Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-18 / 20. szám
egy sem, kinek okot adott volna a haragra, kivel csak egy óráig is meghasonlásban lett volna. Sajátságosan érezheti magát a meleg éghajlatú madár, midőn társai más hazába költözve, késő őszre magára vagy legalább nem az ő ,nyájához tartozó madarak között marad: az embert is sajátságos érzelmek foghatják körül, idegenné lesz mintegy hazájában, mikor körülte senkit nem lát azok közül, kikkel együtt örvendett az élet tavaszának; de Tatai igyekezett ez érzelmeken is diadalmaskodni, s* a mennyire a késő ősz a tavaszutóval s nyárral ölelkezhetik, ő is szeretettel, barátsággal öleié magához többé-kevésbé ifjabb kartársait. Ha a sok munka, küzdelem között kijött az ideje, a midőn „dulce est desipere in loco", együtt tréfált, enyelgett a három-négy évtizeddel ifjabb kollegákkal, s példát adott, hogy a tanári pálya terheit miként lehet s miként kell baráti egyetértés, szivélyesség, nemes kedélyesség által megkönnyiteni. S ki ilyen volt tiszttársai között, képzelhető, hogy milyen volt családja, s a családjához közelállók körében. Valódi szentély volt az ő családi tűzhelye, melyen a kölcsönös szeretet lángja csak egy percre sem aludt ki. A gyengédségnek ritka nemes köteléke kapcsolta őt családjához, viszont családjának minden tagját ő hozzá. Együtt érezett az egész család, közös volt örömük, közös fájdalmuk. De épen azért fájdalmas annyira elköltözése, azért hagyott maga után oly nagy űrt a családtagok mindegyikének szivében. Sirassátok! Gyengédebb férjnek, jobb atyának sirhalmát kevés özvegy, kevés árva könye öntözi. Temetése méltó volt érdemekben gazdag életéhez. Kecskemét egész müveit közönsége s középosztálya megjelent a koporsó körül valláskülönbség nélkül. Az őszinte részvét könyeitől áztatott szemekben ki volt fejezve, hogy az elköltözöttet valamint életében Kecskemét egyik büszkeségének, közös kincsének, a tudományos ismeretekben leggazdagabb férfiának tekintették, ugy halálában mint az egész város halottját, közös veszteségét. A gyászudvaron a főiskolai énekkar bus dallamu gyászdalának elhangzása után Fördős Lajos úr mondott egy kenetes, a sziv mélyéből eredő, s a sziveket mélyen megható imát. Utáua Filó Lajos n.-körösi lelkész ur tartott egy gondolatokban gazdag, alkotásban, képekben, ki'ilcsínban kitűnő beszédet, híven ecsetelve, nem azt, hogy a boldogultban mit vesztettünk, hanem hogy mi volt ő nekünk életében ; felmutatván ót, mint a tudománynak, mint a gyakorlati életnek emberét, s mint a vallásos hit bajnokát. A sírkertben Fehér Péter tanár ur tartott a veszteség nagyságát oly közelről érző kartársi kebel melegségével egy síri beszédet, melyben a boldogultnak a tudományosság mezején, a tanári pályán, az egyház- és iskolaügyi küzdelmekben szerzett babórait összeszedve, s azokat mindanynyiunk rószvétkönyeivel megöntözve az eltemetett kartárs sirhalmát e babérokkal felékesítette. Nyugodj békében, sokunknak egykori szeretett tisztelt tanára! Lelked bevésődött lelkünkbe, emléked végig kisór az életen. Sírodhoz gondolatban és érzelemben sokan elzarándokolnak s hálával eltelten tesznek tanúságot felőled, tanúságot a felől, hogy egész életeden át hű szolgája voltál az Urnák, hü fia az egyháznak, hű polgára hazádnak, s lelkiismeretes betöltője hi vatásodnak. - F a r k a s J ó z s e f. Jegyzet. Életrajzi adataira nézve ide igtatjuk a „Kecskemét" cimü lap után e következőket: Tatai András született 1803. nov. 24. Hegyköz-Szent-Miklóson, Biharmegyében. Atyja András, hegyköz-szent-miklósi reform. lelkész ; a boldogultnak 8 lelkész elődei között volt Sámuel, a nápolyi gályarabságot szenvedett prot. lelkészek egyike; édes anyja Fazekas Zsuzsánna, az iralomtörténetből ismert Fazekas Mihálynak („Ludas Matyi" irója) unokahuga. Első neveltetését a szülői háznál nyerte ; az egész tanpályát a debreceni reform, főtanodábau végezte kitűnő előliaíadással, különösen a latin ós magyar irodalom alapos tanulmányozásával, mely által a debreceni tanügy nagy emberének, Budai Ezsaiásnak figyelmét is jókor magára vonta; 17 éves korában ünnepélyes alkalmakra irott latin ós magyar verseit a tauárikar kinyomatta; 21 éves korában a debreceni főtanoda költészeti, későbben szónoklati osztálya nyilvános oktatóságával bízatott meg. 14 éves kollégiumi pályáját seniori hivatallal bevégezvén, külföldre utazott, hogy magát a tanári pályára képesítse ; Jenában rövid, Göttingában huzamosb ideig tanulmányozott. Hazájába visszatérve, egy évi segéd-lelkészi várakozás után az 1830-ban felállított Kecskeméti főtauodába hivatott meg rendes tanárul; ezen állomását 1831. tavaszán elfoglalván, azóta L85G /7 . és 1857 /8 . tanéveken kivül — midőn a pesti prot. theologiai tanintézetben működött — folyó 1873. ápril 20-ig a kecskeméti reform, főtanodábau működött, mint annak egyik alapító-tanára. Észrevételek Mitrovics Gyula ur „A legátiók és supplicatiók kérdéséhez" ci mii cikkére. Mióta M. ur e lapok 15-ik számában a legátiókra és supplicatiókra kimondta a delendam esse censeot, két szám jelent meg s nemcsak észrevételekkel nem kisérte senki ama cikket, de ugy látszik befejezettnek tartja mindenki a vitát. Mi lehet ennek oka? Az-e hogy M. ur meggyőzte, lefegyverezte okaival azokat, kik elébb fenn-
