Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-25 / 21. szám

E napon tartá ugyanis nevezett helyen a szirákköri ág. h. ev. tanitói kar szokásos évi értekezletét, melynek végét ós koronáját az úgynevezett „versenyvizsga" ké­pezte. Több mint egy éve annak, hogy a nemes áldozat­készségéről ismeretes s a népnevelés szent ügyét iga­zán szivén hordozó, kiérdemült kerületi felügyelőnk, Dessewffy Ottó ur, lendületet akarván adni az oly üdvösnek bebizonyult s törvénykövetelte, de kissé ne­hézkesen kerékvágásba jövő, úgynevezett ismétlők ok­tatásának, szívélyes sorok kíséretében rendelkezésére bo­csáta az újonnan választott szirákköri ev. körlelkész ur­nák 300 o. é. ftot oly kéréssel, hogy ez összegből 3 év folytán évenként a sziráki körnek egy, a harmadévi is­métlőkkel legjobb vizsgát tett tanítója 100 ftnyi juta­lomban részesittessék. E nemeslelkü ajánlaton lelkesülve, a tanügy körüli fáradhatlan buzgalmáról ismeretes körnö­künk azonnal elhatározta, még gyümölcsözőbbé tenni e nemes magvat. Lelkes fáradozását dus siker koronázta; mert ügyes kezei alatt ez alaptőke egy év lefolyta alatt megháromszorozódott, miután felszólítására több nemes­keblü tanügybarát sietett letenni áldozatját a népnevelés oltárára. Adakoztak jelesül: Veres Pál ur, Nógrád­megye alispánja 100 ftot, b. Podmanicky László ur 100 ftot, Plachy Tamás ur 100 ftot, liadvánszky Mária, szül. b. Podmanicky urnő 50 ftot, Szontag Ferenc ur 25 ftot, b. Prónay Gábor, egyetemes fel­ügyelő ur 15 ftot, — és hallomás szerint gr. Gyiirky Ábrahám, Nógrádmegye főispánja 300 ftot. Fáradozásának ily szép sikerét látván a buzgó kör. nök ur, elhatározta, — egyetértve az alapító tagokkal, — ez évben a begyült összegnek csak egy részét jutalomkó­pen kiosztani, a többit pedig ugyan e célra kamatoztatni. Ily módon gondoskodván a jövőről az alapítók, el­érték azt az örömöt is, hogy már ez első évben három tanitói dijat kitűzhettek, még pedig 100, 50 és 25 o. é. forintban. Hogy pedig a részrehajlás gyanújának még árnyéka se férhessen e nemes ügyhöz, hanem a valóságos érdem jutalmaztathassék, elhatároztatott, első kisérletképen, jobb módozat hiányában, a tanitó urakat egy, a rendes tanitói értekezlet alkalmával tartandó versenyvizsgára felhívni, a melyen a pályázók kötelesek legyenek, két-két általuk választott harmadévi ismétlőkkel valamennyi az esperes­ség által kitűzött tantárgyból — kivéve a vallást, nehogy más felekezetű tanoncok a vizsgálatból kizárva legyenek, — az összes tanitói kar s az ítélő és dijosztó bizottmány előtt vizsgát tenni. Az érdekeltség nagy volt, s a sziráki tágas iskolai teremben egybegyűltek a kör össze3 tanítóin kivül a díj­alapítók közül többen, nemkülönben a szomszéd lelké­szek s a város előkelőbb lakosai. A pályatéren ugyan, bár buzgó körlelkészünk közreműködésével körünk valameny­nyi iskolájában az ismétlők oktatása behozatott, csak 4 tanitó jelent meg tanoncaival; azonban büszke öröm dagasztá kebleinket, látva a tanoncok kivétel nélküli szép készültségét, hallva értelmes és szabatos, bármely tárgy­ból s bármely oldalról tett kérdésekre való feleleteiket, s tapasztalva, miszerint protestáns iskoláink, küzdve bár az akadályok legnagyobbikával, a szegénységgel, nem szűn­tek meg az uj iskolai törvény s annak fokozódott kívá­nalmai mellett sem, zászlóvivői lenni a haladásnak. De hogy rövid legyek, ezen a maga nemében talán első versenynek eredménye annyira kielégítő volt, hogy a dijosztó bizottmánynak bizonyára nehéz feladat jutott a 4 versenytárs között az elsőbbségi sorrendet megalapítani. Mindamellett az első dij Osztroska Lajos vauyarci, a má­sodik Fábry Lajos kutassói, a harmadik pedig Honócy Sándor , ugyancsak vanyarci tanitó uraknak ítéltetett oda, mely dijak körnök ur által azonnal ki is szolgáltat­tak a hangos éljenekkel üdvözölt nyerteseknek. Nem feledkezett el azonban a dijosztó bizottmány a tanitó urak dicsőségét kieszközlött tanoncokról sem, ha­nem azok is, e nevezetes nap emlékéül, fejenként 1 ftjá­val jutalmaztattak. Hála, háromszoros hála a nemeskeblü tanügybarátoknak ! Ilyeket adjon az ég nagy számmal sze­gény hazánknak és teljesedni fog mindennapi könyör­gésünk: „Népnevelés, jöjjön el a te országod \u S z 1 u i k a Mihály, béri ev. lelkész. T jQl Jtrl O Egy újonnan alakult egyház, melynek szüksége van a segélyre. Bérces hazánk legdélibb pontján, az oláh határ­szélen, egy téres lapálylyá kitáguló völgyben terül el Pet­rozsény községe, jelenben végső vasúti állomás, és köz­vetlen szomszédságában Deákgyarmat, Livazeny, Lónyaigyarmat és Siec nagy kiterjedésű gazdag koszén telepeikkel, melyeknek mivelésére számosan, ma­gyar hazánk minden tájáról, minden nemzetisége és fele­kezetéből összecsődültek. Egy a jelen idő gőzerővel ha­ladó mozgalma által ide, a havasok vadregényes bércei közé varázsolt telep ez, távol a nagy világ lármájától/ Az ipar és munkásság jelei mutatkoznak itt minden felől. A gépek zöreje, a füstölgő kémények nyomasztó gőze, a bányák üregeiben viszhangzó csákányok mind, mind arról győznek meg, hogy itt egy szép jövőt ígérő fiatal gyár-városban vagyunk. Azonban, ha szép rendben épült s eléggé la-41*

Next

/
Thumbnails
Contents