Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-18 / 20. szám

nem is aspirált s igy semmi oka, hogy ügyét akár­mely politikai párt ügyével azonosítsa. A 48 előtti regime alatt, egy vallásfelekezet előjogozott egyháza a többi felekezetek mellőzésével, sőt azok rovására köz­jogilag az államhatalom egyik főtényezőjét képezvén, akkor igenis rendjén volt, ha a létezhetésóben fenyege­tett protestáns egyház az egyenjogúság eszközlése tekin­tetéből a jogállam teljes mértékbeni valósítására töre­kedvén, ügyét közjogi szempontból tekintette és ostromát az önkényállam ellen mindannyiszor meg­újította, valahányszor módot talált szavát politikai téren is érvényesíthetni; minthogy az államhatalmat alkotó elemek elleni kifogásunk épen abban sarkal­lott, hogy mi mint protestánsok politikailag mellőztet­tünk, a protestáns ember mint ilyen volt politikai agitatióra utalva s neki okvetlen ellenzékinek kellett lennie. Ma különösen e tekintetben változott a helyzet; ma közjogilag egyik honpolgár olyan mint a másik, s az államhatalom gyakorlatában mindenre inkább van tekintet, mint arra, mi mint egyéni szentség a polgári közügyek terén vajha soha nem szerepelt volna. Ily viszonyok közt lehet valakinek kifogása ilyen vagy amolyan kormány ellen mint polgárnak, de semmi oka követelni, hogy a protestáns egyház mint ilyen foglaljon ellenzéki állást az államhatalommal szemben; sőt természetellenesnek mutatkozik, hogy mi, kik sok tekintetben előidézői voltunk a mai ál­lapotoknak, mi legyünk ma azoknak ellenzői. De nem folytatom ezúttal érveléseimet; inkább bemutatom a „Pester Lloyd 4 ugyan e tárgyra vo­natkozó jeles dolgozatát. Hadd lássuk, mikép ítélnek egyházunk körén kivül állók e kérdésekről általános szempontból. „A beszéd, melyet Vay Miklós báró ötven évi jubileumának alkalmából Miskolcon tartott, oly kérdé­seket és ügyeket érint, amelyeknek jelentősége messze túllép egy felekezeti ünnepély határain. Ezen eszmék és kívánalmak oly férfiú ajkairól hangzanak, akinek még csekélyebb horderejű nyilatkozatai is, a protes­tantismus körén belül és a magyar állammal szem­ben elfoglalt állásánál fogva, fontossággal birnak. A tiszteletreméltó öreg szónok azonban a protestáns autonómiának azállamhoz való viszonyát választá elmélkedése tárgyául, — egy kérdést tehát, amely az állam és-az egyház közti viszony tisztá­zása és szabályozása körül forog; amely szerint az államhatalomnak egész határozottsággal és tiszta ön­tudattal oda kell működnie, hogy az egyházi supre­matia féktelen követelésével szemben saját hatalmá­nak ós hatáskörének önállóságát és függetlenségét megótalmazza; amely kérdés ennélfogva felette érde­kes ós megérdemli, hogy beható vizsgálódásunk tár­gyává tegyük. A protestantismus jelentékeny ós kitűnő tényező népünk szellemi életébert és törekvéseiben, — té­nyező, amelynek élénk és tevékeny közreműködése számos kérdés megoldásánál nagy nyomatékkal bir. Báró Vay a protestáns elemnek eme jelentőségét si­kerülten kiemelé, miközben kulturéletünk múltjából találó példák bőségesen álltak rendelkezésére. Hisz azon fordulat is, amely a magyar állami viszonyok fejlődésében 1860-ban beállott s amely felelős kor­mányunk létesítését nem kis mértékben előkészité, n;;m csekély részben népünk protestáns elemének kö­szönhető, amely a haza függetlenségeért s a vég­pusztulással fenyegetett állameszméért határozottan és bátran sorompóba lépett. A protestantismusnak azonban nemcsak képessége van arra, hogy az állam organicus fejlődését előmozdítsa, de hivatása és kötelessége is az államot szakadatlan conso­lidatiójában erejéhez képest támogatni. *) Ez magva az előttünk fekvő beszédnek. A protestáns egyház ezen hivatásának az ujabb időkben nem felelt meg teljesen. Mintha az állam még ma is össze lenne forrva egy jogtalanul előjo­gozott felekezet érdekeivel és privilégiumaival s még ma is üldözni és akadályozni akarna minden szaba­dabb, önállóbb vagy más irányú törekvést a vallás­élet és cselekvés terén; mintha a protestantismus és a kormány még ma is szemben állna egymással, mint két-három századdal ezelőtt, amidőn a politikai absolutismus céljainak könnyebb elérhetése végett, a vallási absolutismusra támaszkodott; mintha még ma is hazafiatlan és nemzetellenes idegenek befolyást gyakorolnának a magyar állam fejlődésére ós alaku­lására : — a protestantismus félénken, tartózkodólag és bizalmatlanul a százados békekötések, államszer­ződések és országgyűlési határozatok sáncai mögé vonul; az állammal szemben még ma is ha nem ís épen ellenséges, de mindenesetre idegenkedő állás­pontot foglal el, s ily módon kivonja magát azon kö­*) Jegyezzük rneg jól, hogy nagy különbség van á 11 a m ée kormány között és hogy itt államról van szó. 9«erfc

Next

/
Thumbnails
Contents