A német ajkú ágostai ev. hitfelekezet, mely itt a legkisebb számot képviseli, a mi kezdeményünk következtében életének már is szép tanújelét adta, épen a mai napon tevén le, nagy közönség jelenlétében, építendő temploma alapkövét. A mi részünkről is történt már annyi, lrogy az erdélyi részek igazgató egyh. főtanácsa még a mult év végén kinevezte beszolgáló papnak alulírottat, s egyszersmind egy folyamodást terjesztett föl a m. kormányhoz, melyben kéri a beszolgáló lelkész számára szabad vasutijegyet kieszkö zölni, az isteni tisztelet tartására bizonyos helyet átengedni és itteni hitünk sorsosit is — mint közvetlenül az állam szolgálatában levő munkásokat — gondjaiba venni. A kinevezett lelkész már ez év kezdete óta följár a bányatelepekre, itt a híveket egybegyüjtötte, számba vette és az isteni tiszteletet most egy, majd más lakatlan puszta házban, — a mint a mostoha körülmények engedik — tartja. Azonban ezen különféle nyelvű és vallású elemek közé ékelt, 200 lélekszámot túlhaladó, legnagyobbrészt szegény bányászok és iparosokból álló, tisztán magyar ajkú ev. reform, hitfelekezet sem akar hátra maradni, sőt inkább teljes ereiét .megfeszítve iparkodik azon, hogy itteni lételét és jövőjét biztosítsa; s miután a lutheránus atyafiakkal egy közös-templom építésére egyesülnie hosszas próbák és alkudozások után sem sikerült: eltökélte ma • gában, egy külön templomot építtetni magának, mi végre csaknem erejét meghaladó mérvben megadóztatja magát, havi befizetéseit takarékpénztárba helyezi, mig isten jósága annyira segiti, hogy illő készülettel vethesse kezeit a célba vett szent munkára. Szeretett hittestvérek ! és te dicső magyar és székely nép! ezen ti csontotokból szakadt és véretekből eredt, de a sors szeszélye által ezen vadon bércek közé sodort szegény nép, tehetetlen gyöngesége érzetében hozzátok fordul kérelmével, hogy őt szent célja mielőbbi kivihetésében segedelmeitekkel, jó szívből származó adományaitokkal segítsétek. Vegyétek füleitekbe gyönge szavát, hallgassátok meg méltó kérését, meggondolván, hogy egy test vagyunk mindnyájan az ur Jézus Krisztusban, s ha egy tag szenved, vagy szükséget lát abban, a többiek is megérzik azt. Ne tagadjátok meg hát filléreiteket ezeu még gyönge, kezdő egyháztól; hozzatok bár egy-egy fövényszemet a templomhoz, melyet az az Ur dicsőségére építeni akar; mert bizony mondom, hogy világító tornya, vádbástyája lesz az ezen végvidéken épen ugy a protestantismusnak, mint magyar nemzetiségüuknek. A petrozsényi ref. egyh. megbízásából P á b r i József, őralyjaboldogfalvi ref lelkész. *) *) Tisztelettel kéretnek a „Vasárnapi U j s á g" és „Keresztyén Család" tisztelt szerkesztőségei ezen cikknek becses lapjobba való átvétele és közlésére. F, J. BELFÖLD A tiszániniicni ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése. A folyó évi május hó 8-ik s következő napjain Kun Bertalan superintendens és idősb báró Vay Miidós egyházkerületi f'őgondnok urak elnöklete alatt megtartott közgyűlésnek, előre kitűzött s az egyházkerület egyetemes óhajtásával találkozott kegyeletes célja lévén : ezen egyházkerület köztiszteletben álló főgondnoka s az egyetemes magyar ref. egyház ünnepelt nagy férfia félszázados egyházi pályája betelésének ünnepélyesitése : az, mai napon, a haza minden vidékéről egybesereglett, minden rendű, rangú és hitfelekezetü nagy közönség és tisztelgő küldöttségek jelenlétében s ül nyílva íiUsai köíött c-ak -ugyan megtörtént. Nem a szokásos, s minden benső érzelemtől üres rideg tisztelgés tömjónillata, hanem a legőszintébb tisztelet és kegyelet meleg érzelmei áradoztak itt, az érdem amaz oltáránál, melyen a nagy férfiú ünnepelt alakja, egy félszázad viszályos évein át állt kimagasodva előttünk; nem hivatalos színezetű meghívásokra, hanem önkényt, a mély tisztelettől indíttatva jelentek itt meg az egyházkerületek s testületek küldöttei a haza legtávolabbi vidékeiről. *) Mielőtt a közügyek fölötti tanácskozások megkez*) Mult számunkban röviden szóltunk ugyan az ünnepélyről . de azért, azt hisszük, kedves szolgálatot teszünk olvasóinknak, mi! dőn az alábbi részletes tudós itásuak helyt adunk. Vay jubileuma oly fontos mozzanat volt egyházi életünkben, hogy taláa megér -demli, ha a napi sajtó hosszasabban foglalkozik vele. Szerk,