Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-25 / 21. szám

dettek volna, a nevezett napon reggeli 9 órakor, harangjeladásra, a superintendensi lakról nagy tömegben indult meg hógörgetegként, mindig nevekedve útjában, az ünnepélyre gyülekezett nagy közönség, melynek soraiban föltűnő látványul szolgáltak a nézőnek Törölő Pál, dunamelléki, Révész Bálint, tiszántúli, Nagy Péter, erdélyi, Kun Bertalan, tiszáninneni püspökök, továbbá a kath. klérust képviselő néhány főpapi notabilitás s több egyházi és világi tekintélyes férfiak imposans alakjai, ünnepélyes diszöltönyeikben. Ott csatlakozván a tömeg, az ünnepelt főgondnokká!, az uj templom felé vonult, hol a bejárásnál, az egyházkerületi nőnevelde fehér ruhába öltözött, s kezeikben virágkoszorúkat tartó növendékei állottak, egy közülök rövid szép beszédben üdvözölvén és fogadván a főgondnokot. A zsúfolásig megtelt templom hajójának közepét az üdvözlő kis leányok körben állva, valamint a templom minden legkissebb zugát az egybegyűlt nép foglalván el: megzendült orgonakiséret mellett a gyülekezet, majd ezután a sárospataki főiskolai énekkar közmeghatottságot előidézett gyönyörű alkalmi éneke zendült meg ; miközben Misley Károly, helybeli lelkész és egyházkelületi aljegyző szószékbe lépvén, megható buzgó imát mondott, melyben egyesítve lön a gyülekezet buzgó hálaérLelme. Ennek végeztével az összes közönség a kegyeletes ünnepély kitűzött helyére, a megyeházhoz gyülekezett, hol a főgondnok a tisztelgő küldöttségeket fogadta, melyeknek sorát a tiszáninneni ref. egyházkerület küldöttsége nyitván meg, annak nevében Bálint József, egyházkerületi főjegyző üdvözölte a főgondnokot. Ezt követték a főiskola tanári kara, majd a főiskolai ifjúság üdvözlő küldöttségei, s hiven tolmácsolák az intézetnek mély és hálás érzelmeit a főgondnok iránt, kinek nagy nevével minden a mi nagy és jelentékeny mozzanatát képezi a két utóbbi évtized alatt a főiskola életének, elválhatatlan kapcsolatban áll. Majd a dunáninneni, tiszántúli és az erdélyi egyházkerületek küldöttségei nevében Révész Bálint, tiszántúli superintendens adott emelkedett szellemű beszédében kifejezést a testvéregyházkerületek a fölötti közörömének, hogy az ünnepelt főgondnok személyében oly vezérférfiut tisztelhetnek, kit az egyetemes hazai protestáns egyház ügyében félszázados fényes pályáján tanúsított áldásos működésénél fogva magukénak is mondhatnak ; hangsúlyozván különösen a tiszántúli egyházkerület részéről, hogy a nagy férfiúhoz azon egyházkerületet a múltnak legkedvesebb emlékei is kötik, amennyiben félszázados egyházi pályájából nekik is, néhány évi ottani főgondnoksága alatt egy jelentékeny kedves osztalékrész jutott. Következtek ezután a helybeli ágostai hitvallású egyház, Borsodmegy>, Miskolc város, táljai ref. egyház s a helyben fekvő honvéd-zászlóalj küldöttségei, mely küldöttségeket a főgondnok megható szivélyességgel fogadván, s ezzel az ünnepélyes tisztelgések is befejeztetvén, a szokatlan számmal egybegyűlt nagy közönség a gyűlésterembe gyülekezett össze, hol Kun Bertalan superintendens ur elnöki székét elfoglalva s a mai gyűléssel egybekötött kegyeletes ünnepély célját előadván, a gyűlést megnyitottnak nyilvánitotta, s mindenekelőtt a főgondnok urat a reá váró s már megalakult közgyűlés kebelébe küldöttségileg meghivni indítványozta. Mi megtörténvén, főgondnok ur a nagy közönség kitörő lelkesedése és üdvnyilvánitásai között a terembe lépett s társelnöki szókét elfoglalta. Ekkor Kun Bertalan superintendens ur üdvözölvén a főgondnokot, hü rajzát adá az ő egyházi félszázados pályáján tanúsított s az egyetemes protestáns egyházra áldásosán ható működésének s egész történelmi múltjának. Mi közben az egyházkerület által, az üunepelt férfi magas érdemei hálás elismerésének s legőszintébb kegyeletének tanúsítványául e nap emlékére, legszebb férfi kori életnagyságban kiállított, s megőrzésül a sárospataki iskolai könyvtárba szánt olajfestményt! hü arcképe, mely ez alkalommal eddig a gyűlésteremben volt felállítva, a gyülekezet harsány örömriadásai közt lelepleztetett. Superintendens urnák közlelkesedést előidézett üdvözlő beszéde után főgondnok ur tartá meg, a mai ünnepélyes alkalommal fölujult emlékeire vonatkozó azon tartalomdus beszédét, mely e lapok hasábjain már közölve volt. A kitörő lelkesedéssel fogadott beszéd végeztével Töröh Pál dunáninneni superintendens ur, vonatkozva a főgondnok beszédében kifejezett azon nyilatkozatára, mely szerint egyházi életünk igen sok hiányainak s bajainak okául az erők szétszakadozottságát tekinti, s e tekintetben a tömörülést látja egyedüli óvszernek, ha nem akarjuk, hogy némi módosítással reánk illesztethessék, hogy „mint oldott kéve" széthulland egyházunk: e nézetet részéről is teljesen osztja, ezért lelkesülten fölhivá a testvéregyházkerületeket, hogy addig is, mig e tekintetben valami elhatározó megállapodásra jutnának, a cél lehető megközelítése szempontjából bízzanak meg azon hazaszerte tisztelt nagy férfiúban, ki félszázados egyházi pályáján gyűjtött gazdag tapasztalatai, kipróbált hűsége és kitűnő magas érdemeinél fogva kiválóan hivatva van arra, hogy az egyházi életünkbe vágó legfontosabb és életkérdésekül tekinthető ügyekben, mindenkor biztos tájékozás; irányt nyújthasson, s hogy a legszentebb közös érdekért ne talán még reánk várakozó nehéz küzdelmekben, semmit ne kétkedjenek a testvéregyházkerületek azon zászló alá sorakozni, melyet az ünnepelt férfiú egykor a legválságosabb időkben kezeiben lobogtatva, diadalkoszoruzottan mutatott be a hanyatlott ügye fölött aggódva kétségeskedő magyar protestáns egyháznak. Mely fölhívás egyetemes lelkesedéssel fogadtatván, főgondnok urnák ugy egyházkerületünk, mint a jelen volt testvéregyházkerületek részéről ujolag általános, mondhatni határtalan bizalom szavaztatott. Ezután a sárospataki főiskolai igazgatóság nevébon EmÖdy Dániel jogakadémiai tanár a főgondnoknak ez ünnepélyes nap emlékeül s mély kegyelete tanúsítványául, emelkedett szellemű beszéde kíséretében, egy a tanárok fényképezett arcképeit tartalmazó diszalbumot nyújtott át, mely a főgondnok által kedves meglep otíst tanúsító s?i-